Képminőség
Színhiba
A Nikon Z rendszer nagy fényerejű standard zoomobjektívébe összesen két alacsony szórású lencsetag került, ezek hivatottak csökkenteni a színhibákat. Ezeknek köszönhetően a laterális kromatikus aberráció valóban enyhe, még a nagy felbontású Z 7 képein is csak kis mértékben jelentkeznek. Ezzel együtt persze azt nem állíthatjuk, hogy kromatikus aberráció mentes lenne az objektív, de ez teljesen elfogadható mértékű.
Megvizsgáltuk, hogy a RAW fájlokba ment-e a gép színhiba csökkentésre használható profilt, de a tapasztalatunk az, hogy Capture One-nal, általános beállításokat használva (tehát az esetleges beágyazott profilt megkerülve) is ugyanilyen képeket kapunk, vagyis ez esetben a Lightroom sem korrigál színhibát.
Színhiba (laterális)
Kíváncsiak voltunk az optikai tengely irányában ható longitudinális (axiális) színhibára is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
E téren azonban remekül teljesít az objektív, még teljesen nyitott blendén, 1:1 nézetben sem látható az axiális színhiba.
Bokeh
Nyilvánvaló, hogy a jó fényerő és a portrézásra is alkalmas gyújtótávolság miatt izgalmas kérdés lehet, hogy milyen fényfoltokat rajzol az objektív a fókuszon kívüli területeken. Nyitott blendénél nem kérdéses, hogy szép körkörös fényfoltokat kapunk a képközépen, ezek pereme egy kicsit erősebb, élesebb, viszont nem rontják el a bokeh-t csúnya koncentrikus körök. A sarkokban enyhén lencse forma jelentkezik.
A rekesz szűkítésével a lencse szerű forma csökken, viszont a 9 rekeszlamella ellenére már F5,6-nál kezd látszani a sokszög forma, F8-nál pedig már monitor méretben is kiszúrható ez a hatás.
Geometriai torzítás
Standard zoomoknál nem meglepő, ha nagylátószögnél hordótorzítás jelentkezik, míg tele végnél enyhe párnatorzítással találkozunk.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
A fotózások, illetve a tesztképek elkészítése során úgy tűnt, hogy a Nikon ennél az objektívnél nem alkalmaz torzítás korrekciót, ami kicsit meglepő is volt, hiszen teljes nagylátószögnél elég erős hordótorzítás látszott, míg 70 mm-es végállásnál párnatorzítás jelentkezett. Nem is igazán értettük, miért nem kapunk ennél az objektívnél szoftveres korrekciót.
A tesztünkre most kivételesen sokkal rövidebb idő állt rendelkezésünkre, így a prioritást a tesztképek elkészítése kapta, a RAW fájlok konvertálását a teszt végére hagytuk.
Ekkor jött a meglepetés, ugyanis a torzítás tesztképeket a Lightroomba betöltve azt láttuk, hogy a nagylátószögű állásban készült képnél két oldalt nem is látszik a kontroll vonal. Gyorsan megnéztem ugyanezt a képet Capture One-ban is kikapcsolva a beágyazott torzítás profilt, ekkor rögtön kiderült, hogy mi is történt.
A Nikon Z 7 úgy volt beállítva, hogy a torzítás korrekció nem volt engedélyezve, így a Nikkor Z 24-70mm f/2,8 S objektívvel az élőképen a szoftveresen nem korrigált képet mutatta (illetve RAW fájloknál a beágyazott JPEG előnézeti kép sem kap korrekciót), a RAW fájl viszont már tartalmaz beágyazott torzítás korrekciós profilt, függetlenül attól, hogy mi van beállítva a torzítás korrekció paraméterénél. Ezt a beágyazott profilt pedig a Lightroom mindenképpen felhasználja.
A látottak alapján egyértelmű, hogy itt optikailag nem sokat korrigált a gyártó. A profil alapú torzítás csökkentés viszont tökéletesen teszi a dolgát, igaz, enyhe látószög csökkenésért cserébe.
Ha nem szeretnénk szoftveres torzítás csökkentést, akkor JPEG esetében elegendő kikapcsolni a gépben a torzítás csökkentés paramétert, ha azonban RAW-ban fotózunk, akkor a korrekciót megkerülni Lightroomban nem tudjuk.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A nagy fényerő miatt közepes mértékű vignettálásra számítottunk a 24-70mm f/2,8-tól, amely be is jött, sőt, igazság szerint jóval erősebb is lett, mint gondoltuk.
Nyitott blendén, nagylátószögnél jól látható a képsarkok sötétedése, ami viszont meglepő, hogy még F8 rekeszt használva is 20% feletti a peremsötétedés.
30 mm-en és 50 mm-en már sokkal jobb a helyzet, kevésbé erős a vignettálás, majd 70 mm-en újra beerősít az objektív, de csak nyitott blendén, rekeszelve már nincs jelentős fényerővesztés a képsarkokban.
Mivel nagy látószögnél viszonylag erős a szoftveres torzítás korrekció, amely csökkenti a látószöget is (levágja a képsarkokat), ezért megnéztük torzítás korrekció nélkül is a vignettálás tesztképeket. Jó hír, hogy sokkal durvább peremsötétedésre ekkor sem kell számítanunk.
Alapvetően egyébként a peremsötétedés lenne az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehetne utólag korrigálni, ehhez pedig a Lightroom is kínálna az Adobe által készített profilt, azonban a beágyazott korrekciós profil miatt erre lehet, hogy nem fog sor kerülni. De ne legyen igazam! (A Nikon Z 7-tel együtt megjelenő Nikkor Z 24-70mm f/4 S már régen kapható, de külön profil még mindig nincs hozzá Lightroomhoz, ahogy más Nikkor Z objektívhez sem, ami azt sejteti, hogy az Adobe úgy gondolja, a beágyazott korrekció profil miatt ezekhez nem kell saját profilt készítenie…)
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
Az objektív közelpontja gyári adatok szerint 38 cm, maximális leképezési aránya 0,22×-es. Nekünk kézi élességállítással 36 cm-es tárgytávolságnál is sikerült éles képet készíteni, amely 19,5 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencse-téma távolsága). Ekkor 152 mm széles téma töltötte ki a teljes képmezőt, amely 0,23×-es (1:4,2) leképezési arányt jelent.
Geometriai torzítás közelképeknél sem tapasztalható, a torzítás korrekciót kikerülve azonban jól látható párnatorzítás jelentkezik.
A képek sarkait megnézve első körben megörültem, hogy ott is részletgazdag, szép éles részleteket láttam, már-már megnyugodva, hogy a homogenitás remek. Azonban ahogy haladtam befelé a kép közepe felé, feltűnt, hogy gyengébb élességet látok, mintha ellágyulna a rajzolat. Aztán tovább haladva a képközép felé ismét bekeményedett.
Gyorsan ellenőriztem is Photoshopban, hogy jók-e a megérzéseim, miszerint a képsarok részletgazdagabb, mint a kép külső harmada. A csökkentett felbontású képet kivonva az eredetiből rögtön látható lett, hogy a legkisebb részletezettség nem a képsarkokban, hanem egy körvonal mentén jelentkezik. Ebből pedig arra következtethetünk, hogy a fókuszban lévő pontok halmaza (az objektív élességi felülete) a térben nem sík, de nem is gömbszerű, hanem hullámszerű. Minden bizonnyal ezt az aszférikus tagok okozzák. (Nyilvánvaló, hogy más objektíveknél is előfordul ilyesmi, de ennyire látványosan még sosem tapasztaltam hasonlót, ezért is lepett meg).
Ezzel persze simán együtt lehet élni, csak akkor okozhat gondot, ha műszaki jellegű reprózásra szeretnénk használni az objetkívet, bár tény, hogy erre eleve nem szokás zoomobjektívet választani.
Közelfényképezés – makró
Ellenfény, becsillanás
Mivel ez a „riporterzoom” nem mellékesen portrékhoz is használható, az is érdekes kérdés, hogy ellenfényben mit produkál. Nem mintha csak portrénál lehetne vagy kellene ellenfényben fotózni, előfordulhat olyan helyzet, amikor nagylátószögű felvételt szeretnénk készíteni és a Napot is a képbe akarjuk komponálni, mert jót tesz a képnek, hangulatnak.
Ha a Nap képszélen vagy sarkon belesüt az objektívbe, akkor nagylátószögnél és tele végnél is csak igen minimális becsillanás jelentkezik. Tele végnél a becsillanás mellett meglehetősen erős fényszóródás (kontrasztvesztés) is jelentkezik.
A korrektség érdekében itt is ugyanazzal a zársebességgel készítettük az árnyékban a referencia képet, mint amit a gép F8 blendén ellenfényben választott.
Képminőség
A Nikkor Z 24-70mm f/2,8 S objektív remek rajzolatot kínál, még nyitott blendén is. Gyakorlatilag a rekeszelés csak minimálisan, alig érezhetően javítja a képélességet, ami jó hír azok számára, akik ténylegesen ki is szeretnék használni a maximális fényerőt, de nem szeretik a nyitott blendén már-már használhatatlanságig belágyuló objektíveket.
A képsarkok is jó felbontásúak, persze nyitott blendén itt óhatatlanul gyengébb a rajzolat a kis mértékű asztigmatizmus (kóma) miatt, ami az átlóval megegyező felbontást rontja.
Ahogy láttuk, a geometriai torzítás korrekció nélkül elég jelentős, de ez a modern RAW konverterekkel könnyen korrigálható a beágyazott korrekciós profilnak köszönhetően.
A kromatikus aberráció minimális és az ellenfényt is egész jól tűri az objektív, főképp nagylátószögnél.
Értékelés
A Nikkor Z 24-70mm f/2,8 S meggyőzően szerepelt tesztünkbe, a nagy fényerő ellenére nem kapunk lágy képeket nyitott blendén sem. A nagy felbontású Nikon Z 7-en is gyönyörű rajzolatú képeket adott, ami a profik számára is megnyugtató lehet. A nagy fényerőnek köszönhetően gyenge megvilágítás során is jól használható, illetve portrézásra is megfelelő lehet, ha épp nincs nálunk a kedvenc Nikkor Z 85mm f/1,8-asunk (amely persze cikkünk megjelenésekor még nem is kapható).
A Nikon Z 6 és Z 7 mellé kitobjektívnek sajnos csak a Nikkor Z 24-70mm f/4 S-t kínálja a gyártó, amely így 250 ezer Ft-tal növeli meg a szett árát (az objektív külön 350e Ft-ért kapható), a nagy fényerejű f/2,8-as modellt csak külön vásárolhatjuk meg, ára bruttó 740 ezer Ft.
