Felépítés II.
Felépítés
A Sony Alpha DSLR A200 jól ötvözi az A700 egyre nyilvánvalóbb „sonys” jegyeit az A100 külalakjának hagyományaival. A kezelőszervek elhelyezése is többségében hasonló az elődhöz és a nagyobb modellhez, de az A100 exponáló gombja körüli „púp” is egyértelmű visszautalás az elődre. Megváltozott viszont a két üzemmódválasztó tárcsa, jobban mondva a bal oldali funkcióválasztó eltűnt és helyére az üzemmódtárcsa került át a jobb oldalról. A funkciók beállítását most az A700-ban is hasonló helyen lévő Fn gomb végzi, amely egy külön menüt nyit meg, hat fontos beállítással. Ezeket a Kezelőszervek rész megfelelő pontjánál részletezzük. Egy fokkal körülményesebb tehát a beállításuk, mivel nem egy tárcsát fordítunk el az adott funkcióhoz, hanem ki kell keresnünk azt a gomb által aktivált menüből. Az érzékenység beállításához viszont külön gombot kapunk a gép tetején. Az emiatt felszabadult részen ismét csak az üresség fogad, mint az A700-nál, így nem értem a tárcsa eltűnésének okát, hacsak nem az, hogy még jobban hasonlítson a nagy testvérre. Mindent összevetve azért nem rossz az Fn gombra pakolt funkció-csomag, sőt normál esetben meg is dicsérném, de az előd megoldását ismerve apró visszalépésnek tűnik.
A gumiborítású markolat viszont ismét figyelmet érdemel. A gépváz kicsi, így markolat is kisebb, mint a nagyobb modellben, de még éppen elég mély ahhoz, hogy stabil fogást adjon. Az ujjaknak jut elég hely, bár a bajonett körüli váz kialakításnak köszönhetően, csak éppen hogy, azaz a vaskos ujjúak bajban lehetnek. A mutatóujjnak mélyített kialakítása azonban még jobban növeli a stabilitást és a kényelem szempontjából sem utolsó. Mondanom sem kell, hogy a gép mellé vásárolható portrémarkolat ugyanezt a kialakítást kapta. A markolatot mélyen helyezték el a kiegészítőn, így a keresőbe nézve, kezünk helyzete ugyanaz, mint a gép vízszintes helyzetében. Példás odafigyelés!
A kissé megnövelt méretű LCD miatt a bal oldali gombsor meglehetősen a váz szélére szorult és mintha kisebbek is lennének a korábbi változatnál nehéz őket „vakon” kitapogatni, vagy mondjuk a téli hidegben, kissé elfagyott ujjakkal használni – ahogy gyakorlati tapasztalataim mutatják.
A Sony talán úgy gondolta, hogy a belépő kategória használóinak nincs szüksége mélységélesség ellenőrző gombra. Hogy igazuk van-e, arról nem tudok dönteni, de tény, hogy az A100-on meglévő gomb eltűnt a vázról és más módon sem aktiválható ez a funkció.
A műanyag borítású váz összességében jól összerakott, kategóriájának megfelelő minőségi nívót képvisel.
LCD és kereső
A Sony Alpha DSLR A200 egyik előrelépése a némileg nagyobb TFT LCD monitor. 2,5” helyett átlósan 2,7” méretet kapunk. A látható képtartomány saját méréseink szerint is ennyi, azaz kb. 0,5 cm-rel növekedett az elődhöz képest. A képpontok száma 960 x 240, ami 230 400 pixelre jön ki, vagyis az A100-hoz hasonló. Ezzel együtt a kategóriában még versenyképes felbontást kapunk, jó képmérettel. A kijelző fényessége +/- 2 lépésben szabályozható.
Az A200 esetében az LCD fő feladata a menük és a kész képek megjelenítése. A menük a kereső bal felső sarkánál lévő MENU gombbal kapcsolhatók be, részletezésük a következő oldalakon található. Visszajátszáshoz a bal oldali legalsó gombot használhatjuk, a lapozás pedig a nyolcirányú (kör)vezérlőgomb jobb és bal irányaival lehetséges. Az aktuális képmellé felvételi információkat is megjeleníthetünk, melyhez a DISP gombot kell lenyomnunk. Választhatunk csak fotó megjelenítést is, de alap expozíciós adatokat, az előző és következő képek (5 fényképes) indexsorát, illetve részletes infókat tartalmazó kisképes nézetet is kérhetünk, melynél a színcsatornák hisztogramjai is ellenőrizhetők.
A visszajátszott fotók elforgathatók és nagyíthatók is a képernyőn. Elforgatáshoz a nyolcirányú vezérlő fölötti gomb használható, nagyításhoz pedig a + és – gombok a gépváz hátuljának tetején. Előbbivel indexképes nézeteket is beállíthatunk 4,9 és 25 képes megjelenítéssel. A képnagyítás mértéke fotónk pixelméretétől is függ. Ha csak 2,5 megapixeles felbontásban használjuk a gépet, legfeljebb 6,1x nagyítást használhatunk. A középső méretnél 9,1x, míg maximális (10 megapixeles) felbontásnál legfeljebb 12x nagyítás használható. Az erre való gomb lenyomására első lépésben 6,1x nagyítást kapunk, de ezt visszafelé 1,1x-ig csökkenthetjük. A kép nagyított részlete az iránygombbal görgethető a képernyőn, az elülső vezérlőtárcsával pedig a kinagyított képek között lapozhatunk.
A menü és az elkészített fotók megjelenítésén kívül státuszkijelzőként is használhatjuk az LCD monitort, a felvételi információk leolvasásához. Ez a szolgáltatás alapból aktív és az előbb említett DISP gombbal válthatunk két nézete között, illetve ez a gomb szolgál a kikapcsolására is. A státusz információk egy szellősebb összefoglaló és egy részletező nézetben jeleníthetők meg a képernyőn. Az expozíciós értékek változtatása folyamatosan nyomon követhető rajtuk. Ebben az esetben narancs színben látjuk a módosított értéket. A státuszkijelző részletes nézetében a következő információk jelennek meg: felvételi üzemmód, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, AE-rögzítés, vaku üzemmód, fénymérési skála, vaku kompenzáció, érzékenység (ISO), képtovábbítási (Drive) mód, fókusz mód, AF mező, fénymérési mód, egyedi beállítás (színeffekt), fehéregyensúly, DRO mód, akku kapacitása, képminőség és méret, hátralevő képek száma. A keresőbe pillantva – vagyis a betekintő nyílás alatti szemérzékelőt arcunkkal eltakarva – automatikusan kikapcsol a státuszkijelző képernyő.
Az A200 a jelenlegi alapmodell a sorban, így ebben a gépben még nem kapjuk meg a manapság egyre divatosabb Live View (élőkép) szolgáltatást. A fotók komponálásánál a jól bevált – és mellesleg sokkal jobb „felbontású” – tükörreflexes keresőre kell hagyatkoznunk. A pentatükrös kereső mérete mit sem változott az A100 óta. Lefedettsége 95%, nagyítása pedig 0,83x, ami 21,5°-os szög alatt látható képet eredményez. Összehasonlításképp ez nagyjából egy 55 cm-es TV készülék 1,13 m távolságból nézett képernyőjének felel meg, vagy ha egy képzeletbeli 100%-os lefedettségű és 1x nagyítású kisfilmes gép keresőjéhez mérnénk, akkor annak 53-54%-át látnánk. Ez kategóriájában a legjobbak közé sorolja az A200-at. Némileg nagyobb látható méretet kapunk a Canon, Nikon és Olympus hasonló árfekvésű modelljeinél, és csak a Pentax olcsóbb DSLR-jei adnak leheletnyivel nagyobb keresőképet. Az elődhöz képest változott a betekintési távolság, ami 20mm helyett most kb. 17,6 mm-t jelent.
A kereső képmezőjében a kilenc fókuszpont, a 16:9 oldalarány képhatárai és a szpot fénymérés területe látható, alsó sorban pedig a következő információk olvashatók le: vaku kompenzáció, vakutöltés és vezeték nélküli vakuhasználat ikonja, nagy sebességű szinkron kijelzése, kézi élességállítás (MF) ikonja, fókusz visszajelzés, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, AE-rögzítés, hátralévő képek száma, bemozdításra figyelmeztető ikon, 16:9 oldalarány kijelzése, Super SteadyShot skála.
A kereső betekintőnyílásának jobbján található kis kerékkel -2,5..+1,0 m-1 (dioptria) között szabályozhatjuk a szemünk által megkívánt keresőkép élességet.
Élességállítás
A Sony Alpha DSLR A200 9-mezős, fázisérzékelésen alapuló, automata fókusztállítást használ, de persze lehetőségünk van kézzel is szabályozni az élességet. Ha az automatikus élességállításnál maradunk háromféle AF-mód áll rendelkezésünkre:
- AF-S: egyszeri élességállítás, amely az exponáló gomb félig lenyomására indul és a fókuszt megtalálva rögzül. Ha elmozdítjuk a gépet az élességállítás távolsága változatlan marad, amíg fel nem engedjük az exponáló gombot.
- AF-A: automatikus AF. Ez a beállítás mozdulatlan téma esetén AF-S, mozgó tárgynál viszont AF-C üzemmódot használ, vagyis automatikusan kiválasztja a megfelelő lehetőséget.
- AF-C: folyamatos autofókusz, amely szintén az exponáló gomb lenyomására indul, de mozgó téma, vagy elmozdított képkivágás esetén az AF mező alatti tárgy helyzetének megfelelően változtatja az élességállítás távolságát.
Az aktuálisan használt AF-mező az exponáló gomb félig lenyomásakor felvillan, a kereső státuszsorában pedig fókusz visszajelzést is kapunk. A folyamatosan világító visszajelző lámpa, az élesség megerősítését jelenti. A 9 AF-mező kiválasztásához szintén három üzemmód közül választhatunk:
- Széles: a gép automatikusan választ egy mezőt a teljes fókuszterületen belül. Ha megnyomjuk a nyolcirányú vezérlő közepén lévő AF gombot, a középső mező kerül kiválasztásra.
- Középpontos: itt eleve csak a középső pontot használja a gép, és mindig az alatta lévő témára élesít. A középső AF-pont dupla érzékenységű a többihez képest, ezért nagy fényerejű (F2,8, vagy nagyobb) objektívvel gyorsabb működést és jobb pontosságot várhatunk tőle.
- Helyi: a fotós választhatja ki a számára legmegfelelőbb AF-mezőt. Ehhez a nyolcirányú vezérlőgomb használható. A közepén lévő AF gombbal szintén a középső mező aktiválható.
Az A200 menüjében szemindítású AF módot is beállíthatunk. Ilyenkor a keresőbe nézve aktiválódik az autofókusz és nem kell félig lenyomnunk az exponáló gombot. Sötétebb fényviszonyok között, AF segédfényként a vaku felvillanásai használhatók, ha előzőleg ezt is engedélyeztük a menüben. Hatótávolsága kb. 1-5 méter. Az AF-rendszer ISO 100 érzékenységnél kb. 0-18 fényérték között működik hatásosan.
Fontos megjegyezni, hogy az A200 fókuszrendszere a gyártó tájékoztatása szerint 1,7x gyorsabb az elődnél. Persze ehhez megfelelően gyors objektív sem árt. Az általunk használt Zeiss Vario-Sonnar 24-70mm F2,8-cal mindenesetre semmi problémánk nem volt. Az AF pontosan és gyorsan működött. Ezen kívül javítottak a prediktív (követő) fókusz teljesítményén is, így gyorsabb mozgások lekövetésében is eredményesebbek lehetünk az elődnél.
Ha a kézi élességállítás mellett döntünk, a gép bal odalán lévő AF/MF kapcsolót kell átkapcsolnunk MF állásba. Ezután a csatlakoztatott objektív fókuszgyűrűjével állítható be az élesség, az ellenőrzéséhez pedig a keresőre és a szemünkre kell hagyatkoznunk.
Vaku
Míg az A100 esetén a vakut csak kézzel nyithattuk fel, az A200-nál automata üzemmódban önállóan bekapcsol (felnyílik), de egy újonnan bevezetett kis gomb segítségével magunk is aktiválhatjuk. Kezdő fotósok számára bizonyára komoly segítség lesz az automatikus beépített villanó.
Korábban már említettem, hogy a vaku kevésbé magasra nyílik, mint elődjénél. Ez 9 helyett 7 centimétert jelent és a megfelelő távolságnak a vörösszem hatás csökkentése miatt lehet jelentősége. Az alacsony vaku okára csak a nemrég nálunk járt A350 mintapéldánynál derült fény. Ott a vaku mögött a „prizmaházban” helyezték el az élőkép szenzort, így a villanó rövidebb lett és előrébb került. Az A200 nagyjából ugyanazt a vázat, kapta, mint az A350, és ugyan nem tartalmaz élőkép szenzort, de a költségkímélés miatt nem tervezték át ezt a részt. Problémát jelenthet ez a nagyobb objektívek és napellenzők esetén is, amikor a felnyitott beépített vaku fénye és a méretes objektív szép árnyékfoltot hagy a képen.
Méréseink szerint a vaku feltöltésére átlagban 4-5 mp-et kell várnunk, ami a korábban mért 3,5 mp-nél kissé gyengébb eredmény. Teljes kisütés után ez az idő ~8 mp-re növekedhet. Sorozat készítésénél azért jobb az arány, vakuval 1,1 másodpercenként készülhet egy-egy kép.
A vaku kulcsszáma, vagyis fényerősségének mérőszáma, 12-es. ISO100 érzékenységen, F3,5 rekesszel ez nagyjából 4,3 méteres hatótávolságot jelent, de ISO3200-nál már 20 méter körül jár ez az érték. Az ajánlott minimális távolság a gyári adatok szerint 1 méter, vagyis ennél közelebb lévő tárgynál lehetőleg ne használjuk a beépített villanót. Fényereje a menüben +/-2 fényérték között, 1/3 lépésközökkel módosítható. A gép támogatja a fókusztávolság adatokat is figyelembe vevő ADI, valamint a hagyományos TTL vakuvezérlést is. A legrövidebb szinkronidő 1/160 mp, ami az előddel ellentétben a stabilizátor használatakor sem hosszabbodik.
A vakumódok az Fn gombbal bekapcsolható menüből választhatók. A kikapcsolt állás mellett beállíthatunk automata, derítő (mindig villan), lassú szinkron (hosszú záridő mellett), szinkron második redőnyre (az expozíció végén villan) és vezeték nélküli üzemmódot. Az utolsó beállítás külső vakuval együtt használható, amely vezeték nélküli kapcsolattal is elvillantható.
A gépen vaku szinkronkábel csatlakozót nem, de a Sony vakupapucsát megtaláljuk. Egyedi kialakítása csak a Sony (és a Konica-Minolta) villanók használható. Semmilyen más, régebbi középpontos vakut nem csatlakoztathatunk hozzá (Megj: Olvasónk tájékoztatása alapján, külön vásárolható konverterrel felhelyezhetők ezek a vakuk). A gyártó által ajánlott Alpha rendszervakuk a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM és az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A gép bal oldalán, egy meglehetősen nagy gumifedél alatt találjuk az A200 két legfontosabb csatlakozóját. A felső a vezetékes távvezérlő aljzata, amelyhez a külön megvásárolható RM-S1AM, vagy RM-L1AM típusokat csatlakoztathatjuk. A két távvezérlő között csak a vezetékük hossza (50 cm, illetve 5 m) a különbség. A következő csatlakozó a DC-IN, vagyis a hálózati adapter aljzata. Ide a szintén opcionálisan megvehető AC-VQ900AM-et csatlakoztathatjuk. A gép harmadik aljzatát kissé furfangosabb helyre, a másik oldalon lévő memóriafoglalat mellé helyezték. Simán elfért volna a másik kettő mellett, úgyhogy nem értem miért kellett ide tenni? Ehhez az aljzathoz a készülékhez mellékelt videó, és USB kábel csatlakoztatható. Segítségükkel köthetjük össze a fényképezőgépet TV-énkkel (NTSC/PAL), vagy például számítógépünkkel.
A kombinált video/USB 2.0 Hi-speed aljzat mellett található a memóriakártya foglalat. A Sony A200 a CompactFlash Type I-II, MicroDrive és persze a gyártó saját formátumának tekinthető Memory Stick Duo és PRO Duo kártyákat támogatja, bár csak a CF (MD) kártyákhoz találunk itt egyetlen foglalatot. A Memory Stick tulajdonosok csak CompactFlash adapterrel használhatják kártyáikat, amit nem mellékel a géphez a gyártó.
Az akku a markolatban lévő foglalatba helyezhető és véletlen kicsúszását egy rugós műanyagpöcök is akadályozza. Az A200-hoz a más modelleknél is bevált InfoLithium akkumulátorát mellékeli a Sony, jelen esetben az NP-FM500H típusjelűt. A normál lítium-ion áramforrást használó A100-zal ellentétben ez azt is jelenti, hogy a kapacitás visszajelzés a korábbinál pontosabb. Maradt az ikonos megjelenítés is, amely öt fokozatban tájékoztat az akku töltöttségéről, de ezen kívül százalékos infót is kapunk a hátralévő kapacitásról, mégpedig 1%-os pontossággal.
A gép dobozában egy hálózati töltőt is találunk, amivel kb. 2 -3 óra alatt tölthető fel teljesen az akkumulátor. Egy feltöltéssel megközelítőleg 750 fénykép készíthető, ami igen jó akku élettartamot jelent.
