Felépítés
Ergonómia
A Sony DSC-RX100 igazán aprócskára sikerült. Ha nem volna a vázból előre álló fel centis objektívtubus, még az ultrakompaktok közé is betuszakolható lenne. Így azonban „csak” egy apró kompakt jelzőt aggathatunk rá.
A váz Sony módra szépen, két oldalán lekerekített. Az előlapot leginkább a nagyméretű, de mégis csak kis mértékben előrenyúló optika uralja. Fontosnak tartom kiemelni, hogy az objektív körül látható bordázott gyűrű valóban gyűrű. Ez az elülső vezérlőtárcsa, melynek funkciója programozható.
Bár hely (az objektív mérete miatt) lett volna, markolat mégsem került a DSC-RX100-ra.
Hátul van viszont egy apró kidudorodás, melyet bőr hatású gumival borítottak, ennek nekitámaszthatjuk a hüvelykujjunkat, amely így egész biztos fogást ad.
Az építési minőség kiváló, a gép fém burkolata tökéletesen „egyben van”, műanyagot csak alul találunk.
A fényképezőgépre kis mérete ellenére egész szép számú kezelőszerv került. A fényképezési módokat üzemmódtárcsán választhatjuk ki (szemben pl. az alsó- és középkategóriás NEX-ekkel). A hátlapra a négyirányú navigálót a hátsó vezérlőtárcsával építették egybe. A bal és jobb irányok funkciója is programozható.
A gép kis mérete miatt az állványmenet nem az optikai tengely alá került, hanem attól kb. 2 cm-re. Mivel így közvetlenül az akku- és kártyanyílást fedő ajtó mellé került, ha a gépet állványra helyezzük, nem marad cserélhető a memóriakártya.
Objektív
A fix objektíves fényképezőgépeknél mindig kritikus, hogy milyen objektív kerül a gépre. Ha nem felel meg a vásárlónak, akkor nem csak az objektívet, hanem a gépet se fogja megvenni, tekintettel arra, hogy nem cserélhető.
A Sony úgy gondolom jól választott, a gépbe Carl Zeiss Vario-Sonnar T* optika került. A 28 mm-es nagylátószög ma már alap, néha jobb lenne 25, vagy urambocsá’ 24 mm-nek megfelelő gyutávval fotózni, de ekkora szenzorméret mellett ezt jóval nehezebb jó minőségben elkészíteni úgy, hogy a méret ne nőjön meg jelentősen. Így ezt a békát le kell nyelnünk (igazából nincs és nem is volt még olyan nagy szenzoros gép, ami zoomobjektívvel szerelt, s 28 mm-nél többet tudott volna). A tele tartomány is visszafogott, a 100 mm ekv. gyújtótávolság még csak a tele tartomány eleje. Komolyabb nagyításra itt nem érdemes számítani.
De térjünk át a pozitívabb dolgokra. A fényerő nagylátószögnél f/1,8, amely kiváló érték, bőven egyedülálló a kategóriában. Persze tudni kell, hogy már 30 mm ekv. gyújtótávolságnál is f/2,2-reromlik a fényerő.
A tele vég fényereje már nem ennyire kiváló, de még a 100 mm ekvivalens gyújtótávolsághoz tartozó f/4,9 is jónak számít. A használható maximális fényerőről lenti diagramunk mesél többet:
A fényképezőgép kikapcsolt állapotában a frontlencse elé két fémlamella ugrik, mely így véd a környezeti behatásoktól. Az objektívbe stabilizáló lencsetag is került, így gyengébb megvilágítások között is nagyobb esélyünk van berázásmentes fotó készítésére.
Az optika elé szűrőt, illetve napellenzőt nem tehetünk, ehhez nem alakítottak ki sem bajonettet, sem menetet, illetve adaptertubus sem készült a géphez.
Képérzékelő
A Sony Cyber-Shot DSC-RX100 egyik fegyvere az optikája, a másik pedig a kompaktoknál jóval nagyobb szenzora. Az 1″ típusúnak nevezett szenzor méretét sajnos sokan félreértik, azt gondolván, hogy az 1″ a valós képátlót jelenti. Ez azonban nem így van: az 1″ típus csupán annyit jelent, hogy a régi csöves képérzékelő mekkora átmérőjű lenne ahhoz, hogy ugyanilyen méretű fényérzékeny felületet tartalmazzon. A szenzor valós mérete: 13,2×8,8 mm.
A teljesen átlagos kompakt gépek 1/2,33″ típusú szenzorai mellett néhány komolyabb modellbe 1/1,7″ típusú kerül. Ezen kívül már csak a 2/3″ típus marad, mely régebben nagyobb elterjedtségnek örvendhetett, ma már azonban csak egy-két gépet találunk ekkora szenzorral.
Könnyebben érthető a szenzorok közötti különbség, ha azt a szemléletesebb lenti ábrán nézzük meg.
Az Exmor CMOS képérzékelőre 20,9 millió pixelt helyeztek el, amelyből 20,2 millió vesz részt a képalkotásban. Legnagyobb felbontásban így 5472×3648 pixeles képet készíthetünk. Emellett egy 10 és egy 5 Mpixeles felbontás áll rendelkezésünkre. A natív 3:2 oldalarányon kívül 4:3, 16:9 és 1:1 választható. A képeket RAW, RAW+JPEG vagy JPEG formátumban menthetjük el, utóbbi esetben finom és normál tömörítés áll rendelkezésre. A RAW fájlok a nagy felbontás miatt elég méretesek, nagyjából 20 Mbyte-ot foglalnak.
Az érzékenységet a fényképezőgép automatikusan is képes beállítani, ekkor maximum ISO6400-ig juthatunk el. Az automatikus érzékenység kezdő és végértéket kézzel is megadhatjuk. A MultiShot NR auto módban a gép akár ISO25600-ig is emelheti az érzékenységet. Ez esetben több képet készít, s zajszűrés után összeilleszti azokat.
Manuálisan hasonló tartományban dolgozhatunk, annyi különbséggel, hogy ISO125 alatt ISO 100 és ISO80 is választható. Ezek azonban csak kiterjesztett értékek, így nem a legjobb képminőséget eredményezik (mint később látni fogjuk, ezeken az érzékenységeken a dinamika átfogás jelentősen szűkebb).
Kijelző
A fényképezőgép hátuljára 3″ képátlójú, 4:3 oldalarányú LCD-t építettek, mely a különleges, White Magic technológiát alkalmazza. Ez a hagyományos RGB (vörös, zöld, kék) szubpixelek mellett egy-egy fehér képpontot is tartalmaz, mellyel a Sony szerint így nagyobb fényerő és jobb tónusátmenet érhető el. Mivel LCD technológiáról beszélünk, a nagyobb fényerő nyilván csak abból adódik, hogy a panel több fényt enged át a háttérvilágításból. Azt is értenünk kell, hogy a hagyományos LCD-kkel szemben, ahol 1 pixelt 3 szubpixelből hozunk létre, az RGBW megoldásnál 1 pixelhez 4 képpont tartozik. Ebből adódóan az RGBW panelek nagyobb pixelszámot mutatnak, mint normál társaik. Az 1.228.800 képpontos RGBW kijelző tehát ugyanúgy VGA felbontású képet ad, mint egy 921e képpontos RGB LCD.
Az RGBW LCD felépítését az alábbi makrófotó mutatja:
A kijelző vélhetően a kis gépváz miatt nem dönthető, hanem fixen beépített. A nagy betekintési szög miatt azonban a fej fölüli fotózás is kivitelezhető (persze nem annyira könnyedén, mintha dönthető lenne).
Az LCD háttérvilágítása automatikusan változhat a környezeti viszonyok függvényében (a fényérzékelő szenzor az LCD bal felső sarkában található), de kézzel is változtathatunk a fényerőn ±2 fokozatban, valamint rendelkezésünkre áll ún. napsütéses idő mód is, amelynél a +2 fényerőhöz képest is erőteljesebb háttérvilágításunk lesz.
Felvételnél minden fontosabb információt megkapunk a hátsó LCD-n, kérhetünk grafikus kijelzést a rekesz és zársebesség párosra, mely szemléletesebb skálán mutatja az értékeket, megjeleníthető kéttengelyes, elektronikus horizont, valamint élő hisztogram is. A menüben aktiválhatunk többféle segédrácsot is. A hátsó vezérlőtárcsa DISP gombjával, vagyis a fel iránnyal változtathatjuk meg a megjelenítendő adatok mennyiségét.
Kézi élességállításnál van lehetőség az élek kiemelésére, amely elviekben könnyebb fókuszálást kínál – gyakorlatban azonban nekem inkább zavarónak tűnt, nem tudtam ugyanis eldönteni, hogy mikor jobb, vagy rosszabb a fókusz, maradtam inkább a 8,6×-es precíz nagyításnál.
A fényképezőgépre más kereső nem került, így a képek komponálását is a hátsó LCD-vel kell végezzük.
Lejátszásnál szintén a DISP gombbal válthatók az információk, amely a következő módokat váltogatja: csak kép, kép alapinformációkkal (érzékenység, rekesz és záridő), kép részletes információkkal, a kép kiégett és bebukott részeinek villogtatásával + luminancia és RGB hisztogram.
A DSC-RX100 orientációs szenzorral is rendelkezik, mely a kép visszajátszásnál is aktív, így az álló formátumban készült képeket automatikusan elforgatja, ezért könnyedén megtekinthetjük teljes LCD méretben is.
A zoomkar segítségével választhatunk 4 vagy 9 képes indexnézetet is, ill. belenagyíthatunk a képekbe, max. 20× méretig, ahol 263 pixel széles részt látunk a teljes képből. Bár 1:1 raszterillesztett megjelenítést egyik nagyítási fokozatban sem találtunk (ez egyébként 640×480 pixel lenne), ennek ellenére az élesség tökéletesen ellenőrizhető, az 1×1 pixeles részletek sok nagyítási fokozatban kiválóan elkülöníthetőek, nem mossa őket össze a gép (a teljes nagyítástól vissza egész négy lépésig). Nagyított nézetben van lehetőségünk a képek közötti lapozásra a hátsó vezérlőtárcsával, így könnyedén összehasonlíthatjuk az azonos témáról készült képek egy-egy részleteit, pl. a helyesen fókuszált változat megtalálásához. Sony gépeknél mostanában megszokott, de egyébként furcsa megoldás, hogy visszajátszáskor vagy csak a videók, vagy csak állóképek között nézelődhetünk. A váltást a menüben tehetjük meg.
Vaku
A váz bal oldalára építették az RX100 felpattanó vakuját, melyet csak a fényképezőgép nyithat ki, ha olyan vakumódot választunk.
A vakumechanika kialakítása hasonló az Alpha NEX-7-éhez, aminek következtében ezt a vakut is visszahajthatjuk kézzel úgy, hogy indirekt villantsunk felfelé. Kevés olyan gép van, amelynél ez kivitelezhető. Persze a kis teljesítmény miatt az indirekt vakuzás csak nagyobb (ISO400-tól felfelé) érzékenységnél használható.
A kinyitott vaku 4 cm-re emelkedik fel az optikai tengelyhez képest, de attól egy kissé oldalirányba esik.
A vakumódok között automatikus, derítő, lassú szinkron, második redőnyre szinkronizált lassú szinkronú választható.
A beépített vaku mellett más, külső vakuk nem csatlakoztathatók a vázhoz.
Csatlakozók, memóriakártya, akkumulátor
A gép csatlakozóit két helyen találjuk: a jobb oldalon az USB kimenet fedezhető fel egy műanyag ajtó mögött, míg a mini HDMI kimenetnek a gép alján jutott hely. Kompozit kimenet (analóg TV-khez) nincs a gépen.
A fotókat és videókat Memory Stick PRO-HG Duo HX, vagy SD/SDHC illetve SDXC kártyákra menthetjük. A memóriakártya foglalat kombinált, azaz egyszerre csak egyféle kártya használható.
A DSC-RX100 áramellátásáról NP-BX1 jelű lítium-ion akkumulátor gondoskodik, mely 4,5 Wh energiát tárol (3,6 V ; 1240 mAh, de az akkuk kapacitásának összehasonlításához nem elég csak a mAh értéket néznünk, hiszen a feszültségek eltérőek lehetnek). Az akku töltöttségét négy szegmenses piktogramon követhetjük nyomon, de százalékos megjelenítést sajnos a gép nem támogat.
Mind a memóriakártyát, mind az akkut a váz alján lévő fém megerősítésű ajtó mögé helyezhetjük. A fényképezőgép kinyitott (vagy letört) akku fedlappal is működőképes.
Az akkumulátor töltését a fényképezőgépen belül végezhetjük el, ha USB kábellel összekötjük számítógéppel vagy mellékelt adapterrel.
