Képminőség
Színhiba
A színhiba minimalizálására jó pár speciális lencsetagot felhasználtak, így joggal várható, hogy igen kicsi legyen a kromatikus aberráció.
Drasztikus tesztünk után kijelenthetjük, hogy a fejlesztés ezen része igen jól sikerült, még teljesen nyitott blendén sincs jelentős, zavaró mértékű laterális színi hiba.
Ezúttal sem maradhatott el az axiális (más néven longitudinális) színhiba vizsgálata sem, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és képközépen is jelentkezik. Ez a jelenség főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten.
A látottak alapján ezt a jelenséget nem sikerült teljes mértékben kiiktatni, hiszen nyitott blendén a fókuszon kívüli, elmosódott élek körül cián, illetve borostyán színű elszíneződést látunk, amely természetesen adott esetben a bokeh körfoltjainál is észrevehető lesz.
Bokeh
Nem kifejezetten a kis mélységélességre törekszik ez a kisfilmes 34 mm-es gyújtótávolságúnak megfelelő látószöget adó objektív, de tekintettel arra, hogy fényereje igen magas és közelfényképezésre is alkalmas, így ezt a tulajdonságát is megvizsgáltuk.
Nyitott blendénél a kép sarkaiban körkörösen lencse szerű formát figyelhetünk meg, amely lehetőséget ad különleges képi hatás létrehozására. A rekesz 9 lekerekített lamellából épül fel, így szűkebb blendénél sem kell nagyon szögletes bokeh-ra számítanunk.
A tesztkép alapján az látható, hogy F2,8 környékén kezdenek szögletessé válni a háttér fényfoltjai, ennél szűkebb rekesznél pedig határozottan látható a sokszögletűség (lásd pl. F5,6-nál). Ez azonban megszokott dolog, nincs mit csodálkozni rajta.
Geometriai torzítás
Mivel pont ehhez a rendszerhez készült ez az objektív (azaz nem kell, hogy nagyobb képkört vetítsen), így várható, hogy jelentősebb geometriai torzítás lesz látható. Noha az alkalmazott aszférikus és dupla aszférikus lencsetaggal elvileg ez is jól korrigálható.
Az első tesztképek elkészítése után elégedettek voltunk a látottakkal.
Következett azonban a RAW-ban készített fotók számítógépen történő konverziója, amelynek során feltűnt, hogy a Lightroom a torzítás dobozban Built-in Lens Profile Applied felirattal arról tájékoztat, hogy beágyazott torzítás profilt alkalmaz. Ezt egyébként ki sem lehet kapcsolni, a feliratra kattintva csak az alábbi tájékoztató ablak jelenik meg:
Ennek egy kicsit utánajárva kiderült, hogy ez az objektív már azon új generációs modellek közé tartozik, amelyek használatakor a gép a RAW fájlba menti a torzítás profilt, így RAW-JPG konverziónál is hatékony szoftveres torzítás korrekció érhető el. A témáról bővebben az „Automatikus torzítás korrekció az új objektíveknél” című cikkünkben foglalkoztunk.
Emiatt most már RAW-ból nem csupán a Lightroom-mal konvertált képet, hanem a beágyazott profilok felülbírálását lehetővé tevő Capture One 10-zel konvertáltat is bemutatjuk, utóbbit természetesen azzal a céllal, hogy a kikapcsolt torzítás korrekcióval elérhető eredményt megmutassuk. Ha valakinek ugyanis fontosabb a nagyobb látószög, az így megkaphatja – igaz, a torzítása is jóval nagyobb lesz.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nagy fényerejű objektíveknél nem meglepő, ha a képszélek jóval sötétebbek, mint a képközép. Emiatt a vignettálás is érdekes lehet, igaz, sokszor maga a peremsötétedés hangulati elemként is hozzátehet a képhez. Épületfotónál azonban ez nemkívánatos, azaz ha erős a vignettálás, azt utólag, szoftveresen kell korrigálni.
Bár egyelőre a beágyazott profil ilyet nem tartalmaz, azért arra már van lehetőség, hogy a szoftveres korrekcióhoz az Adobe által készített profilt használjuk, amivel remek eredmény érhető el.
Makró, közelfényképezés
Az objektív 20 cm-es közelpontja a gyakorlatban 7 cm-es munkatávolságot (frontlencse-téma távolság) jelent, amely elegendő ahhoz, hogy közel 10 cm széles témával kitölthessük a képet.
Közelfényképezés – makró
A torzítás a beágyazott profilnak köszönhetően közel nulla, a profil használata nélkül enyhe hordótorzítás figyelhető meg.
Ellenfény, becsillanás
Noha kapunk az objektívhez napellenzőt, biztosan lesz olyan téma, amikor úgy kell fotózzunk, hogy a Nap is szerepel a képen. Ilyenkor az lencsék felületén kevésbé, vagy erősebb mértékben visszaverődhet a fény, a többszörös visszaverődés miatt pedig ez a képen becsillanásként jelentkezik.
Jelen tesztünk azt hivatott bemutatni, hogy milyen mértékben látható a képen a Nap szellemképe a fotó átellenes oldalán (középpontosan szimmetrikusan) mind nyitott, mind F8 rekesz esetében.
Nos, azt sajnos nem állíthatjuk, hogy e téren is brillírozna az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,2 Pro, ugyanis nem csak nyitott reksznél látható egyfajta (szépnek a formája miatt nem mondható) becsillanás, de F8-nál is, méghozzá sokkal csúnyább, elnyújtott formájú is.
Képminőség
Az eddig látottak alapján az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,2 Pro szépen dolgozik, egyedül talán becsillanásra erősebb hajlam, illetve a torzítás lehet az a pont, amit kifogásolhatunk (de azt is csak akkor, ha idegenkedünk a szoftveres korrekciótól és azt nem vagyunk hajlandók elfogadni). Nagy kérdés még, hogy a jó fényerő jelenti-e azt, hogy nyitott blendén erősen lágy képet kapunk, illetve az sem mellékes persze, hogy a képsarkokban mi történik.
Nos, a készült tesztfotók alapján az látszik, hogy teljesen nyitott blendén sincsen probléma a képélességgel, rajzolattal, lágyság csak minimálisan jelentkezik. Persze rekeszeléssel még jobbá válik a képminőség, hiszen ekkorra az egyébként legtöbbször problémát okozó lencseszélek ilyenkor már nem vesznek részt a képalkotásba. Az ún. „sweet point” F2,8 rekesznél található, itt rajzol a legszebben az objektív. De érdemes megnézni, hogy valóban nem sokkal lágyabb az objektív képe nyitott blendénél sem.
Ami pedig a képsarkokat illeti, nagy baj ott sincs, bár az extrém sarkokban már nyitott blendénél azért erősebb a részletek elmosódottsága, de ez annyira kint van már a kép szélén, sarkán, hogy vélhetőleg igen kevésszer okozhat problémát. Ahol elvárás, hogy a sarkok is tűélesek legyenek, ott le kell rekeszelni az objektívet. Ennyi.
Értékelés
Az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,2 Pro két ponton tudott meglepetést okozni: egyrészt a kiváló rajzolatával és remek minőségével, másrészt a torzítással való trükközéssel. Bár nem szeretnék ezen sokat rugózni, igazságtalannak érezném, ha szó nélkül mennék el emellett. Azt azonban jó ha eszünkbe véssük: a MILC objektívek között egyre több olyan modellel fogunk majd a közeljövőben találkozni, amelyeket a nehézkes(ebb) optikai korrekció helyett szoftveresen korrigálnak majd.
Mondhatnánk, hogy ez jótékony hatással van a gyártási költségekre és az objektív árára is, de ez ennél az objektívnél finoman fogalmazva nem igazán érzékelhető a végfelhasználói áron. Az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,2 Pro ára ugyanis bruttó 400 ezer Ft.
Alternatívaként szóba jöhet az Olympus M.Zuiko Digital ED 17mm f/2,8 kis méretű, 100e Ft alatti árú pancake objektív, bár jóval, mintegy két fényértékkel gyengébb fényerővel, vagy az Olympus M.Zuiko Digital 17mm f/1,8, ami már csak kétharmad blendével tud kevesebbet fényerő tekintetében, azonban kevesebb, mint fele ennyibe kerül. A minőséget azonban meg kell fizetni.
Más gyártók kínálatából itt van a Leica DG SUMMILUX 15mm f/1,7 ASPH, szintén kevesebb, mint fele ennyiért, vagy a Sigma 16mm f/1,4 DC DN C, ami szintén 150 ezer Ft alatti áron érhető el, utóbbit ráadásul nem mikroNégyHarmadhoz, hanem APS-C-hez tervezték, így akár az is előfordulhat, hogy a sarkok képminősége vetekszik, vagy le is hagyja a cikkünk tárgyáét. De erről egy másik, a Sigma 16mm f/1,4 DC DN C képességeit boncolgató cikkünkben esik majd szó.
Tesztünkhöz az objektívet és a vázat az Olympus Mintabolt-tól kaptuk kölcsön. Köszönjük!
Ha a bemutatóink segítettek a termék kiválasztásában, akkor a vásárlásnál tegyen erről említést a kereskedőnél is! Ezzel támogathatja a Pixinfo.com működését. Köszönjük!
