Kipróbáltuk: Panasonic Lumix S5 – teszt

Mért értékek

A Panasonic S5 működési sebessége jó, de nem kiemelkedő. A bekapcsolási idő kb. 1 mp, ami ma már nem számít kiemelkedően jó értéknek. A lejátszás módba lépés viszont nagyon fürge, ahogy a képek közötti lapozás sebessége is remek. Legalábbis addig, amíg nincs a képek között videó, ez ugyanis rendesen megakasztja a képlapozást (durván 0,6 mp, mire egy videó előnézeti képét betölti, azaz ilyenkor max. 1,5 kép/mp a lapozás sebessége). Ezt úgy tudjuk áthidalni, ha bélyegképes nézetre váltunk, ilyekor a videókat is gyorsan tudjuk átlapozni.

Kiváló időt mértünk azonban a gyors egymásutánban történő képkészítésnél, hiszen egyképes módban is fotózhatunk 0,16 mp-enként, azaz ha nem sorozat módban vagyunk, akkor is elérhetünk akár 6 kép/mp-et is.

Kicsit átlag alattinak tapasztaltuk ugyanakkor a kártyára írás sebességét, ami gyakorlatilag alig tudja hozni az UHS-II-es SD kártyák írási sebességét. A 300 MB/s maximális olvasási sebességű memóriakártyáink 260 MB/s írási sebességre képesek, ezt azonban nem tudta kihasználni az S5. Mindezt az UHS-II kompatibilis slotban mértük. (Egyébként a Panasonic S1R-nél is azt tapasztaltuk, hogy az SD kártyaírás nem túl impozáns, de ott ráfoghattuk, hogy azért, hogy inkább az XQD-t használjuk). Mindkét médiára kb. 90-95 MB/s-mal írta fel a gép a RAW fájlokat. Ez azt jelenti, hogy RAW formátumban sorozat módnál ha a puffer telítődik, akkor közelítőleg 3 kép/mp sebességet tud tartani a gép.
UHS-I-es slotban azonban még ennyit se tudott felmutatni az S5, itt mindössze 38 MB/s írási sebességet tudtunk kicsikarni.