Felépítés
Az Olympus folyamatosan bővíti profi és elhivatott haladó amatőr fotósoknak szánt objektívjeinek körét, legutóbb tavaly októberben jelentettek be két Pro szériás modellt, a 17mm f/1,2 Pro és a 45mm f/1,2 Pro optikákat. A 45 mm-es változatról már megjelent tesztünk, így hát ezúttal most a 17 mm-es változat következik, amelyet Olympus E-M5 Mark II vázon próbáltunk ki.
A 17 mm-es gyújtótávolság a mikro NégyHarmados szenzor 2×-es képkivágás faktorával együtt olyan látószöget ad, mint egy 34 mm-es objektív kisfilmes gépen. A mélységélesség nagyjából megegyezik egy 34mm f/2,8-as kisfilmes objektívének hasonló jellemzőjével, vagyis a kiváló fényerő ellenére azért a full-frame szenzoros gépek valóban kicsi mélységélessége csak megközelíthető, de ennél jóval olcsóbban érhetők el kisebb DOF-ot adó 35 mm-esek a Leica képkocka méretű szenzorral szerelt gépekhez. A mikro NégyHarmadnak a kis szenzor miatt e téren egy kis hátránya van, persze ez kell ahhoz, hogy a gép valóban kicsi lehessen, így ezt a kompromisszumot mindenki vállalta, aki mFT gépet vásárolt.
A standard látószögű objektív 15 lencsetagból épül fel, különleges lencsetagból pedig nincs hiány. Alkalmaztak egy aszférikus, egy szuper nagy törési mutatújú (Super HR – Super High Refraction), három extra alacsony szórású (ED – Extra-low dispersion), egy szuper alacsony szórású (Super ED – Super Extra-low dispersion), egy extra alacsony szórású aszférikus tagot.
Sőt, még olyan ritkaság is bekerült az objektívbe, mint az extra alacsony szórású dupla szuper aszférikus lencse (EDA – Extra-low Dispersion Aspherical és ED-DSA – Extra-low Dispersion Dual Super Aspherical). Mindezek a különböző optikai hibák csökkentésében és korrekciójában játszanak szerepet, így a geometriai torzításban, a sarki kómában és a kromatikus aberrációban egyaránt.
Az objektívhez gyöngyvászon tokot és szirom formájú napellenzőt is adnak (mi csak a napellenzőt kaptuk meg). Az objektívsapka nem csak a szélein, de középen benyomva is felhelyezhető, így akkor is könnyű felrakni a frontlencse elé, ha a napellenző az objektíven van.
A léptetőmotoros (MSC) fókuszmeghajtás csendes, így mind fotózásnál, mind videózásnál jól használható (innen a név: Movie and Still Compatible).
A frontlencse 36 mm átmérőjű, elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
A specifikáció az Olympus M.Zuiko Digital ED 17mm f/1.2 PRO adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Profi objektívről lévén szó, nem meglepő, hogy nem csupán a bajonett készült fémből, de a tubus is teljes egészében fém. A profi kialakítás jellemzője még az időjárásállóság, amelyet a bajonett körül körbe futó gumicsík is jelez.
Az automatikus élességállítás sebessége remek, az általunk próbált E-M5 Mark II gyorsan talált élességet még viszonylag gyenge fényben is (szobai megvilágítás).
Az Olympus M. Zuiko Digital ED 17mm f/1,2 Pro objektív egyetlen gyűrűvel rendelkezik. A kézi élességállításhoz használható, sűrűn bordázott fókuszgyűrű 2,5 cm szélesságű, hasonlóképpen, mint a 45 mm f/1,2-es változat. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. Egyébként a kézi élességállítás során nagyon finoman és precízen dolgozhatunk, lassan forgatva a gyűrűt közel 360 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához, így az Olympus Micro FourThirds gépek 14×-es képnagyításával együtt valóban tökéletes élességállítást valósíthatunk meg.
Szintén a 45mm f/1,2-nél már látott módon a fókuszgyűrű hátra húzható, így közvetlenül válthatunk át kézi élességállításra. Ennek nem az a célja, hogy az automatikus élességállítás során beállított fókuszt rögzítsük, hanem az, hogy a gépen való babrálás nélkül, pillanatok alatt át tudjunk váltani kézi fókuszra, ha az automatikus élességállítás valamiért nem volna az adott helyzetben megfelelő. A fókuszgyűrű hátra húzott állásában mindössze 100 foknyi elfordítással a közelpontról áttekerhetünk a végtelenre. Ennél fontosabb azonban az, hogy ilyenkor az objektív a korábban beállított élességi pontra ugrik, azaz ha korábban 3 méteres tárgytávot használtunk, akkor a gyűrű visszahúzásakor is ide fog visszaugrani a fókusz, vagyis ez jóval gyorsabb megoldás, mint ha a gépen MF-re állva a gyűrűt kezdenénk folyton tekergetni.
A gyűrű hátrahúzása után távolságskála is láthatóvá válik, amelyen 20 cm, 50 cm, 1 méter és végtelen jelzés található, valamint látható az F5,6, F8, F11 és F16 blendéhez tartozó mélységélesség skála is.
A 17 mm-es f/1,2-es profi objektívre egyetlen kapcsoló került, a programozható funkciójú LFn gomb, ami az E-M5 Mark II gépen az autofókusz kiiktatására, a fénymérés/fókusz rögzítésre, a mélységélesség előnézetre, az egy gombos fehéregyensúly állításra, az AF terület választásra, az alap fókuszpont beállítására, kézi élességállítás kezdeményezésére, RAW/JPEG formátum váltásra, tesztkép készítésre, saját beállítás betöltésére, víz alatti mód beállítására, expozíció kompenzáció módosításra, LiveGuide útmutató megjelenítésére, 2×-es digitális telekonverter bekapcsolására, trapéztorzítás korrekció beállítására, képrészlet kinagyítására, HDR mód bekapcsolására, expozíció sorozat beállítására, érzékenység/fehéregyensúly módosítására, több funkciós működésre, élkiemelés megjelenítésére, virtuális horizont kijelzésére, szimulált optikai kereső használatára programozható.
Az MSC, azaz Movie&Still Compatible élességállítás csendesen teszi a dolgát, amely jó megvilágításnál kellően fürge.
Az objektív belső élességállítású, így fókuszálás során nem változik meg a hossza, illetve a frontlencse sem fordul el.
Érdemes kiemelni, hogy focus breathing jelenség szinte egyáltalán nem jelentkezik, azaz közelpontra állítva a fókuszt kb. ugyanakkora látószögünk lesz, mint végtelen tárgytávolságnál.
