Legyél te is futográfus!

0
875

Azt elmeséltem már, hogyan lettem futográfus, most pedig arra biztatlak, hogy legyél te is az, vagyis fotózz futás közben – és az alábbiakban néhány jó tanáccsal is szolgálok ehhez.

Miért?

Futás és fotózás – mindkettő csodálatos időtöltés, miért ne csinálhatnád egyszerre? A kérdés persze költői, hiszen senki és semmi nem akadályozhat meg ebben – feltételezve, hogy olyan egészséges, szabad ember vagy, akinek képrögzítésre alkalmas eszköz is a rendelkezésére áll. Még nagyobb élmény a futografálás, ha összekapcsolódik a felfedezés örömével, és mindig más terepen futva rendszeresen átélheted a megismerés csodáját! De nem vagyunk egyformák, lehet, hogy számodra az aszfalt az ideális felület – fotótémát pedig bárhol találhatsz.

Mivel?

Ismerek olyanokat, akik egy kis oldaltáskába rakják a kompakt fényképezőgépüket, és azzal erednek futásnak; én a „minél kevesebb eszköz, annál jobb” elv, és a mobilfotózás híveként futás közben is a telefonommal fotózok. Annál is inkább, mert a telefonom egyúttal a térképem is, melyet folyamatosan figyelve „szkennelem végig” lábaimmal és mobilom kamerájával a turistautakat. Telefontartónak egy átalakított karpántot használok, melynek – ahogy azt a már hivatkozott cikkemben is írtam – megrövidítettem és megvastagítottam a pántját, hogy jó fogása legyen a markomban; és kivágtam a hátlapját, hogy a kamera kilásson. Ronda, de praktikus:

Meg-megállva ezt emelgetem rendre a szemeim elé – persze benne a telefonnal, amivel most épp fotózom 🙂

Ezen és a telefonomon kívül csak egy slusszkulcs van nálam a futásaim alkalmával; de ha téged nem zavar a hátizsák, és vonzanak a hosszabb távok, akkor nyilván érdemes némi élelmet és innivalót is magaddal vinned.

Ja és a legfontosabb: a telefon nálam még mindig egy OnePlus 3-as, amiről itt írtam bővebben.

Hogyan?

Navigálásra és útvonal rögzítésre az Endomondo-t és a Strava-t használom, és miután szégyenszemre mindkettőben gyötrelmes az útvonaltervezés, erre a runmap.net felületét veszem igénybe. Az útvonalakkal kapcsolatban saját honlapomon írok bővebben, itt most térjünk át a lényegre: a fotózásra.

A telefontartó tokot a markomban tartva viszonylag gyorsan a szemem elé emelhetem a „kamerám”, de persze a legtöbb esetben ezt négylábú modelljeim a fák között nem várják meg. Vagy ha nem rajtuk múlik a rossz fotó, akkor erről gondoskodik a hajnali erdőben szűkösen rendelkezésre álló fény. Sebaj, tudni kell elengedni – annál nagyobb élmény egy-egy jobban sikerült fotó (értsd: felismerhető rajta az állat), mint például ennél a szarvasnál, aki türelmesen kivárt néhány exponálást:

Ennek a szarvasnak szárnyai is vannak, mégis bőven volt időm a fotózásra:

Roncsokkal is rendszeresen találkozom, ezek se mennek már sehova, csak arra várnak, hogy valaki lefényképezze őket:

Leggyakoribb témám a megunhatatlan, mindig változatos táj:

És makrózásra is rengeteg lehetőség adódik:

Futográfusi jó tanácsaim

  • Tartsd folyamatosan bekapcsolva a telefonod! Legalábbis ha bírja az akkuja, és szükséged van rá, mert telefonról navigálsz (ebből a szempontból a OnePlus 3-as tökéletes választás: 3 óra alatt, rengeteget fotózva, a Strava és az Endomondo futtatásával kb. 40 %-ot merül).
  • Válts gyorsan az alkalmazások között, indítsd gyorsan a kamerát! Ha a telefonod nem kínál a gyors alkalmazás váltásra gyárilag beépített lehetőséget (a OnePlus 3-as ebből a szempontból is kiváló: tetszőlegesen ráprogramozható bármely érintőgombra a legutóbbi alkalmazásra váltás), használhatod például a Last App Switcher-t; így gyorsan váltogathatsz a kamera és a sport tracker alkalmazás között. Ha utóbbit nem használsz, és csak a fényképezőgépre van szükséged, akkor elég, ha a kamera gyors indítását megoldod (OnePlus 3-nál a bekapcsológomb dupla megnyomása).
  • Tartsd nyitva a szemed a jó témát keresve, és állj mindig készen a fotózásra! Hisz tudod: fotótéma mindenhol van, és valamelyik csak pillanatokra elérhető (például egy erdei vad). Ha olyan a szituáció, hogy bármi megtörténhet, ne válts vissza más alkalmazásra, hagyd bekapcsolva a kamerát.
  • Mindig állíts élességet! Ha terepen futsz, gyakran adódnak olyan témák, melyeknél nem egyértelmű a telefon számára, hogy hova állítson élességet – például leginkább makrónál, de tájképnél is tipikus, hogy a kép közepén levő homogén égen „nem talál fogást” az autofókusz.
  • Készíts sok képet egy témáról! Egyrészt nagy dinamikatartományú képnél (például fényes égbolt, árnyékos talaj) a világos és a sötét részekre bökve készíts különböző expozíciójú fotókat; másrészt a főtémára bökve is lőj többet, mert az autofókusz könnyen „félrecsúszhat” (pláne kevés fénynél és/vagy mozgó témánál).
  • Szánj időt a válogatásra, és az utómunkára! Ha megfogadod az előbbi tanácsot, ezt is jó ha megszívleled, mert különben a sok selejt (vagy kevésbé érdekes fotó) között elvész a lényeg.

Mennyit?

Én alkalmanként 17-20 kilométert (ritkábban 20-25-öt), de te nyilván nem erre vagy kíváncsi, mert egyrészt nem a mennyiség a lényeg – milyen igazad van! – másrészt ez itt egy fotós portál.

Az időtartamot illetően futásaim harmada telik fotózással. Volt amikor több mint 300 fotót zsákmányolva tértem haza, de olyan is, hogy csak néhány tucattal – viszont a végére (válogatás után) jó, ha néhány említésre érdemes „példány” marad. És ennyi pont elég is, hiszen ebben az esetben sem a mennyiség a lényeg, sőt még azt is megkockáztatom, hogy egyáltalán nem számít, milyenek lesznek a képek, mert

az út a fontos nem a cél.

Mindenesetre ha szeretnéd kihozni a maximumot a mobilfotóidból, érdemes továbbra is követned mobilfotós cikksorozatunkat. És érdemes futócipőbe bújnod is, hiszen itt a legszínesebb, futografálásra legalkalmasabb évszak, az ősz!

Hozzászólások

hozzászólás