Sigma 120-300mm f/2,8 DG OS HSM S – teszt

0
1 264

Felépítés

Ha kezdő fotósok beszélgetnek teleobjektívekről, akkor általában két gyújtótávolság tartomány kerül szóba, a népszerű 70-200mm és a kicsit nagyobb telét kínáló 70-300mm vagy 100-300mm. Utóbbiak azonban legtöbbször az amatőr objektívek szegmensében játszottak (lásd Canon és Nikon 75-300mm f/4-5,6 és a Canon 100-300mm f/4,5-5,6 is), de ideje ezen a beidegződésen változtatni.

Amikor 2006-ban a Sigma útjára indította a 100-300mm f/4 EX DG HSM objektívét, már a felső(bb) kategóriába szánta. Ezt jelzi az akkor használatos EX jelölés. Jóllehet, ára alapján simán használhatták akár amatőr fotósok is.

Akkor még senki sem gondolta, hogy jöhet még egy fényértékkel fényerősebb változat, amelyet 2010-ben mutatott be a japán gyártó. A Sigma 120-300mm f/2,8 szintén az EX széria tagjaként látta meg a napvilágot, 2 FLD és 1 SLD lencsetagot is tartalmazott és már optikai stabilizátort is kínált.

Aztán jött a Sigma szemléletváltása, a Global Vision, ahol már nem az a cél, hogy minél olcsóbb objektívet állítsanak elő, hanem hogy képminőségben verhetetlenek legyenek. Szó se róla, az Art és Sports széria tagjai mind elképesztően jók, és mindezek ellenére még azt sem lehet rájuk fogni, hogy drágák lennének, hiszen a konkurens Canon és Nikon modelleknél sokkal kedvezőbb áruk van.

A Sigma 120-300mm f/2,8 DG OS HSM Sports objektív még 2012-ben jelent meg.

De mit tudhat egy hét éves objektív? Nem haladt már el az idő felette? Nincs már ennél sokkal jobb alternatíva? – tehetnénk fel a kérdéseket.
A választ maga a Global Vision ars poeticája adja meg, hiszen ezeket az objektíveket eleve a nagy felbontású szenzorok kiszolgálására tervezték, amely így 50 Mpixel felbontáshoz is elegendő kell legyen. És tény, hogy nem is mentünk fentebb jelentősen ennél a felbontásnál full-frame rendszerekben, sőt, a DSLR-eknél ez az 50 Mpixel jelenleg a felső határ.

Azt azért érdemes előre leszögezni, hogy ne egy 70-200mm f/2,8 kicsit felturbózott változatának gondoljuk a Sigma 120-300mm f/2,8 DG OS HSM S-t. Ez ugyanis nem egy könnyen hordozható, kézből lövöldözős fényerős tele. A napellenző nélkül 30 cm hosszúságú telezoom kupakok nélkül 3,4 kg-ot nyom (teljes menetfelszerelésben napellenzővel és kupakokkal pedig 3,7 kg!).

Az objektívet leginkább a sport és természetfotósok használják majd ki, a látószög full-frame szenzoros fényképezőgéppel 20,4-8,2 fok közötti lesz. Noha a gyújtótávolság tartománya és az f/2,8 fényereje portrék készítéséhez is alkalmassá teszi, nagy tömege miatt viszonylag kicsi rá az esély, hogy valaha bárki portrézáshoz ezt az objektívet választaná. Ugyanígy a koncertfotózásnál is túl nehéznek bizonyulhat. Egy 70-200mm f/2,8 a fotósárokba bőven elegendő.

Az objektívbe 23 lencsetagot építettek, ezek között kettő F-típusú alacsony szórású (FLD – „F” Low Dispersion) egy pedig szuper alacsony szórású (SLD – Super Low Dispersion). Ezek segítik a kromatikus aberrációt minimális szinten tartani. Aszférikus tagot ennél a telezoomnál sem alkalmaztak. Az elülső és hátsó lencsetagot víz- és olaj lepergető bevonattal látták el a könnyebb tisztán tartás érdekében.
A kézből történő fotózást optikai stabilizátor segíti.

Az automatikus élességállítást itt is ultrahang frekvencián működő HSM motorral oldották meg, a fókuszálás így gyors és csendes. A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során és ez itt a hátsó tagra is igaz. Ráadásul az objektív belső zoomos kialakítású, így a hossza sem változik a gyújtótávolság változtatásakor, sőt, ez esetben sem mozdul a hátsó lencsetag sem. Így aztán igazán minimális az esély arra, hogy az objektívbe porszem kerüljön.

A 98 mm hasznos átmérőjű frontlencse elé 110 mm-es szűrőket tekerhetünk fel, már ha feltétlenül ilyenben gondolkodnánk. Ugyanis az ekkora méretű szűrők egy vagyonba kerülnek. A frontlencse védelmére inkább a mellékelt fém napellenzőt használhatjuk, hiszen ez kb. 10 cm-rel nyúlik majd az elülső lencsetag elé.

A Sigma 120-300mm f/2,8 DG OS HSM Sports modellhez az első és hátsó kupakokon, valamint a napellenzőn kívül egy gyöngyvászon tokot is kapunk, amelyet igény esetén vállra is akaszthatunk.
Az állvány gyűrű sem maradt ki a gyárilag mellékelt kiegészítők közül. Ez 360 fokban körbeforgatható, a talp alján három 1/4″-os menet található, így a váz tömegétől függően van lehetőségünk a legideálisabb helyen felfogatni az objektívet a legjobb kiegyensúlyozáshoz. Mivel kicsit régebbi modellről van szó, így itt még az állványgyűrű talpa nem Arca Swiss kompatibilis. Az állványgyűrűt szükség esetén egyébként akár le is vehetjük az objektívről.

A specifikáció a Sigma 70-200mm f/2,8 DG OS HSM S adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

Ahogy már előre jeleztük, a Sigma 120-300mm f/2,8 DG OS HSM Sports a nehézfiúk ligájában versenyzik. Éppen ezért, hogy ne kínozzuk a gép bajonett csatlakozóját, az objektív nyakán egy-egy fület alakítottak ki, ahová a mellékelt nyakpántot fűzhetjük.

A mostoha időjárási körülmények közötti gondtalan fotózás érdekében az objektívet több ponton szigetelték nedvesség bejutása ellen, az időjárásálló kivitelről a bajonett csatlakozás körül körbe futó széles gumi perem is árulkodik.

Az igen széles zoomgyűrűt előre helyezték, ami itt is indokolt, mivel így a méretes és nehéz objektív tartása is kényelmesebb valamelyest. A teljes zoomtartomány bejárásához 70 fokkal kell elforgatnunk a gyűrűt. Ez önmagában gyors zoomolást teszt lehetővé, ami azonban ennél fontosabb, hogy nem kell áthelyeznünk a súly tartását, egy kézzel gond nélkül zoomolhatunk is és tarthatjuk is az objektívet.

A fókuszgyűrű nagyjából az objektív közepénél található. A 3 cm szélességben bordázott gyűrűvel a teljes tárgytávolság tartomány kb. 100 foknyi elfordítással fedhető le. Ez finom, precíz kézi élességállítást is lehetővé teszt.

A HSM meghajtásnak köszönhetően a fókuszgyűrűvel bármikor végezhetünk kézi élességállítást, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra. Legalábbis egyszeri fókuszt követően. Követő fókusz „megállításához” nincs az objektíven MO (manual override) állás.

A tubus bal oldalán négy kapcsolót találunk:

  • az automatikus és manuális fókuszt állító AF/MF kapcsolót,
  • a fókusztartomány határolót (teljes, 10 métertől végtelenig, vagy közelponttól 10 méterig),
  • az optikai stabilizátor üzemmódjának kapcsolóját (1-es és 2-es állás, valamint kikapcsolt mód),
  • a két egyedi mód kapcsolóját (C1 és C2).

Az objektív természetesen kompatibilis a Sigma USB dokkolójával, amelynek segítségével nem csak a fókusz finomhangolását és a firmware frissítését végezhetjük el, de a stabilizátort és a Custom üzemmódokat is beállíthatjuk.

Természetfotókhoz is kedvező gyújtótávolság tartománya és kiváló fényereje miatt ezt az objektívet akár videózásra is felhasználhatjuk, ez esetben nem mindegy, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. A „focus breathing” jelenség ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentésével a látószög igen enyhe növekedését hozza, tehát nincs erős fókuszlégzés, de a jelenség tetten érhető.

Látószög változás a tárgytávolság függvényében