Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art – teszt

0

Képminőség

Színhiba

Nem túl jellemző, hogy egy 50 mm-es gyújtótávolságú kisfilmes objektívbe alacsony szórású tag kerüljön. A Sigma mégis úgy gondolta, hogy jobb a színhibát nem a véletlenre bízni, így három szuper alacsony tagot is bevetett a fránya kromatikus aberráció ellen.

Az alacsony szórású tagok ellenére nyitott blendén így is találkozunk laterális színhibával a képsarkokban, de ennek mértéke viszonylag alacsony. A tesztképen egyébként az asztigmatizmus hatása is jól látható, ez húzza ki tengelyre merőleges irányba a fénysugarakat, ami a színhibára is ráerősít. Alapvetően azonban nem a színhiba itt a legnagyobb mumus, hanem az azt erősítő kóma. Mindenesetre így sem vészes a helyzet, F1,4-en a 30 Mpixeles képen 9-10 pixel szélességben látható a lilás elszíneződés, amely 10×15 cm-es papírképnél 0,25 mm-es, 60×40 cm-es nyomatnál 1 mm szélességű lesz, ez pedig még elfogadható.

Jó hír azonban, hogy rekeszeléssel jelentősen csökkenthető a hiba erőssége, így F2-nél már alig jelentkezik a színi hiba (amit a szinte teljesen megszűnő asztigmatizmusnak is köszönhetünk), míg F2,8-nál már tökéletesnek mondhatjuk a látottakat.

Színhiba (laterális)

Nem csak a transzverzális, de az axiális (longitudinális) színhibát is megvizsgáltuk, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a képsarkokban, de képközépen is jelentkezik. Az axiális színhiba leginkább a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, enyhén zöldes, illetve lilás auraként. Az optikai hiba nem jelentős, viszont rekeszeléssel sem szüntethető meg gyorsan, hiszen még F4-nél is látható.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Nem kérdéses, hogy főképp a Canon tulajdonosok lesznek a leginkább kíváncsiak arra, hogy milyen háttérelmosást, illetve bokeh-t produkál a Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art, hiszen a Canon azonos gyújtótávolságú f/1,8-as modelljében csupán 5 rekeszlamella található, amely miatt a szűkebb blendével készült képeknél a háttér fényfoltjai ötszög formát vesznek fel. Igaz, az f/1,4 USM már 8 lamellát használ, de a Sigma ennél is többet alkalmazott itt, hiszen 9 rekeszlamellát használtak fel, így még F4 rekesznél is csak nehezen fedezhető fel sokszögesedés, de teljes méretben nézve az F5,6 is szép bokeh-t ad.
Teljesen nyitott blendén részben az asztigmatizmus miatt a képszéleken és sarkokban körkörösen elnyújtott, lencse szerű fényfoltokat kapunk, ami sok-sok retró objektívnél kedvelt hatás. Ha ezt nem szeretjük, F2 rekesznél a hatás többnyire megszűnik.

Kontrasztvesztés, becsillanás

Az objektív jól tűri a direkt ellenfényt, legalábbis becsillanás alig-alig jelentkezik. Erős ellenfényben ugyanakkor erős kontrasztvesztés jelentkezik, ami persze könnyebben javítható, mint egy rossz helyen lévő fénykör, legalábbis a hatása jelentősen csökkenthető.

A korrektség érdekében itt is ugyanazzal a zársebességgel készítettük az árnyékban a referencia képet, mint amit a gép nyitott blendén ellenfényben választott.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

Kevésbé érdekes kérdés lehet itt a geometriai torzítás, hiszen 50 mm-es fix gyújtótávolságú objektívnél ez könnyen korrigálható optikailag is, így a legtöbb esetben nagyon szép torzításmentes képet kapunk.
Nincs ez másként a Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art modellnél sem, tesztképünk szerint még csak 0,1%-nyi torzítás sincs.

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

Más kérdés a vignettálás, hiszen a nagy fényerejű objektíveknél a sarkok sötétedése határozottan jobban érezhető. Itt teljesen nyitott blendén mintegy 40%-nyi fényveszteség tapasztalható a képsarkokban, de az átmenet széles, így nem túl feltűnő és nem is zavaró a peremsötétedés.

Rekeszeléssel persze javul a helyzet, F2,8-nál már 10% alatti a vignettálás mértéke.

Fontos azért azt is tudni, hogy ez az optikai hiba az, amely a legkönnyebben orvosolható RAW feldolgozás során és ehhez mind a Lightroom, mind a Capture One kínál profil alapú megoldást, azaz egyetlen kattintással tökéletesen javítható a peremsötétedés.

Peremsötétedés

Makró, közelfényképezés

A Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art objektívvel 40 cm-es közelponttal dolgozhatunk, amely a gyakorlatban 24 cm-es munkatávolságot (frontlencse-téma távolsága) jelent. Ilyenkor 193 mm széles témával tölthető ki a teljes képmező, azaz a leképezési arány nem túl komoly, csupán 1:5,4 (0,19×).
Az 50 mm-es (nem makró) objektíveknél ez azonban általában jellemző.

Képminőség

A legtöbb eddig vizsgált tényező egy-egy optikai hibára, vagy optikai tulajdonságra kereste a választ, amelyek persze hozzátartoznak a képalkotáshoz, de a végső képminőséget a feloldóképesség, a homogenitás, illetve az asztigmatizmus, valamint a szűk rekesz esetében a diffrakció adják.

Jó hír, hogy ez az objektív nyitott blendén is jó rajzolatot kínál, csak nagyon minimális lágyság jelentkezik, ami elsősorban akkor vehető észre, ha egymás mellé teszünk egy teljes nyitott blendén készült képet egy rekeszelt változattal. A homogenitást ennyire nem tudjuk dicsérni, nyitott blendén a képsarkok élességét sajnos elég erős asztigmatizmus rontja, ez az átlóra merőlegesen fejti ki hatását, így a képátlóval megegyező irányú vonalakat nem bántja, de az arra merőlegesnél jelentős lesz a lágyulás (a tesztfotók között ez leginkább a templombelsős képeknél érhető tetten a felső képsarkokban).

A diffrakció F8-tól kezdődően érezteti a szóródási kört növelő hatását, azaz F8-on már egy hajszállal elnagyoltabb képet kapunk, már ami az apró részleteket jelenti.

Mindezek persze csak 1:1 nézetben vehetők észre, teljes méretben nézve a képet ezek csak óriási nyomatoknál, közelről való megtekintésnél jöhetnek csak elő.

Értékelés

A Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art összességében jó benyomást tett ránk, a nyitott blendés színhibákat, illetve a képsarki asztigmatizmust leszámítva tökéletes objektívvel volt dolgunk. Ezek az apró képi hibák viszont nem olyan óriási jelentőségűek, hogy ettől ne lehetne szeretni ezt az 50 mm-est. (A képsarkok a legtöbb esetben nem annyira lényegesek, a színhiba pedig ha kicsit macerásabban is, de javítható képfeldolgozás során).

A közvetlen konkurensek között a Canonnál az ismert EF 50mm f/1,4 USM található, amely nyitott blendén annyira nem brillíroz, viszont ára csupán 115 ezer Ft, illetve a Nikon részéről a Nikkor 50mm f/1,4G AF-S, amely 160 ezer Ft körül vásárolható meg. A Tamronnál egyelőre nincs f/1,4 fényerejű fix, így ők nem rúgnak labdába ebben a szegmensben.
A Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art ára bruttó 250 ezer Ft, amely a Canon és Nikon modelljeinél nem kevéssel kerül többe. Ritka az ilyen helyzet, hiszen általában a Sigma objektívek kedvezőbb áron kaphatók, mint a gyári Canon és Nikon objektívek. Persze mindennek ára van, így a remek felbontásnak is, amely nem csupán az árcédulán, de az objektív tömegén is jelentkezik. Cserébe viszont nyitott blendén is remek rajzolatot, a visszafogott (szinte csak nyitott blendén jelentkező) színhibát és szép bokeh-t kapunk.

A Sigma 50mm f/1,4 DG HSM Art nem csak DSLR-hez érhető el Canon EF, Nikon F és Sony A, valamint Sigma bajonettel, de tükör nélküli full-frame szenzoros Sony fényképezőgépekhez is, Sony E bajonettel.