Kipróbáltuk: Sony Alpha DSLR-A330 teszt

Bevezetés, különbségek

Három a magyar igazság, meg talán a japán is, ha már a Sony prominensei fejükbe vették, hogy a belépő szintű DSLR vonalat hármasával frissítgetik. A tavalyi Alpha A200, A300 és A350 után most az A230, A330 és A380 modelleket vehetik kézbe a vásárlók, természetesen ismét az Alpha sorozatból. A vérfrissítés alapkoncepciója, első ránézésre egy még kompaktabb, és talán könnyebben kezelhető géppark megalkotása volt. Ezek a gépek nem a profik és a fotózást komolyabban űző amatőrök felé kacsintgatnak – nekik ott a Sony A900 és A700 – hanem inkább a DSLR világba most belépni készülő, fiatalabb korosztály felé. A Sony tehát nem a meglévő DSLR tulajdonosokat akarja elcsábítani más márkáktól, hanem az újaknak szeretné megmutatni, hol is van az a japán igazság.

Az Alpha DSLR-A330 pont a trió középső modellje. Ebből is egy kicsi, meg abból is egy kicsi. Pont azon a mezsgyén, ahol elődje az A300 járt. Vegyük akkor sorba mi különbözteti meg a két gépet, valamint a testvérmodelleket tesztünk mai alanyától.

Változások

Sony A300 vs. A330

A tavaly januárban bejelentett elődöt Sony Alpha DSLR-nek hívták és lehetőségünk volt korábban letesztelni. Számottevő különbségeket hiába is keresnénk a tavalyi és a friss modell között. A felbontás, illetve a lényeges szolgáltatások közel azonosak, az újítások pedig nem minden esetben szólnak az A330 javára. Ilyen például a megszüntetett Kelvin fokonként szabályozható színhőmérséklet, vagy a fehéregyensúly sorozat, ilyen a papíron kicsit erősebb belső vaku, az AF és kioldás elsőbbség, vagy a szintén megszűnt ADI/TTL vaku opció. Megszűntették a CompactFlash kártyák támogatását is, helyette már nem csak adapterrel használható a Memory Stick PRO Duo formátum, és találunk egy Secure Digital foglalatot is a gépen.

balra: Sony A300,
jobbra: Sony A330

Mindez a kisebb méret jegyében, hiszen az egyik legfontosabb újítás, hogy kisebb és könnyebb lett a gép. Némileg átalakították a kezelőfelületet is. Kompaktosabb, grafikus kezelőfelületet kapunk, kevesebb gombbal és sok magyarázattal. Informatívabb autofókusz mező kijelzést kapunk a keresőben, ami egyébként mit sem változott az elődhöz képest. A Sony A330 -ba egy új, többet expozíciót bíró akkumulátor, és HDMI videókimenet is került.

A változások tehát jól mutatják, hogy az idei modellfrissítés sokkal inkább plasztikai műtét volt, mint belgyógyászati beavatkozás. A következő oldalakon a felsorolt újdonságok részleteire is sort kerítünk.

Sony A230, A330 és A380

Aki olvasta már nemrég megjelent Sony A380 előzetesünket, a teszt első részében nem sok eltérést fog találni. A két modell szinte mindenben megegyezik egymással. A legfontosabb különbség a használt szenzor. Az A330 10 megapixeles, nagyobb testvére pedig 14 megapixeles érzékelőt kapott. Ezen kívül csak olyan apróságokat említhetünk, mint a gyártó által megadott, alig eltérő akku élettartam, vagy a markolatot gumiborításának mintázata. Ezeknek azonban a gyakorlatban nincs jelentősége.

balra: Sony A330
jobbra: Sony A380

A kisebb modell ugyanazt az érzékelőt kapta, mint az A330, de nem rendelkezik kihajtható LCD-vel és a Live View szolgáltatás is kimaradt a képből. LCD kijelzője egyébként ugyanolyan felbontású és méretű, mint a két nagyé. A gépváz, bár külsőre hasonlít a nagyobb típusokhoz egy kicsit keskenyebbre sikerült, ezáltal könnyebb is azoknál.