Kipróbáltuk: Sony DSC-V3 teszt

Bevezető

A Sony DSC-V1 utódát ez év augusztus 30-án jelentette be a cég. Az új változatban, a DSC-V3-ban több változás is történt az elődmodellhez képest. Talán a legfontosabb az új, nagy felbontású, 7 Mpixeles CCD, valamint a szokatlanul nagy méretű LCD. Ezen kívül apróbb változtatásokon is keresztülvitték a gépet, pl. módosították a vaku helyét, áthelyezték a vezérlőtárcsát a programtárcsa alá, kicserélték a nem szokványos zoom-vezérlő kapcsolót egy elterjedtebb változatra, valamint a gép külső fémburkolatát feketére színezték, amely professzionálisabb külsőt eredményez.

új, igazi markolat

A fényképezőgép kis mérete ellenére jól kézben tartható. A biztos fogást jól kialakított, gumival bevont, igazi markolat teszi lehetővé, felváltva a V1 egyszerűbb és gyengébb megvalósítását. A képérzékelő 1/1,8″ tokozott méretű, felbontása: 7,2 Mpixel. A felvételeket többféle felbontásban is elkészíthetjük: 3072×2304 (7 Mp), 3072×2048 (6 Mp, 3:2 oldalarány), 2592×1944 (5 Mp), 2048×1536 (3 Mp), 1280×960 (1 Mp) és 640×480 (VGA). A 3:2 oldalarány beállítási lehetőség előnye, hogy a szabványos 10×15 cm-es papírképek esetén nem kell tartanunk attól, hogy lemarad valami a papírról. Az elkészített fotók kétféle tömörítési fokú JPEG valamelyikével, vagy veszteségmentes TIFF formátumban menthetők el. Újdonságként került a V3-ba a RAW formátum támogatása, amely – amellett, hogy veszteségmentes – kisebb fájlméretet eredményez, mint a TIFF, igaz, így is kb. 15 MB lesz egy .srf kiterjesztésű fájl. A tárkapacitással a fényképezőgép egyébként sem bánik túl gazdaságosan, hiszen mind a TIFF, mind a RAW fájlok mellé elmenti azok JPEG változatait is. Veszteségmentes formátum alkalmazásakor csak a legnagyobb felbontást, vagy annak 3:2 oldalarányú változatát használhatjuk (bár kisebb felbontást is kiválaszthatunk, ez csak a TIFF vagy RAW mellé mentett JPEG kép méretét fogja befolyásolni).

A képek elkészítésekor a fotós is megadhatja a használni kívánt rekeszt és/vagy zársebességet. A felvételek MemoryStick / Memory Stick Pro kártyára kerülnek, újdonságként a V3 támogatja a CompactFlash használatát is, igaz, csak a Type I változatét (MicroDrive nem használható).

Az optikára 52 mm-es előtétlencsék is illeszthetők, egy adapter megvásárlása után.

Videórögzítéskor a gép hangot is rögzít. A felvétel megkezdése előtt kell beállítanunk a zoomot, az exponáló gomb félig lenyomására áll be a fókusz. Ezt követően a felvétel során a zoom pozíciója nem változhat, még digitális zoom sem áll rendelkezésre. A fókusz-rendszer és a fénymérés viszont a felvétel során is működik. A mozgóképek 640×480 vagy 160×120 pixeles felbontásban készíthetők el. VGA felbontásban választhatunk Fine vagy Standard videók közül, de a Fine mód csak MemoryStick Pro-val használható. A felvételek hosszát csak a memóriakártya szabad kapacitása korlátozza (CompactFlash kártyából közepes sebességű is elegendő, pl. Kingston 512 MB, nem Elite Pro). Az MPEG VX videók igen tömörek, 60 mp-es felvétel VGA felbontásban, Standard tömörítéssel 22 MB-os. Ez másodpercenként 360 kB felírását jelenti, ami még a lassú kártyáknál sem jelent problémát. Így tehát egy 128 MB-os kártyára közel 6 perc VGA felbontású videó fér. A kis méretű videóknak sajnos meg van a hátrányuk is, meglehetősen szaggat és a minőségén is látszik, hogy erősen tömörített. A 30 kép/mp-es Fine videók már folyamatosak, igaz, ezek több helyet is foglalnak és csak MemoryStick Pro-ra rögzíthetők.

Az állókép- és videófelvételen kívül sorozat készítésére is van lehetőség, míg a V1 maximum 3 képet volt képes készíteni, a V3-mal legnagyobb felbontásban is nagy sebességű sorozatot használva 8 kép készíthető. A sorozat sebessége kétféle lehet: Burst vagy Speed Burst. Burst módban 1,0 kép/mp sebességgel készíthetünk felvételeket, 7 Mpixel Fine módban kb. 15 képet, Speed Burst üzemmódban 2,5 kép/mp sebességet használhatunk. Mindkét sorozat módnál láthatjuk az LCD-n az elkészült képeket.

Multi-Burst módot választva másodpercenként 7,5, 15 vagy 30 képet készíthetünk 16 képig, melyet egyetlen, 1 Mpixeles JPEG képre helyez a gép. Az egyes képkockák tehát 320×240 pixel felbontásúak. A korábbi ClipMotion a V3-nál már nem választható.

Automatikus expozíció-sorozat esetén 3 kép készül, +-0,3, +-0,7, vagy 1 Fé különbségekkel. Ezt a lépésközt a Menüben lehet beállítani, a korábbi, kényelmetlenebb Setup helyett.

A fényképezőgéppel éjszakai infravörös felvételeket is készíthetünk, amelyek az elődmodellben is szerepeltek. Ez lehetővé teszi, hogy a CCD elől kimozdítsuk az infravörös szűrőt. Nightframing esetén a kompozíciót segíti az infravörös fény, majd a kompozíció beállítása után, az exponáló gomb félig lenyomására megindul a fókuszálás, de ez már infraszűrővel együtt történik. Az exponálás normál érzékenységgel, vakuval történik. Nightshot módban viszont a vaku letiltott állapotú, az érzékenység auto esetén akár ISO2500 is lehet, de kézzel is beállítható ISO100 és 800 között. A fókuszáláshoz a Hologram AF-et nem használja a gép. A végeredmény zöldes színű kép lesz. Mindkét esetben a megvilágítást a vaku mellett található infra LED szolgáltatja.

A V1 modellből a DSC-F707-től kezdődően már jól bevált Hologram AF segédfény is átkerült a V3-ba. Ez lézersugár segítségével mintát rajzol a közeli témára, amely ezáltal tökéletesen befókuszálható. A hagyományos narancs vagy egyéb színű segédfény források által keltett fény nem minden esetben elégséges az élességállítás műveletének pontos végrehajtásához, hiszen ha a téma kevés kontrasztot, éleket, kontúrokat tartalmaz, akkor az AF rendszer bizonytalanná válhat. A Sony ezt nagyon ötletesen hidalta át azzal, hogy a témára rajzol vonalakból álló mintát. Így akár 10 méterre lévő, egyszínű fal is tökéletesen élesre állítható.

új, nagyobb kapacitású akku: NP-FR1

A fényképezőgépet a korábbi, kis kapacitású akku helyett immár egy új, NP-FR1 jelű, 3,6V-os 4,4 Wh energiatároló képességű Li-ion akkumulátor táplálja (1200 mAh). A korábbi V1-es modell egyik problémája éppen a kis kapacitású akku volt. Szerencsére a Sony mérnökei tanulva a V1 problémáiból, ezt is kijavították. A 4,4 Wh energia felvétel módban 2 óra 30 perc folyamatos működtetésre elegendő. Az akkumulátor töltését a fényképezőgép végzi, ha az adaptercsatlakozót a gépbe dugjuk. Ez azért kellemetlen, mert így nem tudjuk a pótakkut tölteni, miközben az eredeti akkunkkal fényképezünk. A teljesen lemerült akkukat 3 óra 10 perc alatt tölti fel a fényképezőgép. Ez bizony nem valami nagy sebesség, a Li-ion akkukat jóval nagyobb sebességgel is lehetne tölteni, többnyire 1,5 óráig szokták a külső töltők a Li-ion akkukat feltölteni, még dupla ekkora energiatárolású akkunál is. A Sony DSC-V3 működési ideje (vagyis akkumulátorának kapacitása) jelentősen megnőtt az elődmodellhez képest, de az akkumulátor töltése sajnos lassú maradt.