Sigma 50-500mm f/4,5-6,3 APO DG OS HSM

0
1 271

Felépítés

Bemutatás

A 10x-es optikai zoomátfogás nem túl mindennapos a cserélhető objektíves fényképező eszközök között, és ha kapunk is néhány ehhez közelítő, vagy túllépő átfogással megáldott objektívet, többnyire a nagylátószög-normál tele tartományban dolgoznak. Gondolok itt például a Sigma kínálattól sem idegen 18-200mm körüli utazózoomokra.

Nos, a japán gyártó kínálatában ennél érdekesebb és tradicionálisabb darabok is fellelhetők, többek között a DSLR piacon meglehetősen egyedinek számító 50-500mm-es zoom, melyet a fotósnyelv egyszerűen csak Bigmának becéz. Nem véletlen, hogy külön becenév ragadt rá, hiszen nem egy mai darabról van szó. Tesztalanyunk elődje több mint tíz éve került piacra, és mivel jól megcélzott űrt töltött be, átfogásához képest jó minőségben, a fotósok hamar megkedvelték. Az akkor még Sigma 50-500mm f4-6.3 EX APO RF HSM-nek hívott előd még F4,0-es induló fényerővel bírt és tervezésénél még a filmes gépek lebegtek a Sigma mérnökeinek szemei előtt. 2005-ben, a digitális tükörreflexesek gyors elterjedése egy naprakészebb DSLR-re optimalizált változat elkészítését tette szükségessé. Ez lett a DG jelöléssel ellátott új verzió. A következő állomás a mostani verziót, a kívül-belül megújult, és bár picit gyengébb fényerővel de optikai stabilizátorral is rendelkező Sigma 50-500mm f4,5-6.3 APO DG OS HSM-et szülte. Minderre 2010 februárjában, vagyis már 4 éve került sor.

Elődeihez hasonlóan az újabb változat is igazi BIG-ma. Közel 2 kilós tömegével és 104,4 x 219 mm-es méretével bizony nem tartozik a kis „szaladgálós” zoomok közé. Mindezt persze gyújtótávolság tartománya is erősíti, hiszen egy 50-500mm-es objektív nem épp a mindennapoknak készült, hanem inkább azoknak, akik a portrézástól a vadfotóig képzelik el vele az életet.

Ez a verzió is DG jelzésű, azaz digitális gépekhez igazított bevonatokat és lencsetagokat kapott. Ellentétben a Sigma DC jelölésével ez nem jelenti azt, hogy fullframe gépeken ne lenne használható. Feltehetjük a nagyobb szenzoros modellekre, de akár APS-C méretű érzékelős gépekre is, melyeken a márkától függően 75-750mm, 80-800mm, vagy akár 85-850mm-es ekvivalens gyújtótávolságot kapunk. Utóbbi az 1,7x-es szorzóval operáló Sigma DSLR-eken érhető el, hiszen nyilván ilyen verzióban is kiadta a gyártó, de megvásárolható Nikon, Canon, Pentax és Sony bajonettel is. Nálunk a Canon csatlakozással ellátott változat járt.

Az objektívet 22 lencsetaggal szerelik 16 csoportba rendezve őket. Mivel ennyi lencsének nem könnyű jó minőségben együtt dolgoznia a gyártó 4 db SLD (speciálisan alacsony szórású) apokromatikus lencsetagot és saját fejlesztésű többrétegű bevonatait (Super Multi-Layer Coating) is bevetette a lehető legjobb képminőség érdekében. A kellően lágy háttérelmosást 9 rekeszlamella biztosítja.

Az automata élességállítást az objektívbe épített HSM meghajtás biztosítja, mely nem csak csendes, de gyors fókuszálást is lehetővé tesz.

A nagy gyújtótávolság miatt fokozottan jelentkezhet a kézremegés részletromboló hatása a képeken. Az új változatban működő, lencsemozgatásos optikai stabilizátor (OS) 4 fényérték előnyhöz juttatja a használóját. A Nikon és Canon bajonettes változatot filmes SLR géppel használva a stabilizátor nem működik (csak Nikon F6 és Canon EOS-1V esetében).

Az objektív elején lévő szűrőmenetre 95 mm-es szűrők csavarhatók ha fulframe gépen használjuk. Kapunk azonban egy menetszűkítő műanyag adaptert is, mely 86 mm-re csökkenti ezt a méretet, így APS-C érzékelős gépeken valamivel kisebb és olcsóbb szűrők is használhatók.

Ilyen méretű objektívhez állványtalp is jár, mely szintén fém konstrukció, gumiszerű bevonattal ellátva. A kényelmesebb szállíthatóság érdekében még ujjainknak is találunk bevágásokat rajta. A talprész egy nagy oldalsó csavar kilazításával oldható le, ezután a tetején lévő jelölést az optika ‘Remove’ feliratáig kell elforgatnunk és hátrafelé lehúzható a tubusról.

Az elülső és hátsó lencsevédő kupakon kívül egy cipzáras, fotóstáskára vagy övre felerősíthető keménytok is alaptartozék, melyen belül kb. 2 cm vastag párnázat védi az optikát. A tokhoz vállpánt jár, de egy második pántot is mellékelnek, amit az állványtalp aljára erősíthetünk, így azon át lógatva kényelmesebben szállítható a gép és az objektív, mint a hagyományos nyakba akasztós szíjjal.

Kapunk egy nagyméretű, szirom alakú műanyag napellenzőt is. Az általunk kapott dobozban egy kisebb napellenző is helyet kapott, mely APS-C méretű szenzoros gépeknél nyújt hatásos védelmet, és egy fokkal kompaktabbá teszi az objektívet. Ez a napellenző a kapott 95-86mm-es konverterre csavarható.

Használati tapasztalatok

A Sigma 50-500mm fém, üveg és persze műanyag masszív ötvözete. Nagyon jó építési minőségű, bár a jelek szerint még ez a változat sem időjárásálló. Tömege csökkentése érdekében néhol műanyag alkatrészek helyettesítik a fémet, de ettől függetlenül mindenütt tökéletesen illeszkedő, jól záró, lötyögésre egyáltalán nem hajlamos anyagokkal találkozunk. Az objektív igazán profi kivitelűre sikerült.

Bajonett csatlakozója természetesen fémből van, mely fölött azonnal egy ablakos távolságskálát láthatunk méter és láb beosztással. Előre haladva az említett állványtalp sínje, majd efölött egy 3 cm széles élességállító gyűrű kapott helyet, melyen ugyan a sűrűn rovátkolt gumiborítás vékonyabb 1 cm-rel, de így is kényelmesen megtalálható, jól használható. Lágyan, de nem lötyögősen jár, kb 120 fokos útján. Ezen túl is körbeforgatható, a fókuszhatárokat csak egy-egy kis koppanás jelzi az út két végén.

Az automata és kézi állítású fókusz között a gyűrű mögött, bal oldalt lévő AF/MF kapcsolóval válthatunk. AF (automatikus) módban is lehetséges az élesség kézi finomítása, átállítása. Az AF kapcsoló alatt egy másik kapott helyet, mely az optikai stabilizátor (OS) kikapcsolására és két üzemmódjának aktiválására szolgál. 1-es módban vízszintesen és függőlegesen is stabilizál a készülék, míg a 2-es mód csak a függőleges elmozdulásokat kompenzálja, így gond nélkül svenkelhetünk vele oldalra elmozgó témát a képmezőben tartva.

Rekeszt a fényképezőgépen állíthatunk, nagylátószögnél F4,5-F22, tele végállásban F6,3-F32 között. A fényerő viszonylag gyorsan romlik. kb. 56mm-től már F5,0, 113mm-től F5,6, 244mm-től pedig már csak F6,3 induló értéket használhatunk.

A zoomgyűrű több mint 4 cm széles, szintén széles gumiborítással ellátva. Oldalán jelölték a fontosabb gyújtótávolság értékeket. Nem mondhatnám, hogy könnyű elforgatni, de az ilyen méretű objektívek levegőpumpa hatása miatt ez nem is csoda. Mindenesetre tisztességesen kivitelezett mechanizmusról van szó, akadozás, szorulás nélkül. Ez a gyűrű is kb. 120 fokos balfordulattal mozog, miközben az optika belső tubusa közel 9 cm-rel nyúlik előre. A tubus tetején a különböző gyújtótávolságokban elérhető közelpontot és a makró nagyításokat is jelölte a gyártó. Előbbi 0,5 és 1,8 méter között változik, a makró képességről majd később.

Mivel az objektív eleje elég súlyos, lefelé lógatva óhatatlanul is kitekeredik és elállítódik a gyújtótávolság. Ez ellen sajnos csak annyit tudott tenni a Sigma, hogy 50mm-es állásban egy Lock kapcsolóval lezárható a zoomgyűrű. Így nem tudjuk elforgatni, de a gravitáció sem tekerheti ki.

A „Bigma” kompatibilis a Sigma telekonvertereivel is, bár ezzel kapcsolatban nem árt figyelembe vennünk, hogy egy 1,4x konverter felhelyezésével a tele vég fényereje 1:9-re csökken, és emiatt az automata fókuszt elfelejthetjük.

Hozzászólások

hozzászólás