Kipróbáltuk: Sony DSC-H1 teszt

0

Felépítés

A Sony DSC-H1 elsősorban műanyag burkolatot kapott, de az objektív tubusa körül masszív fém borítást találunk. Az alkalmazott műanyag sajnos nem anyagában színezett, az ezüst hatást festéssel érték el, amitől viszont ettől jó tapintású lett. A gép csak icipicit ropog ha erőhatást fejtünk ki rá.



A kis méretű fényképezőgéphez jól kialakított markolat tartozik, amely talán egy fokkal lehetne lekerekítettebb, de mindenesetre így is kiváló fogást biztosít. Igazán kényelmessé a markolat felső részén kialakított bemélyedés teszi, amely így stabilabb fogást eredményez az egyébként (az optika miatt) kissé balra húzó gépnek. A H1-et kézbe fogva kisujjunk már nem nagyon fér el a markolaton, de kényelmesebb is úgy fogni, ha alulról megtámasztjuk.



A bekapcsolást a gép tetején lévő gombbal kezdeményezhetjük. Az objektív kitolása és az élőkép megjelenítése gyorsan történik, ehhez mindössze 1,8 mp-re van szükség. Ha lejátszás módba kapcsolunk, akkor a fényképezőgép az objektívet 15 mp után behúzza. Ez önmagában jó dolog, mivel így csökken az optika károsodásának veszélye, de a 15 mp nem mindig elég ahhoz, hogy az elkészült képbe belenagyítva, töviről hegyire ellenőrizni tudjuk, hogy megfelelő élességet sikerült-e elérni. Ilyenkor bizony a gép behúzza az optikát, majd néhány másodperccel később, amikor végeztünk a képünk elemezgetésével, visszakapcsolva felvétel módba újra kitolja. Ez kissé energiapazarlónak tűnik, ha a 15 mp-et kitolták volna 25 mp-re sokkal kevésbé lenne ez zavaró.


Mivel az objektív nagy átfogású, így átnézeti kereső alkalmazására nincs lehetőség. Az LCD mellett a lehetséges megoldás elektronikus kereső használata. Az EVF 114 ezer pixel felbontású, az általa létrehozott kép 14 fokos szög alatt látható, ez megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 1,7 méter távolságból adódó látványa eredményez. Ez sajnos elég kis méretű, de pont emiatt a kép alig látszik pixelesnek. Az EVF-et dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták. Az élőkép lefedettsége EVF-fel és LCD-vel is 100%-os.


felvétel mód képernyői

lejátszás mód képernyői

felvétel információk

A hátlapra az EVF-fel közel megegyező, 115 ezer pixeles, 2,5″ képátlójú TFT LCD-t helyeztek, melynek látható képmérete: 6,2 cm. Ennek fényereje 2 lépésben állítható, Normal vagy Bright. Erős napsütésben a világosabb módban nagyjából jól látható képet kapunk, bár egy kissé tükröződik az LCD előtti plexi lap. Az LCD-n felvétel módban a fotózás paraméterei jól látható helyen, számszerű ill. ikon formában láthatók.




A gépre felpattanó vakut építettek, amelyet a fényképezőgép automatikusan nyit fel. A nyitott állapotban lévő vaku 6 cm-rel az optikai tengely fölé emelkedik. A villanó a következő módokban használható: tiltott, derítés, lassú szinkron és vörösszem hatás csökkentő, bár ez utóbbit sajnos csak a SETUP-ban kérhetjük ill. tilthatjuk le. Teljesítmény-kompenzációra is van lehetőségünk a felvétel menüben, a normál értéken kívül erősebb és gyengébb vakuzást kérhetünk, sajnos a kompenzáció mértéke Fé-ben kifejezve nem tudható. A gépre külső vaku kiszolgálására vakupapucsot nem helyeztek.



A fémből készült állványmenet a gép tömegközéppontjához közel található, az optikai tengely vetületétől közel 2 cm-re. Az állványok túlnyomó többségénél a memóriakártya még cserélhető marad, de az akkumulátor fedél már beleakad az állványfej talpába.

A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk, két gumiszállal rögzített műanyag ajtó mögött. Ide helyezték a Hi-Speed USB 2.0 és A/V kimenetet. A mikrofont a fényképezőgép tetejére, a hangszórót pedig a bal oldalra építették.



Az akkumulátorokat és a memóriakártyát a markolat alatt helyezhetjük a gépbe. A fedlapot nagyon ötletesen alakították ki, mert a memóriakártya cseréjét a fedlap egy kisebb részének felnyitásával végezhetjük, míg az akkumulátor cseréhez a teljes fedlapot fel kell nyitnunk.