Képminőség
Színhiba
Ezúttal sem volt egyszerű dolgunk a kromatikus aberráció vizsgálatánál, hiszen kis méretű tesztábránkkal nem volt esélyünk arra, hogy a teljes képmezőt kitöltsük. De egyébként sem lett volna célszerű, hiszen ekkora látószögnél közeli képek esetében a képközép és a képsarkon látható témarészlet tárgytávolsága jelentős eltérést adhat, ami rossz példaként jelenhetne meg. Így most is inkább úgy döntöttünk, hogy csak az egyik képsarkot vizsgáljuk, s feltételezzük, hogy nem lehet nagy eltérés a többi sarokban sem. A kis átfogás miatt most csak három gyújtótávolság értéken készítettünk tesztképeket.
Tapasztalatunk szerint a sok alacsony szórású tagnak köszönhetően laterális kromatikus aberráció gyakorlatilag egyáltalán nem jelentkezik. Elképesztő, hogy ekkora nagy látószögnél és nagy fényerőnél is ilyen tökéletes objektívet hozott össze a Sigma. Kalap le!
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolságából adódik és emiatt képközépen is jelentkezik, főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten piros vagy zöldes elszíneződésként. Itt azonban ilyet egyáltalán nem látunk, azaz e téren is tökéletesen teljesít az objektív!
A lenti kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomatot nézegetnénk közelről.
Kontrasztvesztés, becsillanás
Az objektív viszonylag jól tűri a direkt ellenfényt, nyitott blendén kicsi a becsillanó fényfolt mérete. A rekesz szűkítésével a nyitott blendés fényfolt mérete csökken, ugyanakkor mások válnak erőteljesebbé. A becsillanás mellett kérdés lehet még a kontrasztvesztés, vagy fátyolosodás, amely persze könnyebben javítható, mint egy rossz helyen lévő fénykör. A jó hír az, hogy ezen a téren sincs zavaró probléma, azaz nincs jelentős beszűrődés.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.
Geometriai torzítás
Azért, hogy ne okozhasson gondot a tesztábránk viszonylag közelről történő fotózása (ami miatt más torzítást kaphatnánk, mint távoli témák esetében), most csak távoli témát, egy terembelsőt fotóztunk.
Jól látható, hogy 14 mm-nél még jelentkezik egy minimális hordótorzítás, azonban ennek mértéke kellően visszafogott (jól látható az optikai korrigáltság). A gyújtótávolságot növelve ez a minimális torzítás is megszűnik. 24 mm-es végállásban nagyon enyhe párnatorzítással találkozunk.
Érdemes tudnunk, hogy ezek a képek a fényképezőgép kikapcsolt torzítás korrekciója mellett készültek (RAW formátumban, Lightroomban konvertálva), de van lehetőség gépen belüli torzítás korrekcióra, illetve utólagos korrekcióra is (Lightroom kínál hozzá profilt, így egyetlen kattintással tökéletesen torzításmentes képet kaphatunk).
Peremsötétedés
A nagylátószögű objektíveknél – főleg azoknál, ahol még a fényerő is remek –, jelentős probléma lehet a sarkok besötétedése, vignettálása. Mivel itt mind a gyújtótávolság, mind a fényerő abban a tartományban van, ami a leginkább érintett az erős peremsötétedés terén, így kíváncsian vártuk a teszt eredményét. Jóllehet, a DSLR-ekhez készült 14-24mm f/2,8 DG HSM | Art-nál már láttuk, hogy ez milyen mértékű (erős).
Itt az az érdekes helyzet állt elő, hogy az optikailag áttervezett 14-24mm f/2,8 DG DN | Art sokkal kevésbé vignettál, még nyitott blendén is! Igaz, a peremsötétedés teljes nagylátószögnél még F11-nél is látható, de a nyitott blendés vignettálás sokkal enyhébb, mint a tükrösökhöz készült változatnál, 24 mm-nél is.
Most is fontosnak tartjuk elmondani, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit a legkönnyebb korrigálni: a legtöbb modern RAW konverter már profil alapon képes automatikusan javítani ezt a hibát: a Lightroom is rendelkezik már a Sigma 14-24mm f/2,8 DG DN | Art torzítás és peremsötétedés profiljával.
Makró, közelfényképezés
Bár az ultra nagy látószögű objektívekkel ritkán akarunk nagyon közelről fotózni, ennek lehetőségét a Sigma 14-24mm f/2,8 DG DN | Art nem veszi el tőlünk. Az objektív közelpontja ugyanis csupán 28 cm, de kézi élességállítással 22,5 cm-re is tudunk fókuszálni. Ez a gyakorlatban 9 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencse és téma legkisebb távolsága), amelynél 24 mm-es állásban kb. 18 cm széles területet fed le.
Geometriai torzítás ez esetben sem jelentős (nem úgy, mint a tükrösökhöz készült modellnél), illetve a képsarkok élességével sincs baj.
Képminőség
Már az eddigi tesztképek is azt mutatják, hogy a tükör nélküli gépekhez optimalizált ultranagy látószögű zoom legalább olyan jól sikerült, mint a tükrösökhöz kínált változat. A vignettálás visszafogottabb (bár ez akár képérzékelőtől is függhet, ekkora eltérést nem valószínű, hogy ad két full-frame szenzor), a színhiba gyakorlatilag itt nem létezik, a torzítás sem vészes.
Már csak egy kérdés maradt nyitva: milyen a rajzolat/feloldóképesség, illetve a képsarkok kontra képközép minősége, azaz a homogenitás.
A tesztfotók alapján elmondhatjuk, hogy a Sigma 14-24mm f/2,8 DG SN | Art felbontása is kiváló, még nyitott blendén sincs különösebben lágyabb képe, mint rekeszelve. Legalábbis képközépen. Itt a nyitott blendés képek is kiváló részletgazdagságúak. A képsarkokkal sincs jelentős probléma, de itt nyitott blendén már érezni egy enyhe kóma okozta lágyulást, még 24 mm-nél is. Ennek mértéke azonban a 42 Mpixeles felbontásnál sem egetrengető, azaz a homogenitást így is jónak mondhatjuk (még ha pixelpeeperkedve látszik is különbség). Az asztrotájképeken is észrevehető a képsarki asztigmatizmus, ami persze F4-nél már kisebb mértékű. Összességében azonban nem gondolnám, hogy ez kizáró ok lenne egy ilyen objektív asztrotájképezésre való felhasználásának, hiszen csak az extrém sarkokban válnak pici kis repkedő bogárkákká a csillagok.
A képsarkok szűk blendénél teljesen jók, így a szokásos tájképezésnél, illetve épületfotóknál is remek képminőség érhető el a teljes képfelületen.
Az esti városi fotók kedvelői viszont készüljenek fel, hogy nem kapják meg a szokásos csillag formára húzott fényeket, itt a szűk blende driffrakciója nem elég ehhez (cserébe viszont még F16-nál sem lágyul szét a kép).
Értékelés
A Sigma ismét bebizonyította, hogy igenis helye van az ultranagy látószögű zoomjának is a tükör nélküli full-frame szenzoros gépet használó profik, illetve igényes haladó amatőrök fotóstáskájában is, hiszen tesztünk során jól látszik, hogy igazán remek objektívet hoztak össze.
Az egyedüli dolog, ami jelenleg még a „de kár” kategóriába esik az az, hogy csupán L bajonettre (Leica, Panasonic, Sigma full-frame MILC-ek), illetve E bajonettre (Sony) érhető el, a Canon RF és Nikon Z bajonettre sajnos nem. Pedig itt is igény van kedvező árú, de kiváló minőségű objektívekre. Reméljük azokra a változatokra sem kell már sokáig várnunk.
A Sigma 14-24mm f/2,8 DG DN | Art tehát azoknak a Leica, Panasonic, Sigma és Sony full-frame MILC-et használó fotósoknak lesz kiváló választás, akik számára fontos a nagy fényerő és az ultranagy látószög. Ilyen alkalmazás tipikusan az asztrotájkép készítés, ahol nem mellékes, hogy milyen érzékenységgel kell a fotót készítenünk. Nyilvánvaló, hogy F2,8-on fele akkora érzékenység elég, mint F4-en. De jó példa lehet a magas fényerő igényre az éjszakai videózás, vagy a „közelről”, fotóárokból készülő, nagylátószögű koncert fotó. Az éjszakai városkép fotózásnál kézből segíthet a nagy fényerő, de állvány segítségével mindenképpen jobb képeket kapunk, már csak az alacsonyabb érzékenység miatt is.
Meglátásom szerint az 1 méternél közelebbi témák esetében az F2,8 fényerő még a háttérelmosás szerelmeseinek is nyújt egy kis élményt, bár tény, hogy az ilyen nagy látószögeknél a kis mélységélesség nem túlzottan jellemző és sokkal inkább függ a tárgytávolságtól, mint az objektív fényerejétől.
Sonyra egyébként ilyen látószög tartományban nincs hasonló objektív, egy kicsit kisebb látószöggel elérhető a Sony FE 16-35mm f/2,8 GM bruttó 800 ezer Ft-ért, illetve létezik kicsit nagyobb látószöget adó Sony FE 12-24mm f/4 G, de ez 1 fényértékkel gyengébb fényerőt ad bruttó 600 ezer Ft-ért.
L bajonettre a Panasonic S Pro 16-35mm f/4 létezik, egy kicsit nagyobb látószöggel és 1 Fé-kel gyengébb fényerővel, mint cikkünk tárgya, ára viszont így is 540 ezer Ft.
És akkor most kell leülni, hiszen jön a Sigma 14-24mm f/2,8 DG DN | Art ára, amely bruttó 490 ezer Ft! Hihetetlen, de igaz: ez az objektív nem csak jó, de árban is verhetetlen!
De mindenki győződjön meg róla saját maga tesztfotóinkon, hogy valóban így van:
