Optika
Noha az újabb kompakt fényképezőgép tesztjeinkben már nem térünk ki az optikai tulajdonságok tesztelésére, azért most kivételt teszünk, hiszen egy nagy szenzoros, az igényes amatőrfotósok által is nagy érdeklődéssel figyelt modellről van szó.
A geometriai torzításról nem készítettünk külön tesztfotót, mert az már az első körben kiderült, hogy a gép szoftveresen korrigál (a panoráma mód élőképénél gyönyörűen látszik, milyen optikai torzítása van nagylátószögnél az objektívnek, ugyanakkor a készített fotókon ez egyáltalán nem jelentezik). Persze azt nem tudjuk, hogy RAW-ból dolgozva vajon az Adobe Lightroom mit tesz majd: korrigál-e, mint a Panasonic gépeinél, vagy nincs RAW-ba ágyazott profil és erős torzítású képünk lesz-e, de ez rögtön kiderül majd, amint elkészül az Adobe a CameraRAW azon frissítésével, amely támogatja az RX100-at.
Az biztos, hogy a gyári konverter és a gépen belül feldolgozott JPEG képek annyira minimális torzításúak, hogy egy mondatot sem érdemes többet rá fordítani. A Lightroomos konverziónál pedig ha mégsem korrigálna automatikusan, még midig ott lesz a lehetősége a profilból megadható torzításcsökkentésnek.
Optikai és digitális zoom
A 28 mm-nek megfelelő gyújtótávolságú objektív 3,6×-es zoomátfogású, vagyis teljes tele állásban 100 mm-nek megfelelő gyújtótávolságig juthatunk el vele. Ez a tele tartománynak csak éppen az elejét érinti, így aki az ultrazoomokhoz szokott, kötöttnek érzi majd a lehetőségeit. A Sony mérnökei azért megpróbáltak mindent megtenni, hogy pótolják a hiányzó zoomot, így digitális zoomot és ún. Clear Image zoomot is kínálnak, melyről szép marketing szöveget is olvashatunk, ha akarunk. Igazából nincs jelentősége, mert mindkettő csak az optika és a szenzor képéből tud dolgozni, a hiányzó információt nem pótolhatják, vagyis a Clear Image zoom sem tesz mást, mint képkivágást eszközöl és interpolál, méghozzá 2×-es mértékben.
Optikai és digitális zoom
Kromatikus aberráció
Alacsony szórású lencsetagról nem ír a Sony, vagy legalábbis jól eldugta, mert nem találtam ilyen információt. Ennek ellenére komoly színi hibával nem találkozunk, ami persze lehet ugyanúgy szoftveres korrekció eredménye, mint a geometriai torzításé.
10×15 cm-es képeknél legrosszabb esetre vonatkoztatva a színi hiba gépi JPEG kép esetén kb. 0,1 mm-nek adódik.
Közelfényképezés, makró
A gépben nincs lehetőség makró módra váltásra, amely egyébként önmagában még nem jelent feltétlenül rosszat. A próbáink azonban sajnos azt igazolták, hogy nem kifejezetten jó közelfényképezésben a DSC-RX100.
Nagylátószögnél még 4 cm-es munkatávolságot használhatunk, amelynél 80 mm széles téma tölti ki a teljes képmezőt, de ahogy növeljük a gyújtótávolságot, a közelpont egyre távolabbra kerül, s csökken a leképezési arány. Teljes tele állásban már annyira gyatra a nagyítás, hogy kisebb tárgyak fotózására már teljesen alkalmatlan, ráadásul képszéleken az optika is igen gyengén muzsikál.
Ha tehát makrózni szeretnénk, marad a 28 mm-nek megfelelő nagylátószög és az átlagnál szélesebb perspektíva.
legkisebb szélesség: 80 mm
legkisebb szélesség: 210 mm
Peremsötétedés
A peremsötétedés a nagy szenzor és a valószínűleg nem sokkal nagyobb méretben képet vetítő objektív ellenére igazán minimális. Ami érdekes, hogy f/1,8-nál kevésbé érezhető a sarkok sötétedése, mint f/2,8-nál. Többször megismételtem a tesztet, más körülmények között is, de az eredmény ugyanez lett. Érdekes.
Mindettől függetlenül a vignettálás nem jelentős, a legrosszabb esetben is csak 10% körüli (ismét jelezném, hogy ezt okozhatja szoftveres korrekció is, mely RAW formátumnál vagy működik, vagy nem).
Optikai stabilizátor
Bár a gépen nincs feltüntetve az Optical Steady Shot felirat, a gyári specifikációk között szerepel, hogy optikai stabilizátor került a gépbe.
A tesztet szokás szerint tele állásba állított objektívvel készítettem, 1/3 Fé-enként különböző záridőkkel, záridőnként 10-10 képpel ki- illetve bekapcsolt stabilizátorral. A képeket monitoron 1:1 nézetben ellenőriztem. Ahol nem látszódott berázódás, azt elfogadtam használható képnek. Ez azt jelenti, hogy minimális lágyulás még belefért.
Az így kapott számokból egyfajta értékelését képezhetjük a stabilizátornak, persze ez igen szubjektív, hiszen maga a válogatás is az volt.
A teszt alapján kijelenthetjük, hogy a nálunk járt DSC-Rx100 stabilizátora nem túl jó hatékonyságú. 100%-os berázásmentességet elvárva csupán 2/3 Fé előnyt hoz, amely meglehetősen gyenge eredmény (a Canon PowerShot G1X próbáink szerint 2 Fé előnyt adott)!
