Képminőség
Színhiba
A Sigma nem aprózta el, a kromatikus aberráció csökkentését négy speciálisan alacsony szórású (SLD) és egy F-típusú tag hivatott csökkenteni. Sikerült is igen hatékonyan minimalizálni a laterális színhibát, így ez még teljesen nyitott blendén sem okoz problémát.
Bár nem kifejezetten nagy fényerejű objektívről van szó, ahol sűrűbben jelentkezhet axiális, azaz optikai tengely irányában ható (longitudinális) színhiba, mégis megnéztük ezt is. Ez a laterális kromatikus aberrációval szemben nem csak képsarkokban, képszélen, de középen is jelentkezhet, mivel a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódóan a különböző hullámhusszúságú fénysugarak eltérő helyen fókuszálódnak (szenzorsík elé, vagy mögé). Ez a hiba így főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, ahol a kontúrosabb részek körül is színes aura alakul ki, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jó hír, hogy ez a típusú aberráció egyáltalán nem jelentős, még nyitott blendénél 1:1 nézetben is csak alig látható, valószínűleg csak az veszi észre, aki eleve tudja, hogy mit is kell keressen. Így hát e téren is jól teljesített az objektív.
Bokeh
Egy szép természetfotónál jól mutat, ha a háttérben lévő fényfoltok finom átmenetűek, kerekded formájúak. Ezt vizsgáljuk bokeh tesztünkben, ahol közelre fókuszálva nézzük meg, hogyan jelentkezik a háttérelmosás az apró fényfoltokra.
Az asztigmatizmus egyik hatása, hogy rontja a képsarkok képélességét nyitott blendén, ugyanakkor a bokeh fényfoltjainál érdekes, lencse szerű fényfoltokat eredményez. Ami tehát egyik esetben rossz, az a másikban akár még jó is lehet. Egyes (retro) portré objektíveket pl. kifejezetten az ilyen bokeh miatt szeretnek.
A lencse forma itt is jelentkezik, amely persze rekeszelés során közelebb kerül a kör formához.
Nagy kérdés még, hogy milyen szűk rekesznél kezd el sokszög formát felvenni a háttérben lévő fényfolt alakja. Ami nagy fényerejű portréobjektíveknél már F5,6-nál jelentkezik, az itt még F8-nál sem, sőt F11-nél is csak minimálisan.
Geometriai torzítás
Nem kell különösebben meglepődnünk, ha a Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary végig enyhe torzítást mutat majd, hiszen telezoomoknál megszokott, hogy enyhe hordótorzítás után a gyújtótávolság növelésével az gyorsan átcsap párnatorzításba, ami végállásnál már akár erőteljes mértékű is lehet.
Itt azonban már 100 mm-nél is párnatorzítással találkozunk, amely a teljes zoomtartományban kitart és 400 mm-nél már elég erőteljes (a tükrösökhöz készült Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG OS HSM-éhez viszonyítva kb. kétszer olyan erős).
Egy ideje arra is keressük a választ, hogy rendelkezik-e az objektív beágyazott torzítás profillal, amelyet pl. a Lightroom automatikusan alkalmaz, így eleve szoftveres torzítás korrekció történik-e. Ezt még RAW-ból konvertálva is megkapjuk, sőt, a Lightroomnál ki sem kapcsolhatjuk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Ennél az objektívnél nincs beágyazott profil a torzítás csökkentésére, így amit látunk a lenti dobozban, az a valódi, optika által adott kép. Ezt utólag lehet korrekciózni, bár Lightroomhoz egyelőre még nincs kifejezetten ehhez az objektívhez használható profil. Van viszont a tükrös DG HSM OS változathoz, amelyet 200%-ra állítva igen jó hatékonysággal végezhetünk geometriai torzítás korrekciót (és persze nyilván csak idő kérdése és ehhez az objektívhez is lesz külső profil az Adobetól).
Peremsötétedés
Komoly teleobjektíveknél nem ritka, hogy erős képsarki sötétedés jelentkezik. A vignettálás azonban a leghatékonyabban javítható optikai hiba, így ma már kevésbé jelentős, ha ilyet látunk egy objektívnél.
Azért most sem maradt el a vignettálás tesztünk, amelynél jól látszik, hogy 100 mm-nél erősebb és hirtelenebb, jobban észrevehető peremsötétedés jelentkezik, mint nagyobb gyújtótávolságoknál, ahol sokkal szélesebb és finomabb az átmenet, ami talán kevésbé feltűnő.
A vignettálás RAW konverzió során (nem beágyazott) profilból utólag javítható lesz, amint kap a Lightroom Adobe külső profilt.
Makró, közelfényképezés
A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary egészen jó közelpontokkal rendelkezik. 100 mm-es gyújtótávolságnál 1,12 méter, 400 mm-nél 1,6 méter a közelpont. A legnagyobb nagyítást 400 mm-en érjük el, itt ráadásul kézi fókusszal még egy kicsit közelebbre is fókuszálhatunk.
400 mm-es gyújtótávolságnál 156 cm-es tárgytávolsággal (szenzorsík – téma távolság) fotózhatunk, amely 127 cm-es munkatávolságot (frontlencse – téma távolsága) jelent. Ekkor 140 mm széles téma tölti ki a teljes kisfilmes képmezőt (1:3,9 leképezési arány).
A képsarkok a fókuszelhajlás miatt enyhén kiesnek az élességből, de ennek mértéke igazán minimális. Egyébként pedig nem nagy kiterjedésű és nem sík témáknál egyébként sem okozna komolyabb problémát, ami a tesztképeink közötti néhány közelképen is jól látható.
Képminőség
Már csak pár kérdés maradt nyitva, amely a képminőségről szólhat. Ilyen a homogenitás kérdése, a nyitott blendén jelentkező (rekeszelt képhez viszonyított) lágyság, illetve a képsarkok optikai hibája (asztigmatizmus, vagy más néven kóma, amely a beeső fényhez képest ferdén tartott nagyító által adott fény formájára hasonlít).
Egy objektívnél általában nem szerencsés, ha csak a képközépen tud éles képet adni és a képszélek, illetve sarkok jóval gyengébbek, elmosódottak. Erről szól a homogenitás, azaz hogy mennyire üt el a képsarkok élessége a képközépétől. A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary a képsarkokban is egész jó felbontást nyújt, még 400 mm-en is. Minimális asztigmatizmus inkább a kisebb gyújtótávolságokra jellemző nyitott blendén, ott is főképp közeli témáknál.
A képközép élessége remek, még nyitott blendén is szép rajzolatot kapunk, a fényerőn és F8-on készült képek között csak annyira csekély felbontásbeli különbség van, hogy ember legyen a talpán, aki ránézésre megmondja, melyik a nyitott blendés. Ez pedig igaz a 400 mm-es végállásra is, azaz nyugodt szívvel használhatjuk az objektívet nyitott blendén is, nem kell attól tartanunk, hogy lágyabb lesz, mint szeretnénk, vagy utólag fogunk vakarózni, hogy mennyivel lett volna vajon jobb F8-ra rekeszelve.
Érdemes végignézni a tesztfotó galériánk statikus témákról készült tesztképeit is, mint a templombelső, vagy a díszterem dobogója mögötti hátfal kárpitja (47-59. képek). Nagyon látványos, hogy mennyire jó a felbontás nyitott blendén is.
Értékelés
A Sigma 100-400mm f/5-6,3 DG DN OS | Contemporary igazán jól szerepelt tesztünkben. Bár a geometriai torzítás látványos és a peremsötétedés is jelentős, ezek utólag a kép feldolgozásakor könnyen korrigálhatók. A feloldóképessége viszont nyitott blendén is remek, rajzolata szép, laterális és axiális kromatikus aberráció sem problémás. Ezeket utólag viszont nehézkes és kínos lenne javítani, a jó rajzolat hiányát pedig nem is lehetne pótolni.
Az optikai stabilizátor többféle módban is használható, elérhető a svenkeléshez való mód is (Mode 2-t javasolja a gyártó), amit mi magunk is kipróbáltunk a vágtázó ló esetében.
Az L bajonettre ezen az objektíven kívül egyelőre nincs másik modell, ami ezt a gyújtótávolság tartományt adná, a Sony-ra elérhető változatokról pedig a bevezetőben már írtunk.
Reménykedünk benne, hogy hamarosan Canon RF és Nikon Z bajonettel is elérhető lesz ez az objektív, mert igazán jól használható, nem csak amatőr szinten, viszont amatőr objektívekre jellemző áron érhető el.
Tesztképeket Sony Alpha 7R II géppel készítettük, a RAW fájlokat Adobe Lightroommal exportáltuk JPEG-gé:
