Felépítés
A Sigma még tavaly év végén jelentette be Contemporary, azaz kortárs termékvonalába sorolt, full-frame szenzoros DSLR-rel is használható 100-400 mm-es telezoomját, amelyet főképp haladó amatőrfotósoknak fejlesztett és amely a korábbi 120-400mm f/4,5-5,6 DG OS HSM modellt váltotta le. A kellemesen nagy gyújtótávolság természetfotózásra is alkalmassá teszi, igaz, sajnos fényereje miatt ez azért kompromisszumokat igényel majd. A csupán átlagos, vagy kissé átlag alatti fényerő miatt viszont az árcédulán lévő számok alakulnak igazán kedvezően, így a tehetősebb hobbifotósok is simán vehetnek maguknak egyet.
Bár az objektív nem tekinthető óriási zoomátfogásúnak, a nagy gyújtótávolság miatt a fényerő nem túl impozáns. A kezdő fényerőnk f/5, ami már 115 mm-es gyújtótávolságnál F5,6-ra esik, majd ez marad is egészen 235 mm-ig, ahol eléri az F6,3-at és innen már 400 mm-ig marad is ez a fényerő. Aki sokat fotózott fix f/4-es fényerejű kis telezoommal, urambocsá’ f/2,8-assal, annak nagyon furcsa lesz, hogy egy (vagy két!) egész fényértékkel magasabb érzékenységen kell majd dolgoznia. A kedvező árért cserébe azonban ezt a kompromisszumot be kell vállaljuk.
A nagy gyújtótávolságok miatt a reciprok szabály szerint nem elégedhetnénk meg 1/50 mp-es záridővel, de a beépített optikai stabilizátor segít majd a berázásmentes képek készítésében, ennek hatékonyságát azonban nem adta meg a gyártó. Mindenesetre arra van lehetőség, hogy a Sigma USB dokkolójával beállítsuk, hogy az élőképet is stabilizálja-e az objektív, vagy csak a fotózás pillanatában lépjen működésbe. Utóbbinál elviekben jobb stabilizáció érhető el, hiszen kisebb annak esélye, hogy hamar végállásig térjen ki a stabilizáló lencsetag (nem úgy, mint ha már élőképen is stabilizálunk).
Az objektív 21 lencsetagja közül négy speciálisan alacsony szórású (SLD – Special Low Dispersion), amely csökkenti a kromatikus aberrációt. Aszférikus, illetve egyéb speciális lencsetag nem került az objektívbe.
A közelpontunk 1,6 méter, ahol 1:3,8 leképezési arány érhető el, legalábbis ezt mondja a gyártó. A mélységélességet 9 lekerekített lamellából álló rekesszel befolyásolhatjuk, amely várhatóan szűkebb rekeszállásoknál is szebb bokeht kínál majd, mint ha csak 7 lamellát használtak volna. Az élességállítás a Sigma minőségi objektívjeinél megszokott módon ultrahang frekvencián dolgozik, a HSM motor csendes és gyors élességállítást kínál a modern DSLR vázak fázis-különbség alapú autofókuszával.
A frontlencse elé 67 mm-es szűrőt tekerhetünk fel, az objektívsapkákon kívül egy cső formájú napellenzőt is mellékel a gyártó. Nem kapunk viszont puha tokot és állványgyűrűt sem, utóbbi még opcionálisan sem érhető el ehhez a modellhez (legalábbis a gyári kínálatban).
Használati tapasztalatok
Az objektív remek építési minőséget mutat, s noha nem teljesen fém tubusba rejtették a lencséket, a fém vázra finom tapintású kompozit hőstabil műanyag került. A fém bajonett csatlakozó körül időjárásálló szigetelést (vagyis gumi csíkot) is kialakítottak, de további szigeteléseket nem kapott az objektív, így extra védelem nélkül esőben nem ajánlott a használata.
A 100-400-as tömege nem csekély, kupakok nélkül mintegy 1150 grammot nyom, míg első és hátsó kupakkal, valamint napellenzővel együtt 1260 grammal növeli fotóstáskánk tömegét. Nem állítom, hogy ez már a brutál nehéz objektívek közé sorolja, de már nem is a könnyedén hordozható darabok közül került ki.
A zoomgyűrű az objektív elejére került, igen széles, erősen bordázott, így „vakon” is megtaláljuk. A fókuszgyűrű kb. középtájt helyezkedik el, ennek bordázata „inverz” jellegű, azaz nem emelkedik ki a tubusból, helyette bemélyedésként dolgozták ki. Elviekben ez is segít abban, hogy ne keverjük össze a két gyűrűt már tapintásra sem.
A teljes zoomátfogás bejárásához a zoomgyűrűt kb. 80 fokkal kell eltekernünk, amely gyors zoomolást tesz lehetővé. Még gyorsabb lehet a gyújtótávolság növelése, ha egyszerűen tolózoomként használjuk az objektívet, ehhez a napellenzőn is kialakítottak egy kényelmes fogást biztosító mélyedést. Ennek ellenére attól nem kell tartanunk, hogy az objektív lefelé irányuló állásában „kicsúszik” a zoom és eltekerődik nagyobb gyújtótávolság felé. Legalábbis a nálunk járó modellnél ilyen nem volt tapasztalható.
A zoomgyűrűn a 100, a 135, a 200, a 300 és a 400 mm-es gyújtótávolságot tüntették fel.
A kézi élességállítás során a közelpontról végtelenig mintegy 250 fokot kell elforgatnunk a fókuszgyűrűt, azaz igen precíz kézi élességállítás valósítható meg.
Mivel az objektív HSM fókuszrendszerrel dolgozik, a fókuszgyűrű az automatikus élességállítás során nem fordul el, viszont bármikor után állíthatunk a gyűrű elfordításával (Full Time Manual Focus). Gondban csak akkor lennénk, ha mindezt folyamatos fókuszmódban próbálnánk megtenni, hiszen ilyenkor a váz mindig újra és újrafókuszálna. Ilyen esetekre egy külön MO (Manual Overdrive) állást találunk a fókuszkapcsolónál, amely a folyamatos AF üzemmódnál a gyűrű eltekerésével leállítja az AF rendszer.
Nem meglepő módon az objektív nem parfokális, vagyis a 100 mm-nél beállított élesség 400 mm-es gyújtótávolságnál már elmászik.
Az objektív ugyan nem belső zoomos (ekkora gyújtótávolságnál elég meglepő is volna), de belső élességállítású, így nem fordul el a frontlencse, de nem is változik az objektív hossza fókuszáláskor.
A fókuszgyűrű mögött távolságskálát is találunk, amelyen lábban és méterben is feltüntették a legfontosabb távolságokat, úgy mint 1,6; 2; 2,5; 3; 4; 5; 6; 8; 12; 20 méter, valamint egy végtelen jelzést is láthatunk a skála végén. Mélységélesség skálát viszont nem rajzoltak a távolságskála fölé.
Az objektív tubusán összesen öt kapcsolót helyeztek el:
- a zoomgyűrűhöz közel a zoom rögzítésére használható kapcsolót, amely a zoomgyűrű 100 mm-es állásában kínál rögzítési lehetőséget.
- a gépvázhoz közelebb található a fókuszmód választó kapcsoló, amelynél az autofókusz (AF), a kézi felülbírálás (MO) és a kézi fókusz (MF) érhető el.
- alá az élességállítás tartományát módosító kapcsolót helyezték el, amelyen teljes tartományt, 6m-végtelent és 1,6-6 métert állíthatunk be.
- a következő kapcsoló a stabilizátor üzemmódját módosítja, az 1-es állás a normál üzemmód, a 2-es állást svenkeléshez ajánlja a gyártó. Stabil állványon érdemes kikapcsolt stabilizátorral dolgozni, ehhez való az Off, azaz kikapcsolt állás.
- a legalsó kapcsoló a Custom feliratot kapta. Ez a különleges és első ránézésre misztikus kapcsoló a standard üzemmódhoz képest két további üzemmód használatát kínálja, amelyeket az opcionális USB dokkolóval programozhatunk fel. Ennek során módosíthatjuk az autofókusz sebességét, és tartományát is, de beállíthatunk élőkép stabilizálást is.
Természetfilmeseknek lehet érdekes kérdés, hogy vajon a fókuszálás során mennyiben változik meg az objektív látószöge, hiszen erőteljes fókuszlégzés (focus breething) esetében a bokeh-ból való témára fókuszálás során nem túl szép látószögcsökkenést (vagy növekedést) kapnánk, ami kissé olyan hatást adna, mint ha még a zoomot is tekertük volna.
A próbánk alapján elmondható, hogy fókuszlégzés ugyan van, de nem túl erősen jelentkezik.
