Archívum

Egy kis történelmi áttekintés a fényképező eszközök elmúlt 60 évéről, és trendjeiről a statisztikák tükrében. Statisztikák? Igen összeszedtünk néhány számadatot, de igyekszünk kevésbé szárazak lenni, mint egy gimnáziumi matekóra. Honnan jött, és hová tart a fényképezőgép ipar?

Az okostelefonok előhívta képeffektezési mánia közepette a trendi effektus mögött néha nehéz észrevenni a fotót. Ha már azzal a reménnyel állunk neki egy fotó átszerkesztésének, hogy javítsunk rajta, érdemes minőségi szoftvert használni a feladathoz. Ehhez többnyire nem mobiltelefonra, hanem egy számítógépre lesz majd szükség, és egy olyan alkalmazásra, mint az itt következő.

Itt az év utolsó napja, így ideje portalanítani visszapillantó tükrünket és belekukkantani, melyek voltak 2012 érdekességei, újdonságai, trendjei. Ebben a tükörben azonban nem csak a múlt, de egy picit saját magunk is látszunk, így visszanéztünk a Pixinfo elmúlt egy évére is.

A Pixinfo nem versenyautó, így a visszapillantót elég évente egyszer használnunk, és nyugodtan hordhatjuk zsebben is. Most előbányásztuk, leporoltuk és belenézünk, milyennek látszik az elmúlt év – ez a rövid 2011-es – a digitális fotózás és saját szemszögünkből.

Sok család szekrényének mélyén akár elfeledve, akár régi emlékként még mindig ott lapulnak a „békebeli” fényképezőgépek. Néhány ötvenes-hatvanas években készült magyar gép mellett zömmel a volt NDK-ból és persze a Szovjetunióból kikerült készülékek a leggyakoribbak. Most a szovjet fényképezőgép gyártás néhány szegletébe pillantunk be.

Sokat foglalkoztunk a kisfilmes, sőt a közép- és nagyformátumokat preferáló cégek múltjával, de nem esett még szó a kisebb formátumokról, például a hidegháború titkosszolgálatainak kedvenc fényképezőgép gyártójáról a Minoxról. A cég kedvenc jelszava ma is: „Férjen el egy csukott tenyérben”.

Mindenki mondjon egy Oscar-díjas filmrendezőt! Jól van. Most egy Oscar-díjas színészt! Ez is megy? Akkor most egy Oscar-díjas objektívgyártót! …? Pedig létezik ilyen. Röviden úgy hívják Schneider, és Marlon Brandóhoz hasonlóan kétszer kapta meg az arany szobrocskát. Csak nem ugyanabban a kategóriában.

A fényképezés – jó indulattal- néhány száz éves történetét zömmel a német, majd az utóbbi évtizedekben a japán cégek uralták. Talán pont emiatt jelent kis felüdülést, ha más vidékről érkezett vállalatokról is szó esik. A svájci Sinar azonban nem csak ezért különleges. Napjaink egyik legaktívabb digitális középformátumú hátfal és fényképezőgép gyártójáról van szó, mely azért nem ma kezdte a szakmát.

„Braun csak egy van!”, mondhatná a reklámszöveg, ha valóban csak egy lenne. De ha valaki ilyen elterjedt névvel bír, és magáról nevezi el cégét, ne csodálkozzon ha folyton összekeverik. Nekünk is nehezen sikerült különbséget tenni a fotós Braun és a vakus Braun között. Aztán végül megnyugodhattunk, fotós-Braun tényleg csak egy van.

Sok öreg céget ismer a fototechnika. Vannak köztük 100 évesek, sőt ennél sokkal idősebbek is, de többségük pelyhes álló siheder az osztrák/német alapítású Voigtländerhez képest, mely a XVIII. század közepe óta létezik. A cég – mint sok más társa – családi vállalkozásként indult.