Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C)

0
1 738

Felépítés

Bemutatás

A Sigma talán legtöbbet finomított objektíve az APS-C szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépekhez készített 18-200 mm zoomtartományú utazózoom objektíve, amelynek első változata még 2005 elején jelent meg. A Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC objektívet két évvel később, 2007-ben követte a Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS, amelynek újdonsága nem csak az optikai stabilizátor volt, de a korábbinál nagyobb, 72 mm átmérőjű frontlencse és a kicsivel javított leképezési arány is. 2011 októberében jelent meg ennek második változata, a Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC OS HSM (II), amely ultrahang motoros élességállításával mutat többet elődjénél, ugyanakkor visszatért a korábbi 62 mm-es frontlencse is, azaz az objektív kisebb lett. Idén év elején, 2014. január 6-án jelent meg a legfrissebb modell, a Contemporary, azaz kortárs kategóriába sorolt Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C), amely megtartotta az elődök minden előnyét, ugyanakkor még kisebb közelpontot kínál, azaz jobb nagyítás érhető el vele közelfényképezéskor.

Mivel az objektív APS-C szenzoros vázra készült (lásd DC jelzés), a fizikai 18-200 mm-es gyújtótávolság olyan látószöget eredményez 1,5×-es képkivágású szenzoron (Nikon, Sony, Pentax), mint egy kisfilmes gépen használt 27-300 mm-es, illetve 1,6×-es képkivágású APS-C szenzor (Canon) esetén mint egy kisfilmes 29-320 mm-es objektív.

A fényerő a nagy zoom miatt nem túlzottan jó, nagylátószögnél még az átlagos f/3,5 értékű, 21 mm-nél f/4, 33 mm-nél már csak f/4,5, majd 43 mm-től f/5 egészen 63 mm-ig, ahol f/5,6-ra csökken a fényerő, ez egészen 125 mm-ig tart, innentől már 200 mm-ig a végső f/6,3 fényerő használható. Érdemes megemlíteni, hogy a Canon és Nikon kínálatában elérhető 18-200 mm-es objektívek tele végnél f/5,6 fényerőre képesek, azaz a Sigma ezen objektíve e téren 1/3 Fé-kel gyengébben teljesít. Mindez persze minimális eltérés, amit adott esetben jó rajzolattal és/vagy hatékony stabilizátorral ügyesen ellensúlyozhat a gyártó.

A kevés fényben történő fotózást 4 Fé előnyt adó optikai stabilizátor segíti (kivéve a Sony változatot), amely persze inkább csak statikusabb témáknál nyújt majd segítséget.

Az optikai rendszerben három aszférikus, és négy szuper alacsony szórású (Super-Low Dispersion) lencsetag is a lehető legjobb képminőséget szolgálja. Érdemes megjegyezni, hogy a 18-250mm-es Sigma objektívbe csak egy SLD tag került, ez pedig igen fontos az optikai hibák csökkentésében, de a rajzolat szempontjából is meghatározó lehet. E felépítésből már számíthatunk arra, hogy a 18-250 mm-es objektívnél jobb képességeket kaphatunk.

Az élességállítást ultrahangos motor végzi, amely sajnos itt sem gyűrűs ultrahang motort jelent, ahogy a 18-250mm-es változatnál sem. Ez már abból is érzékelhető, hogy a fókuszgyűrű élességállítás során elfordul, azaz fizikai (fogaskerekes) kapcsolat van a fókuszmotor és a gyűrű között. Egyébként a Canon féle mikro USM-hez hasonló megoldás található meg még a 17-70mm f/2,8-4 DC Macro OS HSM, és a korábbi 17-50mm f/2,8 EX DC OS HSM objektívekben is, míg a komolyabb objektívekbe (24-105mm f/4 DG OS HSM (A), illetve jópár korábbi HSM motoros változatba) gyűrűs ultrahangos motor került, ami precízebb és gyorsabb élességállítást kínál.

Az élességállítás egyébként csendben történik, ha jók a fényviszonyok és kontrasztos a téma, akkor a sebességével sincs komoly gond, bár azért láttunk már ennél jóval gyorsabb fókuszmotort is. Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A gyújtótávolság változtatásakor azonban a tubus hossza jelentősen megnő, míg nagylátószögnél (napellenző nélkül) csupán kb. 8,5 cm hosszúságú az objektív, 200 mm-nél 15 cm hosszúságú.

Az objektív elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel. A dobozban szirom formájú napellenzőt is mellékelnek, mely a szokásos bajonettes megoldással rögzíthető az optikára. A lencsevédő kupakot ezúttal is úgy alakították ki, hogy a napellenző használatakor is könnyedén a helyére illeszthessük a közepén lévő fülek benyomásával.

Használati tapasztalatok

A Sigma 18-200mm f/3,5-6,3 DC MACRO OS HSM (C) standard zoomobjektív bajonettje fémből, egészen pontosan rézből készült, időjárásállóságra utaló gumiszigetelés viszont nem fut körbe a a bajonettcsatlakozó körül.

A 3,5 cm szélességű zoomgyűrű 2,5 cm szélességben sűrű bordázatú. A zoom használata nagyjából egyenletes. Nagyon keménynek nem nevezném a zoomot, de könnyen forgathatónak sem. Így persze nem kell attól tartanunk, hogy lefelé fordított gépnél a tubus kihúzódik. A teljes zoomtartomány kb. 70 fok tekeréssel járható be.

Az élességállító gyűrűt előre helyezték, mely – mint már jeleztük – annak ellenőre, hogy HSM objektívről van szó, nem használható folyamatosan, AF módban nem tudjuk eltekerni. A gyűrű meglehetősen keskeny, a bordázott rész csupán fél cm szélességű. Az élességállító gyűrűvel nagyjából 45 fok elfordítással járható be a teljes tartomány.

Távolságskálát a fókuszgyűrűn találunk, amelyre a 0,39 cm-es tárgytávolságon kívül 1, 2 és 4 méteres jelzést vittek fel, no és persze a végtelent. Ezen felül a gyújtótávolság növelésekor előtűnik a belső tubus felső részére felrajzolt skála, amely az elérhető leképezési arányt hivatott mutatni.

Kapcsolóból összesen hármat találunk az objektíven, egyikük az automatikus vagy manuális fókuszt állító AF/MF jelzésű, a másik az optikai stailbizátort be- vagy kikapcsoló OS jelzésű, míg a harmadik az objektívet 18 mm-es állásban rögzítő Lock kapcsoló.

Hozzászólások

hozzászólás