Kipróbáltuk: Nikon 1 J4 teszt

Bevezetés

Alig három éve, 2011 őszén vette kezdetét a Nikon 1 J-széria karrierje, és íme, itt a negyedik eresztés, a J4. Az nem tudom, hogy mennyire fényes ez a karrier, hiszen eladási statisztikákat nem ismerek, de nem lehet olyan rossz, ha ez a gyártó legtöbbet frissített sorozata.

A J-modellek a japán gyártó alsó-közép kategóriás MILC gépei közé tartoznak, a Nikon saját megfogalmazásában az „Everyday” kategóriába, ahová a belépő szintű S és kicsit elegánsabb, valamivel többet tudó, apró fémházas J-modelleket is sorolja. Az aktuális termékkínálat pillanatnyilag valahogy így fest:

Viszonylag friss tehát a paletta, melyen minden kategória képviselője az elmúlt 12 hónapban került le a tervezőasztalról. A Nikon 1 J4-et idén áprilisban jelentették be és az elmúlt hetekben került a boltokba, az eddig megszokotthoz képest hosszabb, 15 hónapos várakozási idő után. Elődje a 2013 év elején piacra került J3, melyhez képest a következő újdonságokra számíthatunk:

Nikon 1 J2 (balra) és 1 J3 (jobbra)

Árban biztos találunk konkurenst a J4 mellé, tudásban azonban már nehezebb dolgunk lesz. A Nikon – főleg sajátos, és az átlaghoz képest kisebb CX érzékelője okán – külön utakat jár MILC téren, de egyedi tulajdonságként felhozhatjuk a gépeik hihetetlen sorozat teljesítményét is, melynek még mindig nincs párja. Ha árban és méretben kéne valami ellenfelet keríteni, talán a Panasonic Lumix DMC-GF6-tal tennénk egy ringbe, mely nagyobb méretű, 16 megapixeles CMOS szenzort használ, kihajtható érintőképernyővel és villámgyors élességállítással. Árban közeli a Fujifilm FinePix X-M1 is, mely még nagyobb szenzorral, 16 megapixellel és szintén kihajtható LCD-vel került forgalomba. Képminőség terén mindketten többre hivatottak a J4-nél, de sorozatban és videó sebességben elmaradnak tőle.