Kipróbáltuk: Panasonic Lumix GH5 II – nem csak az élő videózás szerelmeseinek – teszt

Mért értékek

A Panasonic GH5 II mért idő illetve sebesség értékei vegyesen képet mutatnak. A bekapcsolási idő jó, kevesebb, mint 1 mp alatt élőképet láthatunk. A visszajátszásnál pillanatok alatt megjelenik az elkészített fotó, emellett pedig a képlapozás sebessége is remek. Legalábbis abban az esetben, ha csak fotók között lapozgatunk. Ha videófájlok is vannak a kártyán, akkor az ezek közötti lapozás már sokkal lassabb, már-már idegesítően lassú, ilyen tartalmakat ugyanis 1,6 videófájl/mp sebességgel lapozható. Ez áthidalható úgy, ha áttérünk bélyegképes módra, ott ugyanis pillanatok alatt átugorhatók a videófájlok.

Ami még kevésbé volt meggyőző, az a kártyaírási sebesség. Ezt a problémát egyébként már a G9-nél is tapasztaltuk. A papíron akár 260 MB/s írási sebességgel rendelkező UHS-II kártyákkal sajnos csak 80 MB/s körüli írási sebességet sikerült mérni egy-egy száz képnél is hosszabb RAW sorozat esetében. Érdemes megjegyezni, hogy ugyanez a kártya Olympus PEN, illetve OM-D fényképezőgépekben simán viszi a 160 MB/s írási sebességet, ugyanakkor azokban a gépekben egy UHS-I-es kártya is tud 70 MB/s-ot, azaz valószínűleg a Panasonic gépek SD vezérlője nem túl fürge.
Ebből azonban a felhasználó vajmi keveset fog észrevenni, az igen vaskos puffermemória miatt valószínűleg valós fotózások során nem fogja majd elérni a belassulás határát (amikor telítódik a puffer, ami több, mint 100 RAW kép esetén jön el), valamint videófelvételnél sem jelenthet gondot az 640 Mbit/s maximális írási sebesség, hiszen ennek alig fele a maximális felvételi bitráta.