Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art – teszt

0
5 989

Képminőség

Színhiba

Teljes nagylátószögnél a képsarkokban jól látható, de nem túl nagy méretű színhiba tapasztalható. Ez azonban rekeszeléssel csak igen minimálisan csökkenthető, ezért gyaníthatóan az itt látható lilás elszíneződést a gép képérzékelőjének mikrolencséi okozzák. Növelve a gyújtótávolságot a kromatikus aberráció egyre kevésbé jelentkezik.

A legnagyobb mértékben teljes nagylátószögnél, nyitott blendénél, képsarokban jelentkezik a színhiba, ami a 26 Mpixeles képeken kb. 8-9 pixelnyi kék elszíneződés formájában látható a nagy fényerő különbségű területek határvonalai mentén. Ez 10×15 cm-es papírképen 0,2 mm, míg 60×40 cm-es nyomatnál 0,75 mm méretben látszik.

A Sigma 24-70mm f/2,8 DG HSM Art összességében átlagosnál kicsit jobban ellenáll a színhibának, de nem hiba mentes az optikai rendszer. Szerencsére ma már a RAW konverterek javarészében van lehetőség ezen hibák orvoslására, akár profil alapon, automatikusan is.

Megvizsgáltuk a fókuszon kívül eső részek elszíneződését okozó axiális kromatikus aberrációt is, amely a lencsetagok törési mutatójának hullámhossz függéséből ered. Ez ennél az objektívnél gyakorlatilag szinte nem is jelentkezik.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Az alkalmazott 9 lekerekített rekeszlamella elegendő ahhoz, hogy a mélységélességből kieső, hátsó fényfoltok még F5,6-ra szűkített rekesznél is körkörös formájúak legyenek és ne legyen észrevehető szögletesedés. F8-tól kezdenek kissé szögletessé válni a háttér fényfoltjai, amelyek F11-nél lesznek csak látványosan sokszög alakúak.

Geometriai torzítás

Tekintettel arra, hogy full-frame szenzornál a 24 mm-es nagylátószög esetében az A2-es tesztábránk már nem elegendő nagy és a teljes képkocka kitöltéséhez 60 cm-ről kellene fotóznunk, ami nem biztos, hogy valós képet adna az objektív általános jellegű felhasználásánál tapasztalható torzításról, ezúttal a szokásos tesztábránkat most kihagytuk, helyette épületet fotóztunk szemből.

Ebből is jól látható, hogy teljes, 24 mm-es nagylátószögnél elég erős a geometriai torzítás, amely köztes zoomállásnál jelentősen csökken, illetve átfordul hordótorzításba.

Mivel nem garantálható, hogy a kőműves mester emberek valóban tökéletesen egyenes eresz részt alakítottak ki, illetve hogy az ablakok magassága is precízen egybe esik, így mérésekbe most nem bocsátkoznánk, de a képek alapján jól látható, hogy hol jelentkezik erősebb párnatorzítás.

A geometriai torzítás tekintetében tehát átlagosan teljesít a Sigma 24-70mm f/2,8 DG HSM Art.

Itt is igaz, hogy jó pár RAW konverter kínál már remek korrekciós lehetőséget, vannak, amelyek profil alapon precíz korrekciót is végeznek, így az ilyen torzítások ma már inkább csak elvi kérdések. Viszont ha szoftveres korrekcióban gondolkozunk, már a fotózáskor gondolnunk kell arra, hogy a korrekció után jelentősen lecsökkenhet az effektív látószög. Az itt látható kis torzítás korrekciójából azonban csak minimális látószög csökkenésre kell számítanunk.

Peremsötétedés

A nagylátószögű és fényerős objektíveknél jelentős probléma lehet a sarkok vignettálása, vagyis a peremsötétedés.

A peremsötétedés itt annyira erőteljes, hogy teljes 24 mm-es nagylátószögnél még F8-nál is közel 20%-kal sötétebbek a képsarkok, mint a képközép.
Szerencsére a magas számszerű érték ellenére a képivilág rendben van, hiszen nem hirtelen és erős, hanem szép lágy, finom az átmenet.

Köztes zoomállásnál már nincs ekkora hatás, 35 mm-en pl. teljesen nyitott blendénél is már csak 20% körüli értékkel számolhatunk, míg F8-ra rekeszelve a sarkok sötétedése a lélektani határnak nevezhető 10% közelében áll.

A teljes tele végállásban azonban ismét erős a vignettálás és itt az átmenet is viszonylag hirtelen, erőteljes, így elég jól látható.

Peremsötétedés


39%

28%

23%

19%

17%

21%

16%

12%

11%

11%

19%

11%

8%

8%

8%

33%

16%

8%

8%

7%

Makró, közelfényképezés


Az objektív 37 cm-es közelpontja meglehetősen közel enged a témához, igaz, a 70 mm-es gyújtótávolság miatt túl kis részletet nem tudunk fotózni. A full-frame szenzoros gépen a legkisebb terület, amit teljes képmezőben le tudunk fotózni 14,3×9,4 cm, így a leképezési arány kb. 1:4.

A legkisebb tárgytávolságon a maximális gyújtótávolsággal készült sík tesztábráról készült tesztfotónkon jól látszik, hogy ilyenkor még F8-as blendénél is kiesnek a képsarkok az élességből, ami vélhetően a kissé gömbszerű leképezés miatt lehet.
A torzítás viszont nem jelentős, minimális hordótorzítás tapasztalható csupán.

Képminőség

A Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art (A) objektív már nyitott blendén is remek képélességet ad, F4-re rekeszelve pedig gyakorlatilag eléri a felbontása maximumát, F5,6-nál már a diffrakció kezdi rontani a képminőséget (persze látványosabban csak F8-tól). A képsarkok nagylátószögnél, nyitott blendén enyhe asztigmatizmust mutatnak, ami azt is jelzi, hogy a homogenitás nem lesz 100%-os, hiszen az asztigmatizmusból nem lehet éles rajzolatot kihozni. A rekeszt szűkítve, illetve a gyújtótávolságot növelve is kiüthetjük a képalkotásból az asztigmatizmust (vagy mókás szlenggel élve asztigmatiz-mumust) okozó lencsék széleit, így már a képsarkok is szebben mutatnak majd.

A homogenitás tehát nyitott blendén és nagylátószögnél nem tökéletes, de a tele vég felé közeledve javul a képsarkok leképezése, ami a rekeszeléssel tovább javítható.

A háttérelmosás szép, még F5,6-nál sincs jelentős szögletesedés, így aki nem akar túl kis mélységélességű képeket, de szereti a fényfoltokat, szűkebb blendével is nyugodtan dolgozhat.

Értékelés

A 24-70mm-es tartomány igen elterjedt, így nincs az a gyártó, akinek ne volna ilyen átfogással objektíve. Emiatt itt sokkal komolyabb verseny van, mint pl. a 12-24 mm közötti nagylátószögnél. A DSLR gyártók közül a Canon f/4-es és f/2,8-as fényerejűt is kínál, előbbit optikai stabilizátorral, utóbbit stabilizátor nélkül. A Nikon csak f/2,8 fényerővel kínál ilyen tartományban objektívet, de abból választhatunk stabilizátorost, vagy stabilizátor nélkülit is. (Említhetnénk a Pentaxot is, de jelen objektív esetében nem releváns, hiszen csak Canon vagy Nikon, illetve Sigma bajonettel érhető el ez az objektív).
A Tamron és a Tokina szintén rendelkeznek 24-70mm f/2,8-as objektívekkel, a Tamron ráadásul stabilizátorral és anélkül is kínál modellt, így összesen öt objektív érhető el mind a Canon, mind a Nikon DSLR-ekhez a 24-70mm-es tartományban.

Ezek közül a Canon a stabilizált 24-70mm f/4-esét 280 ezer Ft-ért, a stabi nélküli f/2,8-ast 650 ezer Ft-ért méri, a Nikon a stabilizátor nélküli f/2,8-asért 540 ezer Ft-ot, a stabos VR változatért pedig 780 ezer Ft-ot kér.

A Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art ára bruttó 450 ezer Ft, így a Sigma a Canon és Nikon vázakhoz a gyártók saját kínálatánál jóval olcsóbban kínálja ezt a terméket. Az alacsonyabb ár ellenére a Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM Art remek objektív, még teljesen nyitott blendén is szépen rajzol képközépen és környékén és csak a képsarkokban vagy széleken érhet bennünket meglepetés, ha nyitott blendén, vagy annak közelében fotózunk. Műszaki jellegű fotózáshoz tehát annyira nem ajánlott, de általános zoomobjektívnek, riport fotóhoz a zoomátfogása, a remek fényereje és a stabilizátora miatt mindenképpen jó választás.

Amit itt mérlegelni kell még, hogy az f/2,8 a fontosabb-e, vagy egy fényértéket beáldozva inkább egy hosszabb, 24-105mm f/4-es modellt választunk-e. A nagyobb fényerőnek egyébként nem csak gyenge fényben van előnye, a legtöbb DSLR fókuszrendszere f/2,8-tól legalább középen dupla pontosságú, dupla keresztszenzort kínál, így az élességállítás is biztosabb lehet.

A végső döntést azonban mindenkinek magának kell meghoznia. Jobb fényerő vagy nagyobb zoom, gyári, vagy harmadik féltől, Sigma vagy Tokina… Van választék bőséggel…

Sigma 24-70mm f/2,8 DG OS HSM (A) tesztfotók
sigma-18-300mm-f3-5-6-3-dc-macro-os-hsm-c-samples