Felépítés II.
Ergonómia
A Sony AlphaDSLR-A330/380-nál csodálkozva pillantottunk a markolatra, az ugyanis már ránézésre is kényelmetlen volt. A gyakorlat pedig sajnos csak igazolta első gondolatainkat.
A Sony azonban a felsőbb kategóriás A500/A550-nél más markolatot használ, amely bizony egyáltalán nem mellékes. Jóllehet, a gép kis magassága miatt nem fér el teljes tenyerünk a markolaton, mégis kényelmes fogás esik a gépen. Szintén kényelmes az exponáló gomb használata, hiszen itt kellőképpen a markolat elejére került, szemben az A330/A380 párosnál tapasztaltakkal.
A markolat elülső és oldalsó részét bőrhatású gumival vonta be a gyártó, amely izzadt tenyérnél is csúszásmentességet biztosít. Summa summarum, az A500 méreteihez képest kényelmes fogást ad, bár tény, hogy a kissé méretesebb modellek hajszálnyival kényelmesebbek (pl. Canon EOS-50D).
Kezelőszervekből nem kevés került az A500-ra, mind a gép hátulján, mind a felső részén bőven találunk belőlük. A sok gomb ellenére mégsem érezni túlzsúfoltságot, ezt a logikus elrendezés okozza. A fényképezés közvetlen paramétereivel foglalkozó gombokat (érzékenység, kioldás, sorozat, D-range, liveview) a felső részen, az egyéb funkciókét (Fn gomb, navigáló nyilak, lejátszás, törlés, menü) a hátlapon találjuk.
A fényképezőgéphez VG-B50AM típusú opcionális portrémarkolatot is vásárolhatunk, mellyel még kényelmesebé tehetjük azt.
LCD és kereső
Az LCD a korábbi 2,7″ helyett 3″-osra hízott, felbontása azonban maradt 230 ezer szubpixel. Ez enyhén pixeles képmegjelenítést okoz.
A fej fölüli, illetve talajközeli használhat könnyítéséért az LCD-t felfelé kb. 110 fokban, míg lefelé 90 fokban dönthetjük. Sajnos kihajtani nem lehet, így portré formátumban nem sok előnyünk származik a dönthetőségből.
A megjelenített képek a visszafogott felbontású LCD miatt nem oly’ szépek, mint az A550-nél, de az élesség így is jól ellenőrizhető. A nagyítás gomb első megnyomására a kijelző felbontásának kétszeresével megegyező képrészlet, vagyis 640 pixel széles terület jelenik meg. Ez a teljes képszélességhez képest 6,7×-es nagyításnak felel meg. A nagyítási faktornál azonban sokkal fontosabb tényező az, hogy a kijelzett kép felbontása hogyan aránylik a kijelző felbontásával. Ha ez a kettő megegyezik, tökéletes élességellenőrzés végezhető el. Ha egymáshoz képest 2 egész számú hatványával nagyobb, akkor a nagyítás során még mindig tökéletesen illeszthetők a kép képpontjai a kijelző képpontjaihoz. Ha azonban eltérő arányú a kiejelző és a nagyított kép felbontása, a képet moiré hatás rontaná, amely csökkentené az élességellenőrzés precizitását. Itt a fotó 2 pixele az LCD-n 1 pixel lesz (tehát 2:1 kijelzés), vagyis ekkor 1-1 pixelt nem tudunk megkülönböztetni. A teljes nagyítást további gombnyomások után érhetjük el, amely 320 pixelt jelenít meg a kijelzőn (vagyis 1:1 kijelzés), ekkor a kép 1 pixele az LCD-n is 1 pixel lesz. Nem csoda, hogy ez esetben már tökéletesen ellenőrizhető lesz az élesség.
Külön státuszkijelző nem került a Sony Alpha szériájának középkategóriás modelljeire. Ezt a szolgáltatást is a hátsó LCD látja el. A felvételi adatok képernyője a DISP gombbal kapcsolható be. Kétféle kijelzést kapunk, egy hagyományosat, a „száraz” expozíciós adatokkal és egy újfajta grafikus felületet, melyet leginkább a kezdők számára alakítottak ki. Az itt lévő skálákon nem csak a rekeszérték, vagy záridő olvasható le, de az is, hogy beállításunk milyen hatással lesz a képre. Például alacsony rekeszértéknél (tág blende) kis mélységélességet és mosottabb hátteret kapunk, míg a rövid záridő a gyorsabb mozgások „megfogásában” segít. A kezelőfelületet háttérszíne itt nem állítható, állandó fekete. Úgyszintén rengeteg helyen kapunk szöveges, vagy ikonos segítséget a gép használatát, vagy a beállított üzemmódot illetően.
A hagyományos státuszkijelzés a következő információkat tartalmazza: felvételi mód, záridő, rekeszérték, stabilizátor állapota, vakumód, képtovábbítási mód (egyképes/sorozat), expozíciós skála, érzékenység, AF mód, AF mező, fénymérés, színeffektus, fehéregyensúly, D-tartomány korrekció, akku töltöttsége, képméret és minőség, memóriakártya állapota, hátralévő képek száma.
A kereső lefedettsége 95%-os, nagyítása 0,8×-es.
Ezen adatokból és az 1,54×-es képkivágás faktorból 21 fokos, ill. 52,5%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek: a kereső által adott kép közelítőleg 21,5 fok alatt látszik (17″-os 5:4-es LCD 91 cm-ről, 19″-os 5:4-es LCD 101 cm-ről), a relatív nagyítás 54%-os. A tesztképek alapján a TTL kereső lefedettsége 95%-nak adódott, míg a keresőn keresztüli LiveView módban 91%-ot mértünk. A képalkotó
szenzor LiveView módjában a lefedettség 99%-os (a hiányzó 1%-ot vélhetően a gyenge LCD felbontás okozza).
A keresőben a következő információk láthatók: fókusz területek, szpot fénymérés köre, 16:9 oldalarány alsó-felső képszélei, vaku kompenzáció, vaku töltöttség, vezeték nélküli és nagy sebességű vakumód, kézi fókusz, fókusz helyesség, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, fénymérés rögzítése, gép remegés jelzése, 16:9-es oldalarány használata.
LiveView
A kijelzőn nem csak a kész képek és az állapotinformációk, de az élőkép is megjeleníthető. Ráadásul a gépnek két LiveView módja is használható, melyek radikálisan térnek el egymástól.
Az egyik élőkép üzemmódot a kereső betekintő nyílásának közelében található LiveView CCD végzi, melyre egy enyhén változtatható szögű tükör segítségével kerül az objektívből érkező kép. A segédtükör állását és egyben az élőkép szolgáltatást a kereső melletti Live View/OVF (élőkép/optikai kereső) mechanikus kapcsolóval állíthatjuk be. Alsó állásban a tükör a betekintő nyílás felé, felfelé tolva a gombot az élőkép szenzor számára közvetíti a képet.
A Sony megoldása viszonylagos egyszerűsége miatt számos előnyt és hátrányt is tartogat. Hátránya, hogy az élőkép lefedettsége így korlátozott, ennél a modellnél kb 90%-át látjuk a tényleges képnek. Ezen túlmenően a LiveView ezen módjának képminősége (vagyis amit az LCD-n látunk, s nem az, ami a végső képen jelenik meg!) nem túl jó. Az élőkép szenzorra jóval kevesebb fény jut, így elég komoly erősítés szükséges, ráadásul a CCD-k eleve nagyobb hőtermelésre, ezáltal hőzajra hajlamosak. Ezen kívül a fénymérési tartomány is beszűkül, mintegy 3 fényértékkel.
Van azonban bőven előnye is ennek a módszernek, méghozzá az, hogy nagyon egyszerűen használható, hasonlóan a kompakt gépekhez. Nincs bosszantó tükörcsapkodás sem, kímélhetjük a zárszerkezetet is, ráadásul mivel a tükör végig az eredeti állapotában van, így élőkép alatt is a gyors fáziskülönbségen alapuló élességállítást használhatjuk, a megszokott 9 fókuszmezővel. A képen láthatjuk a normál kereső mattüvegébe mart kijelzéseket, fókuszkereteket is, de az aktuális élességállítási mezőt egy zöld kerettel is kijelzi a gép. Az autofókusz a vezérlőgomb közepén lévő AF gombbal, vagy az exponáló gombbal aktiválható, de használhatunk kézi élességállítást is, ha MF módra kapcsolunk az objektíven. Ebben az esetben is megmarad viszont a fókuszvisszajelzés. Az élességállító gyűrű forgatásakor a megfelelő pozícióban felvillan az élőképen az aktív fókuszkeret és az élességet jelző pont.
Szintén a külön LiveView CCD-nek köszönhetően az arcfelismerés és a mosolyérzékelés is működik, igaz, az élességállítás továbbra is csak a rendelkezésre álló 9 fókuszponton történhet, így az arcfelismerésnek komolyabb szerepe nem lesz. Talán a mosolyfelismerés előzetes élességrögzítéssel meg használható lesz.
Az élőkép adatai pontosan megegyeznek a korábbi gépeknél kijelzettekkel, az alsó státuszsoron megjelenik a rekesz és záridő az expozíciós skála, valamint a bemozdulásra figyelmeztetés. A képmezőben élő hisztogram is bekapcsolható, de a DISP gombbal megjeleníthető az akku állapota, a képminőség/méret, a memóriakártya ikonja, a hátralévő képek száma, fehéregyensúly, DRO mód, a választott színeffekt, felvételi mód, hisztogram, vakumód, vörösszem kompenzáció, vaku teljesítmény, AF-mód ikon, AF mezőmód ikon, fénymérés és az érzékenység.
Képnagyítási lehetőség ebben a módban nincs, van viszont Smart Teleconverter funkció, amely külön gombot is kapott a gépvázon. A gombot lenyomva a telekonverterekhez hasonlóan 1,4×-es, újból lenyomva pedig 2×-es nagyítást kapunk. Ez nem csak egy egyszerű digitális zoom, amely csak élőképnél használható, de korlátozottan alkalmas lehet a komponálás alatti nagyított nézet bekapcsolására is. Nem véletlenül írtam, hogy „korlátozottan”, ugyanis interpolált, gyengébb felbontású nagyítást ad. Az apróbb részletek tehát nem ellenőrizhetők így sem. Maga a Smart Teleconverter végeredménye egyébként nem interpolált kép, hanem képkivágás. A szolgáltatás akkor hasznos segítség, ha szükségünk van az objektív által nyújtott eredeti nagyításra, de a kép széleire nem.
Az A500 és A550 új szolgáltatása az MF Check LiveView-nak nevezett élőkép mód. Ez a legtöbb tükörreflexesnél már megismert LiveView módot jelenti, vagyis ilyenkor a tükör felcsapódik, az élőképet pedig a fő képalkotó szenzor adja. Ez esetben az LCD-n látható élőkép csodaszép minőségű 7×-es és 14×-es nagyítás is kérhető, amely ezúttal nem digitális zoommal, hanem valódi képkivágással jön létre, így tökéletesen alkalmas a kézi élességállítás során az élességellenőrzésre.
Élességállítás
A Sony Alpha DSLR-A500 az Az A380-as élességállító rendszerét örökölte. 9 fókuszmezőt kapunk ugyanabban az
elrendezésben. A középső mező most is keresztszenzoros, ami pontosabb élességállítást jelent. Körülötte négy pontot kapunk, illetve a sarkokban – vagyis az AF terület sarkaiban, nem pont a képmezőjében – további négy pontot. A fázisészlelésen alapuló AF rendszer optikai kereső (OVF) és élőkép (Live View) módban is használható. ISO100 érzékenységen 0 – 18 fényérték között működőképes a rendszer. Az autofókuszmód, és AF mező beállítások az Fn menüben találhatók, melyek között a következők választhatók:
- AF-S: egyszeri élességállítás. A beállított fókusztávolság rögzül és új mérésig érvényben marad még a téma elmozdulás esetén is. Ha átkomponáljuk a képet, szintén az előzőleg meghatározott távolságra állít élességet a fényképezőgép. Statikus, nem mozgó témáknál használható.
- AF-A: automatikus AF. Statikus fotótéma esetén a készülék AF-S, vagyis egyszeri fókuszmódot használ, míg mozgó témánál AF-C (folyamatos) módra vált.
- AF-C: folyamatos autofókusz. Mozgó témáknál ajánlott beállítás. A beállított élességi távolság folyamatosan változik ha a képet átkomponáljuk vagy a fókuszmező be eső téma elmozdul (közeledik vagy távolodik).
Fókuszmező szerint háromféle módot állíthatunk:
- Széles: az AF rendszer automatikusan választ egy mezőt a kilenc közül. Jellemzően azt, ahol jól elkülöníthető, éles, kontrasztos témát talál. Ez nem biztos, hogy megegyezik az általunk elképzelt fókuszhellyel. Az AF gomb lenyomásával a középső mezőt választhatjuk ki.
- Középpontos: a fényképezőgép csak a középső mezőt használja, minden esetben az alá eső témára állít élességet. Ez a mérőmező a legpontosabb mind közül.
- Helyi: A felhasználó szabadon választhat a kilenc AF-pont közül az iránygombokkal. Az AF gomb lenyomására a középső pont lesz aktív.
Az automata élességállítás az élőképnél írtakhoz hasonlóan az exponáló gomb félig lenyomott állapotában, vagy az AF gombra indul. A menüben beállíthatunk szemindítású AF módot is, amely a kereső betekintő nyílása alatti szenzor leárnyékolásakor (pl. ha a keresőbe pillantunk) aktiválja az automata élességállítást. A megtalált élességet az aktuális mezőben felvillanó vörös pont, vagy a státuszsor elején kigyulladó zöld lámpácska jelzi.
Gyenge fényviszonyok között bekapcsolhatjuk az AF segédfény szolgáltatást. A gép nem rendelkezik ehhez külön lámpával, így a felnyíló vaku előzetes villanásainak fényében állít élességet (ez szemindításnál nem aktiválódik, csak az AF vagy exponáló gombra). A segédfény hatótávolsága kb. 5 méter.
A gép bal oldalán, az objekív bajonett melletti AF/MF (auto/manuális fókusz) kapcsolónak csak a régebbi, fókuszmotort nem tartalmazó objektíveknél van jelentősége, ezen objektíveknél így válthatunk át kézi élességállításra. Az SSM, vagy az újabb SAM objektíveknél az optika tubusán lévő kapcsolót kell használnunk.
Kézi élességállítás során a gép szerinti megfelelő élességet a státuszsor fókuszvisszajelző lámpája jelzi, ha az exponáló gomb félig lenyomott állapotú.
Vaku
A beépített vaku felnyitását mind a gép, mind magunk elvégezhetjük. Manuális kinyitásához a váz bal oldaklán lévő gombot kell megnyomnunk (elektronikus kialakítása miatt csak a gép bekapcsolt állapotban fogja felnyitni a vakut). A vaku kb 8,5 cm-rel nyílik az optikai tengely fölé, amely segít a vörösszemek elleni harcban.
A vakumódok az Fn menüben állíthatók és az alábbiak lehetnek:
- Kikapcsolt (nem villan)
- Automata villanás (a gép dönti el, hogy szükséges-e)
- Derítő vaku (mindig villan)
- Lassú szinkron (hosszú záridővel)
- Szinkron hátsó redőnyre (hosszú záridő végén villan)
- Vezeték nélküli vezérlés (külső vakuval)
A vörösszem hatás ellen nem csak a magasabb vakuval, de a külön beállítható vörösszem csökkentő móddal is védekezhetünk. Ez a Beállítás menüben található és bekapcsolva minden fenti módban a gép egy apró elővillanás sorozattal próbálja szűkíteni a portréalanyok pupilláját.
Ha mégis vörösszemek lépnének fel a képeken, akkor már nem tudunk rajta könnyen segíteni, ugyanis a gép nem kínál szoftveres vörösszem korrekciót.
A villanó teljesítménye 12-es kulcsszámú, ISO100-ra és méterre vonatkoztatva. Ez azt jelenti, hogy pl. ISO100 érzékenységnél F5,6-os rekesszel kb. 2,1 méter a vaku hatótávja. Négyszer nagyobb érzékenységnél dupla akkora hatótávolságot érhetünk el (ISO400-nál 4,2 méter).
A beépített vaku teljesítménye a menüben +/-2 Fé között, 1/3 lépésekben szabályozható.
Komolyabb fényteljesítmény eléréséhez mindenképpen külső vaku használata szükséges. A külső vakupapucsba csak Sony vagy Minolta rendszervakuk illeszthetők, középpontos vakuk nem használhatók. A fent említett vezeték nélküli móddal a gyári rendszervakuk akár a gépről levéve, kábel nélkül is elvillanthatók. Ezek a Sony által kiadott, vagy a korábbi Konica-Minolta külső vakuegységei is lehetnek. A Sony a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM-et, az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM-et, és a csúcsmodellt, a HVL-F58AM-et ajánlja a fényképezőgéphez. Ezen kívül egy új, kisméretű rendszervakut is használható HVL-F20AM néven. A 20-as kulcsszámtó vaku használaton kívül le is hajtható.
Kár, hogy vakuszinkron kimenet nem került a gépre, s a használható max. 1/160 mp-es zársebesség sem túl jó. Napsütéses időben kis mélységélesség megtartása mellett a min. ISO200-as érzékenység és a max. 1/160 mp-es zársebesség miatt így szinte lehetetlen beépített vakuval deríteni.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A gép alján található fém állványmenet pontosan az optikai tengely alatt található. Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, még nagy méretű állványtalp esetén is cserélhető marad az akkumulátor.
Memóriakártyából kétfélét, SD/SDHC és MemoryStick Pro Duo formátumút fogad a gép (utóbbiakból a PRO Duo, PRO-HG Duo és PRO-HG Duo HX típusok támogatottak). A kártyákat a jobb oldali kártyaajtó mögé illeszthetjük be. Azt, hogy a gép melyik kártyát használja, a kártyafoglalat felett elhelyezett kapcsolóval választhatjuk ki.
A kártyaajtót nem látták el nyitásérzékeléssel, így írási művelet alatt is kinyitható a fedlap, ez nem okozza a gép kikapcsolását (vagyis egy esetleges kártyaajtó letörés nem okozza a gép működésképtelenségét).
A csatlakozókat bal és jobb oldalon helyezték el, jobb oldalra csak az opcionális DC adapter bemenete került, míg bal oldalon két gumiajtó mögött a HDMI és USB kimenetet, valamint a távezérlő aljzatát találjuk.
Érdekes, hogy analóg kompozit videókimenet nem került a gépre, így a hagyományos televízió készülékeken nem végezhetünk diavetítést.
Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették. Az akkufedlap kinyitása után az akkumulátor még nem esik ki, azt egy retesz tartja.
Az NP-FM500H InfoLítium akku 7,2V feszültségű, s 11,8 Wh energiatároló képességű (1650 mAh). A töltést külső töltőben végezhetjük, mely sajnos nem jelzi vissza az aktuális töltöttségi szintet, talán ezt ellensúlyozza, hogy a fényképezőgépben viszont 5 szintű visszajelzést, valamint százalékos pontosságú értéket láthatunk. A teljesen lemerült akkukat 2 óra 45 perc alatt tölthetjük fel.
