Képminőség
Színhiba
Az alacsony szórású lencsetagoknak köszönhetően a remek fényerő ellenére valóban minimális kromatikus aberrációval találkoztunk, még az objektíveket igencsak megdolgoztató tesztképünk sem hozta zavarba a 24mm f/1,8G ED-t. A színi hibánál jelentősebb azonban a sarkokban tapasztalható asztigmatizmus, amely jelentősen rontja a rajzolatot, s így F2,8-nál nyitottabb blende esetén nehéz lesz a sarkokban precíz élességű képet készíteni. Ez azonban szinte tényleg csak a képek legsarkára vonatkozik, azaz különleges kompozíciósú portré, esküvői fotó esetén sem kell tartanunk a komolyabb élességvesztéstől, mert ez esetben már a kép belsőbb területeire esik a lényegi rész.
Legrosszabb esetben a színhiba a 10×15 cm-es papírképnél 0,1 mm, 60×40 cm-es nyomatnál 0,3 mm.
Geometriai torzítás
A geometriai torzítás a komoly nagylátószög ellenére szinte alig látható, már első ránézésre sejthető, hogy a bűvös 1% alatt lesz, méghozzá bőségesen. A mérés igazolta sejtésünket, a Nikkor 24mm f/1,8G ED AF-S objektív 0,5% hordótorzítást produkált. Ez nem lesz feltűnő épületfotóknál sem, de ha mégis zavaró volna, szoftveres korrekcióval sem veszítünk sokat a látószögből.
Peremsötétedés
Nem ennyire jó a helyzet a sarkok sötétedésével. A jó fényerő feltételezi az erős vignáttálást, de az általunk tapasztaltak minket is megleptek, ugyanis nyitott blendénél igen komoly sarki sötétedés figyelhető meg. Nincs egyébként ezzel probléma, hiszen az átmenet nagyon finom, s így igazán hangulatos fotók is készíthetők. Inkább a műszaki jellegű fotózásnál lehetne ez gond, de ott elég az F8-ra lerekeszelés és gyakorlatilag máris búcsút inthetünk a peremsötétedésnek.
Makró, közelfényképezés
Bár nagylátószögű objektívnél ritka, hogy nagyon közel mennénk egy-egy témához, nem elképzelhetetlen, hogy olyan közelfotót szeretnénk készíteni, ahol a környezet egy része is még látható, akár fókuszon kívül elmosva. Erre ez az objektív remekül alkalmas, hiszen mindössze 23 cm a legkisebb tárgytávolsága, amely 8 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencsétől ilyen közelre eső témára fókuszálhatunk). A kis tárgytávolságnál a nagy látószög miatt sem érünk el komoly leképezési arányt, a tesztfotónk alapján 159 mm széles területtel fedhetjük le a teljes képmezőt, amely 1:4,4 leképezési arányt jelent (gyári adat: 1:5). A torzítás a közelponton sem sokkal nagyobb, mint komolyabb tárgytávolságoknál (itt kb. 0,6%-os a hordótorzítás).
159 mm széles lefedés
Képminőség
Az optikai tulajdonságokat feltáró tesztképeken túl kültéren is kipróbáltuk az objektívet. A fókusz mindig gyors volt, s a képek részletgazdagságára sem lehet panasz.
A pontosabb fókusz érdekében az állványra helyezett Nikon D810-zel most is LiveView módot használtunk, ahol a kontraszt alapú élességállítás miatt kevésbé kellett aggódnunk a front- és backfókusztól. Az expozíciót 5 mp-es önkioldóval + 3 mp-es késleltetéssel és elektronikus első zárral végeztük.
Teljesen nyitott blendénél a korábban már látott komoly peremsötétedés jellemző, képélessége azonban csupán az extrém sarkokban romlik csak jól észrevehetően (36 Mpixelen, 1:1 nézetben). F2,8-tól azonban ott is erőre kap az objektív, s megszűnik az enyhe lágysága.
Ellenfényben is jól dolgozott az objektív, s komolyabb diffrakcióra inkább csak F8-tól számíthatunk.
Értékelés
Ha valaki egy jó (de nem extrém) nagylátószögű objektívet keres Nikon gépére, s nem szeretne kiadni érte egy vagyont, s azt is fontosnak tartja, hogy könnyen hordozható, s ne féltégla nehézségű legyen, akkor a Nikkor 24mm f/1,8G ED AF-S kiváló választás. Ahogyan a bevezetőben már jeleztem, a Sigmának nincs komolyan labdába rúgó f/1,8-as modellje, azonban ott van az új fejlesztésű 24mm f/1,4 DG HSM Art, amely árában megegyezik ezzel a Nikkor modellel, fényereje kétharmad fényértékkel jobb, tömege azonban közel duplája cikkünk tárgyáénál. Ha a kis tömeg fontos szempont, akkor egyértelmű nyertes lesz a Nikkor objektíve.
Tesztfotóink Nikon D810 fényképezőgéppel készültek, RAW formátumban, Adobe Photoshop Lightroom v6.2-ben alapbeállítások mellett konvertálva.
