Képminőség
Képzaj
Az érzékenység az ISO80 és ISO3200 közötti tartományban állítható. A beállított érték egyben meghatározza az alkalmazott zajszűrés mértékét is (mint általában), amibe a DSC-H20 esetén nincs beleszólásunk.
ISO80 értéken a zajszűrés egész minimálisan avatkozik csak be a képbe, nem tapasztalható elmosódás, mindössze egy kicsi luminancia zajjal kell megbarátkozzunk.
ISO100 érzékenységnél hasonló a helyzet. Nem sokban különbözik az ISO80-tól, így ne is vesztegessünk rá több időt.
Az ISO200-nál sincs komoly probléma, egy kicsit erősebb zajjal találjuk magunkat szemben, illetve a zajszűrés is erősebb. A zajszint növekedése elsősorban a sötétebb tónusokon vehető észre. De még ez is remekül használható. Ha kevés a fény, egészen nyugodtan feljebb vehetjük az érzékenységet ISO200-ra, a részeltveszteség igazán minimális lesz.
A zajszint ISO400-nál sem sokkal magasabb, viszont ehhez erősebb zajszűrésre van szükség, így nő az elveszett részletek mennyisége is. Az enyhe mosottság monitoron jól látható, de papírképen kb. A5 méretig nem fog jelentkezni.
ISO800-ra kapcsolva a tendencia folytatódik, minimálisan nagyobb képzaj. Színzaj egyébként még itt sem igen tapasztalható, a képzaj főként világosságbeli. A részletek persze méginkább csökkentek az ISO400-hoz képest, a zajszűrés nagyobb foka miatt. 10×15 cm-es papírméretnél még ez is tökéletes eredményt ad. Monitoron 1:1 nézetben már nem olyan szép a látvány, de monitor méretben (1-2 Mpixel) itt is jó képeket kapunk. Egyébként ISO400 és ISO800 között zajban és mosottságban elég minimális a különbség, tehát ha az ISO400-at be merjük vállalni, akkor az ISO800 is bőven használható.
ISO1600 esetén tovább csökken a kép részletgazdagsága. Elég erős mosottság vehető észre, itt tulajdonképpen a 10 Mpixel ide már tényleg felesleges, mivel jó ha 5 Mpixelnyi részletet láthatunk (ettől függetlenül az így kapott kép nem 5 Mpixelről felinterpolált, mint néhány Panasonic gépnél). Ezt az érzékenységet csak akkor érdemes használni, ha más módon nem tudunk berázásmentes képet készíteni, s maximum 10×15 cm-es papírkép készül (bár ott is látszani fog az, hogy nem tűéles a fotónk).
Az ISO3200 hasonlóan korlátozottan használható mint az ISO1600, a részletek már alig látszanak 1:1 nézetben. Inkább csak vésztartaléknak hagyjuk, de arra nagyon jó. Igen gyenge fénynél, vaku nélkül is fotózhatunk vele kézből. Emlékképekhez ez is megfelelő lehet, igényesebb munkáknál persze kerülni kell, hiszen már 10×15 cm-en is látszani fog, hogy a kép foltos, persze csak a homogén részeknél. Nem tartom feleslegesnek, hiszen a plusz funkció mindig jó, de azért tartsuk fejben, hogy egy jó állvány akár a képminőséget is javíthatja – persze csak közvetett módon, ha statikus témát fotózunk, hiszen ekkor kisebb érzékenység is használható.
A lenti dobozban 4 képkivágás tekinthető meg egy-egy érzékenység tesztfotónkról.
