Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art – teszt

0
2 310

Felépítés

Fotóriporterek körében az egyik legelterjedtebb zoomobjektívek a 24-70 mm-es átfogással bíró, f/2,8 fényerejű modellek. Nem véletlen ez, hiszen ez a tartomány jó nagylátószöget és nem túl távoli témák esetében elégséges minimális telét kínál, ugyanakkor a remek fényerő biztonságos élességállítást és adott esetben egész jó mélységélességet jelent.

A fényképezőgép gyártók között nem is igen van olyan, aki ne kínálna ilyen átfogást, akkor is, ha nem full-frame szenzort használ (lásd pl. a Panasonic 12-35mm f/2,8 és az Olympus 12-40mm f/2,8 Pro objektívjeit a mikro NégyHarmad rendszerre, amelyek 24-70 mm illetve 24-80mm átfogásúak kisfilmes rendszerbe átváltva).

A Sigma már évek óta gyárt 24-70mm-es objektívet, e modell előtt pl. 2009-ben jelentette be az ultrahang frekvencián dolgozó fókuszmeghajtással rendelkező 24-70mm f/2,8 IF EX DG HSM modellt, amely előtt azonban volt még pár változat mikromotorral.

Idén februárban a Sigma az EX szériát maga mögött tudva az Art sorozaton belül dobta piacra az utódmodellt, amelyet optikai stabilizátorral is felvértezett.


Az objektívet 19 lencsetagból építették fel, ezek közül három szuper alacsony szórású (SLD – Super Low Dispersion), négy pedig ultraprecíz (1/100 mikron pontossággal csiszolt) aszférikus lencsetag.
A teljes zoomtartományban fix f/2,8 fényerőt kínáló objektív frontlencséje 72 mm átmérőjű, elé 82 mm menetátmérőjű szűrő tekerhető fel.

A gyújtótávolság tehát 24-70 mm közé állítható, amely az átlagos 84 fokos átlós nagylátószögtől a 34 fokos látószögű kisteléig enged.

Az élességállítást itt is gyűrűs ultrahangos motor végzi, amely a gyártó által közölt információk szerint 1,3× nagyobb nyomatékú, mint a korábbiak, ez pedig elméletben gyorsabb élességállítást jelenthet. A fókuszálás egyébként csendesen történik, s a sebességre sem lehet panasz.

Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse se nem fordul el, se nem mozog előre-hátra élességállítás során. A zoom használatakor azonban az objektív tubusa kitolódik, így a nagylátószögnél még 11 cm hosszú objektív a 70 mm-es végállásban 14 cm-ig nyújtózkodik.

Az objektívhez egy gyöngyvászon tokot, egy szirom formájú napellenzőt, valamint egy 82 mm átmérőjű védő kupakot kapunk, no és persze a hátsó kupak sem marad el.

A specifikáció a Sigma 24-70mm f/2.8 DG OS HSM A adatlapján tekinthető meg.

Használati tapasztalatok

A Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art nem egy könnyű darab, 20 grammal haladja meg az 1 kg-ot. Csak viszonyításképpen: a Canon 24-70mm f/2,8L II USM 805 gramm,. a Nikkor 24-70mm f/2,8E ED VR 1070 gramm, míg a Tamron24-70mm f/2,8 Di VC USD G2 900 grammos.

Az objektív kiváló összeszereltségű, a fém bajonettet és fém tubust fentebb hőstabil polikarbonát borítja, a zoomgyűrű azonban szintén fém. A zoomobjektív függőlegesen lefelé tartva sem csúszik ki egyik zoomállásából sem és függőben felfelé sem húzza össze magát saját tömege alatt. Ennek ellenére a zoomgyűrű forgatása nem nehézkes és nincs felkeményedő pontja sem, nagyjából azonos nyomatékkal végigtekerhető.

A precízen megmunkált bajonett körül a nedvesség bejutását gátló gumi szigetelés fut körbe.

Mind a vázhoz közelebb eső fókuszgyűrű, mind az előrébb található zoomgyűrű bordázott kialakítású, a fókuszgyűrű kb. 1 cm szélességű, a zoomgyűrű viszont 2 cm széles.
A teljes zoomtartomány bejárásához 65 fokkal kell elforgatnunk a zoomgyűrűt, míg az élességállítás teljes tartománya a fókuszgyűrű 90 fokos elfordításával járható be.

Azt nem merjük állítani, hogy az objektív parfokális kialakítású, de a tapasztalatok mindenesetre azt mutatják, hogy 70 mm-nél fókuszálva, majd rögzítve az élességet, a teljes zoomtartományban nagyjából fókuszban fotózhatunk, ami videózásnál is jól jöhet.

Szintén videózásnál lehet fontos kérdés a focus breathing jelenség, amely ennél az objektívnél is tetten érhető, vagyis közelpontra állított élességnél nagyobb látószöget kapunk, mint végtelen tárgytávolságnál. Ez a hatás azonban minimális.

Az élességállító gyűrűt HSM objektívről lévén szó, bármikor elfordíthatjuk, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra

Távolságskálát a fókuszgyűrű és a bajonett között találunk, ezen méterben és lábban tüntették fel a fontosabb tárgytávolságokat, mint a 37 cm-es közelpont, az 50 cm, a 70 cm, az 1 méter, 1,3 méter, 2 méter, 4 méter valamint a végtelen.

Kapcsolóból kettő került az objektívre, az egyik a stabilizátor ki és bekapcsolására használható, a másik az AF/MF kapcsoló, amely egy MO, vagyis Manual Override állást is kínál, ami követő fókusznál is lehetővé teszi a fókuszgyűrűvel való kézi élességállítást (AF állásban követő fókusznál hiába tekerjük át a fókuszgyűrűt, a folyamatos fókusz miatt mindig visszaugrik az AF).

Az új modell természetesen kompatibilis a Sigma USB dokkolójával, amelyben személyre szabhatjuk az optikai stabilizátor működését és a fókuszrendszer finomhangolása is elvégezhető, valamint a firmware is frissíthető.

Hozzászólások

hozzászólás