Képminőség
Színhiba
Ahogy már az előző oldalon láthattuk, az objektív egyetlen különleges lencsetagot tartalmaz, ez pedig aszférikus, ami a geometriai torzítás, valamint a képsarkok jobb leképezését szolgálja. Színhibát csökkentő lencsetag nem került az optikai rendszerbe, emiatt aztán nem meglepő, hogy erős kromatikus aberrációval találkozunk a képsarkokban. Ennek megjelenési formája azonban nem elsősorban a megszokott lilás-kékes szín (bár ilyen is látszik a képkivágás jobb alsó részén), túlnyomó többségében itt vöröses színhibát látunk, ami miatt gyanakodhatunk rá, hogy inkább valami hullámhossz függő kómáról lehet szó.
A szokásos lilás szétcsúszás a rekesz csökkentésével is csökken, a piros színhiba azonban nem.
Ami még jól látható a képsarkokból kivágott részleteken az a nyitott blendén, sőt még F2-n is jelentkező asztigmatizmus, amely miatt a képsarkokban csak szűkebb rekesz választásakor kapunk fókuszált, jó rajzú képrészletet.
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezik, s főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten. Kevésbé tud zavaró lenni, mint egy lilás-kékes elszíneződés, de ha ez a színeződés a bokeh fényfoltok körül jelenne meg, az nem volna annyira kellemes. Márpedig az axiális színhiba bizony a fókuszon túl lévő témák kontúrja mellett előszeretettel rosszalkodik, így ha volna erős longitudinális színhibája az objektívnek, akkor az a háttérelmosásban lévő fényfoltokra is hatással lenne.
Ennél az objektívnél a fókusz előtt lila, mögötte zöld elszíneződés tapasztalható, mértéke azonban nagyon visszafogott még teljesen nyitott blendén sem zavaró mértékű. A rekesz szűkítésével ez tovább csökken.
Bokeh
Mivel portrézásra is használható objektívről van szó, a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh formája sem mellékes.
A képsarkokban nincs erős ovális eltorzulás, így a bokeh-t csak dicsérni tudjuk és szerintem ezzel mindenki egyetért, aki kedveli ezeket a csodaszép fényköröket.
Az axiális színhiba itt is tetten érhető kicsit, de nem nevezhető problémásnak – még akár mutatós is lehet tőle egy portré.
A háttérben lévő fényfoltok formája F2,8-tól már kezd sokszög (itt a 9 lamella miatt kilencszög) formájúvá válni a szűkebb blende miatt.
Geometriai torzítás
Kevésbé fajsúlyos kérdés lehet a geometriai torzítás, ráadásul az objektív gyújtótávolsága is abba a tartományba esik, ahol a legkönnyebb jól korrigált objektívet készíteni.
A tesztképek enyhe hordótorzítást mutatnak, aminek korrekciójához a Lightroom profilt is kínál.
Peremsötétedés
Mikro NégyHarmados gépen vizsgálva nem meglepő módon a peremsötétedés sem erős, gyakorlatilag teljesen nyitott blendén sem haladja meg jelentősen a 10%-ot a sarkok fényerőcsökkenése. Rekeszeléssel pedig ez is jelentősen csökken.
APS-C szenzornál ennél erőteljesebb lehet a képsarkok besötétedése.
Makró, közelfényképezés
Az objektív átlagos közelpontú, azaz nagyjából a gyújtótávolság tízszerese adja a legkisebb tárgytávolságot, amely itt 30 cm. A gyakorlatban kézi élességállítással 29 cm-es tárgytávolsággal is dolgozhatunk, ez 18 cm-es munkatávolságot eredményez, azaz ilyen közel lehet a fókuszban lévő témánk a frontlencséhez. Ez esetben 147 mm széles téma tölti ki a Canon APS-C szenzort (Nikon DX szenzoros váz esetében ez 155 mm-nek adódna). A leképezési arány tehát 1:6,59 (0,15×).
Vagyis portrézásnál gond nélkül még az arc részlete is befogható, igaz, ehhez elég rendesen bele kell másznunk a modell aurájába, amit valószínűleg nem sokan szeretnének. Ha idegen emberekről szeretnénk közeli arcrészleteket, jobb, ha nagyobb gyújtótávolságú objektívet választunk.
Mivel közelfényképezésnél a képsarkok leképezése is jó, nincs jelentős elhajlása a fókuszban lévő pontok alkotta felületnek, így akár reprózásra is használható az objektív, legalábbis jól lerekeszelve (hiszen nyitott blendén kóma és asztigmatizmus is rontja a képsarkok rajzát).
Ellenfény, becsillanás
Kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor úgy kell fotóznunk, hogy a Nap besüt az objektívbe. Ez lehet helyzet adta probléma, de lehet direkt előidézett hatás, pl. egy portrénál.
Ilyen esetben nem mellékes, hogyan jelenik meg a becsillanás, vagy épp a fényszóródás a képen.
A Sigma 30mm f/1,4 DC HSM | Art objektívnél két jól látható becsillanással számolhatunk, amelyek a bevonat miatt kékes színben jelennek meg a képen. A rekeszt szűkítve a becsillanások mérete részben csökken, viszont F2,8-tól az átellenes sarokban erős fényvisszaverődés tapasztalható, amelyet F5,6-tól jól látható beszűrődés is kísér.
Aki szereti az érdekes hatású objektíveket, a becsillanását is szeretni fogja (azért arra figyelni kell majd, hogy a becsillanás ne takarjon be a témába).
Jelen tesztünkben azt igyekszünk bemutatni, hogy milyen mértékben látható a képen a Nap szellemképe a fotó átellenes oldalán (középpontosan szimmetrikusan) mind nyitott, mind szűkebb rekeszek esetében.
Képminőség
A Sigma 30mm f/1,4 DC HSM | Art képminőségre hatással lévő tulajdonságait már láthattuk, most már csak annyi van hátra, hogy a részletgazdagságról, homogenitásról szerzett tapasztalatainkról számoljunk be.
Az a tesztképekből elég jól látszik, hogy teljesen nyitott blendén elég jól érezhető a szférikus aberráció hatása, azaz a képi lágyság. Ez a nagyon apró részleteket, illetve a mikrokontrasztot zabálja fel – képközépen is. Egy blendével rekeszelve már önmagára talál az objektív és szép részletgazdagságot mutat. Kicsit hasonló ez, mint amit az 50mm f/1,8-as objektíveknél tapasztaltunk korábban (főképp a Canon EF 50mm f/1,8 II-vel).
A legjobb rajzolatot F5,6-nál kapjuk képközépen.
Ami pedig a homogenitást illeti: már írtunk róla, hogy nyitott blendén a képsarkokban asztigmatizmus és kóma is jelentkezik, ami enyhén hatással van a távoli témák részleteire is. Ez nagy felbontású képet 1:1 pixelnézetben ellenőrizve még F2-nél is érezhető, csak F4-től ad jó részletgazdagságú képet a sarkokban az objektív (a képszéleken F2-től). A homogenitás F8-nál tűnik a legjobbnak.
Értékelés
A Sigma 30mm f/1,4 DC HSM | Art vegyes képet mutatott tesztünkben. Tekintettel arra, hogy Art szériás objektívről van szó, mi pengeéles képre számítottunk már nyitott blendén is. Az óriási felbontású 32 Mpixeles APS-C szenzor azonban elképesztő feladatot ró az objektívre (olyan, mintha egy full-frame gép 84 Mpixeles lenne), így valahol nem meglepő, hogy érezhető a teljes fényerőn, nyitott blendén használva ez a jelenség.
Gyönyörű viszont a nyitott blendés bokeh, így teljesen egyértelmű, hogy miért is került az Art szériába.
Ennél az objektívnél nem a kompromisszummentes részletgazdagság a fő ütőkártya (amit egyébként F2,2-től simán megkapunk itt is), hanem a szép bokeh, illetve a nyitott blendén elérhető finoman lágy kép, ami portréknál is jól jöhet, de egy közeli makrónál sem feltétlenül rossz (reprózni azért csak szűk blendével!).
Nem is kérdéses, hogy a fotóművészek miért fogják rettentően szeretni ezt az objektívet! A pixelpeeper műszaki beállítottságúaknak viszont nem biztos, hogy maradéktalanul fog tetszeni.
S hogy mik az alternatívák ilyen árral? Nos, az nem nagyon van, tekintve, hogy APS-C szenzorhoz csak a Tokina gyárt még ehhez közeli gyújtótávolságú, 35mm f/2,8 Macro objektívet, amely azonban fényerőben két fényértékkel gyengébb. Ezeken kívül csak full-frame szenzoros gépekhez fejlesztett 28mm f/1,4 (Sigma, Zeiss), illetve 28mm f/1,8 (Canon) találunk, ezek azonban árban mind cikkünk tárgya felett vannak – ráadásul egyiknek sincs ennyire szép gyűrűs bokeh-ja :).
Frissítés: 2023. nyarától Nikon Z bajonettel is megvásárolható.
A Sigma 30mm f/1,4 DC HSM | Art objektív Canon EF és Nikon F bajonettes APS-C szenzoros tükörreflexesekhez vásárolható meg, ára bruttó 160 ezer Ft.
