Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary – teszt

0

Képminőség

Színhiba

A Sigma az 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary objektívénél sem bízta a véletlenre a színhibamentességet, a kromatikus aberráció kordában tartása érdekében egy speciálisan alacsony szórású tagot alkalmazott. Ez egyébként ennél a gyújtótávolságnál nem bevett szokás, jó pár portréobjektív van már piacon alacsony szórású tag nélkül.

A tesztképeink alapján jól látható, hogy valóban sikerült minimalizálni a laterális kromatikus aberrációt, még teljesen nyitott blendén sincs erős színhiba. Amit még láthatunk a képsarokban, az egy nagyon enyhe asztigmatizmus, ami F2.8-nál már nem észrevehető.

Mivel ma már lehetséges a színhibát is szoftveresen csökkenteni, így Capture One 20-ben, a gyári profil helyett általános profilt használva is megnéztük a tesztképeinket, de nem kaptunk eltérő képet a Lightrooméhoz képest. Jóllehet, a Lightroom pont arra hívta fel a figyelmet, hogy van beágyazott profil a kromatikus aberráció korrekciójára.

Színhiba (laterális)

Azt is megnéztük, hogy mi a helyzet az axiális (longitudinális) színhibával, amelyet a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolsága okoz és képközépen is jelentkezhet, főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten pirosas és zöldes elszíneződésként.
A képek alapján jól látható, hogy ez az optikai hiba nem csak nyitott blendén, de még F2,8-nál is megvan, igaz, nem vészesen erősen, így még nyitott blendén készült képnél se lesz zavaró mértékű akár 60 cm széles nyomaton sem.

Színhiba (axiális)

Bokeh

Portré objektíveknél nagy horderejű kérdés, hogy milyen szép a háttérelmosás és a háttérben lévő fényfoltok milyen hangulatú bokeh-t adnak. A bokeh vizsgálatát most is közelpontra állított fókusszal vizsgáltuk.

Nyitott blendén a képsarkokban lencse formájú fényfoltokat kapunk, amely hatás a rekesz szűkítésével enyhül. Mondhatnánk, hogy F2,8-nál már teljesen kör forma, de itt viszont már a 9 rekeszlamella okozta sokszögesedés kezd látszani – persze csak 1:1 nézetben vizsgálódva. F4-től viszont egyértelműen kilencszögnek látszanak a háttér fényfoltjai.
Marad tehát itt is a szokásos ajánlás: portrénál maradjunk nyitott blende közelében, ha szeretnénk szép bokeh-t.

Kontrasztvesztés, becsillanás

Érdekes és látványos hatású lehet egy portré esetében valamiféle lencsecsillanás, amely a direkt betűző napfénytől alakulhat ki. Ezért most is megnéztük, hogy ha a képsarokban van a Napkorong, annak milyen hatása van különböző rekeszértékeknél.

Az jól látszik, hogy inkább szóródás van, mint konkrét becsillanás, „lens flare” F5,6-nál és F8-nál látszik csak.
Ami viszont érdekesebb, hogy az egyik tesztfotónknál, amelynél a Napkorong jóval távolabb esett, mint a képszél, vagy kép sarka, olyan mértékű szivárvány jelent meg, amire hirtelen csak annyit tudtam mondani: azannya’, de jól néz ki!
És mindez reprodukálható volt. Tehát a legkomolyabb becsillanás nem akkor következik be, amikor a Nap direkt betűz a képsarokból, hanem amikor olyan szögben éri a frontlencsét, ahonnan gellert tud venni és széttörni hullámhosszaira.
Ezt a példa képet a tesztfotóink között lehet megnézni, itt lent pedig a direkt betűző napsugár hatása látható.

A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd az F8 rekesznél kapott zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet.

Becsillanás ellenfényben

Geometriai torzítás

Egy 56 mm-es objektívtől nem várunk komoly geometriai torzítást, sőt, igazság szerint arra számítanánk, hogy egyáltalán nem fog torzítani. A gyakorlat azonban mást mutat: itt bizony erős párnatorzítás jelentkezik.
Legalábbis abban az esetben, ha a torzítás korrekciót kikapcsoljuk a fényképezőgépen.
Érdekes, de ilyenkor a RAW fájlba se ment el profilt. Viszont bekapcsolt torzítás korrekció esetében a RAW fájlba beágyazott torzítás korrekciós profil kerül, amely miatt Lightroomban konvertálva is mindenképpen szoftveres torzítás korrekció történik. Itt kell hozzátennünk, hogy a teljes teszt időszaka alatt a gépen kikapcsolt torzítás korrekciót alkalmaztunk, vagyis ami a tesztfotókon és a fenti/lenti tesztképeken látható, az a valódi optikai teljesítmény.
De tudnunk kell, hogy ha szeretnénk torzítás mentesen fotózni, akkor az objektív firmware-e rendelkezik torzítás korrekciót lehetővé tevő profillal (de ezt a Sony váz csak akkor menti el a RAW fájlba, ha engedélyezzük a korrekciót).

A lényeg, hogy van lehetőség az optika felbontásának maximumát is kihasználni, de választhatunk torzítás korrekciót is, sőt, ha nem is engedélyezzük a fényképezőgépben a torzítás korrekciót, a Lightroom akkor is kínál ehhez külső profilt, azaz egyetlen kattintással tökéletesre korrigálható a geometriai torzítás.
Talán ez az egyik legjobb megoldás, ami lehet.

Geometriai torzítás

Peremsötétedés

Mondhatnánk, hogy a vignettálás terén sem várunk szokatlant, nagy fényerőről lévén szó, számítunk a peremsötétedésre.

A Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary valóban erős vignettálást produkál, nem csak nyitott blendén, de még F5,6-nál is. Bár ez igen finom átmenetű, így nem zavaró egy nyitott blendés porténál sem.

Hozzá kell azért tenni, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit egy minimális képzaj növekedés árán igen könnyen, akár profil alapon, automatikusan is könnyű korrigálni, ehhez pedig szintén kínál profilt a Lightroom is.

Peremsötétedés

Makró, közelfényképezés


Nem titok, hogy a portréobjektíveknél az igazán közeli fotózás nem annyira kézenfekvő, tehát egy szuper plán kivágás nem biztos, hogy elérhető.
Ezt tudhatjuk meg a közelfényképezés tesztünkben, amelyből kiderül, hogy az 50 cm-es tárgytávolság milyen képlefedést ad.
Tesztünk során kézi élességállítást használtunk, így 43,5 cm-es tárgytávolságot tudtunk elérni, amely 36 cm-es munkatávolságot jelent (frontlencse – téma távolsága). Ez esetben 14 cm széles téma tölti ki az APS-C képmezőt, azaz szuper plán felvételre is alkalmas az objektív.

A geometriai torzítás ez esetben is párnatorzítás jellegű, mértéke kissé erősebb a távoli témáknál tapasztaltakhoz képest.
Egy másik kérdés lehet, hogy sík témák esetén milyenek a képsarkok, azaz mennyire hajlott a fókuszban lévő térbeli pontok felülete. A látottak alapján kijelenthetjük, hogy csak az extrém külső sarkokban jelentkezik életlenedés, amely akár a reprózáshoz is alkalmassá teszi az objektívet (persze az erős geometriai torzítás kevésbé).

Képminőség

Ismerve az objektív árát, illetve néhány másik, hasonló árú portréobjektív képességeit, könnyen hihetnénk azt, hogy a Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary objektív nyitott blendén elég lágy képet ad.
A tesztképek vizsgálata során azonban tágra nyílt a szemünk (majdnem f/1,4-ig 😀 ), ugyanis a teljesen nyitott blendén készült tesztképek is tökéletes részletességet mutattak.
Ezt látva egyértelművé vált számunkra, hogy a fő alkalmazási területre, azaz a portrézásra kiváló ez az objektív, de persze más, kis mélységélességet, illetve enyhe telét igénylő alkalmazásoknál is jó hasznát vehetjük.

További jó hír, hogy a homogenitás is egész jó, így a képsarkok felbontása is remek. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy tökéletesen ugyanaz a részletgazdagság van nyitott blendén a képközéphez képest a sarkokban is, de az extrém képsarkokat leszámítva nincs zavaró mértékű lágyság (és persze tegyük hozzá, hogy mikro NégyHarmadon ez egyáltalán nem fog látszani a további képkivágás miatt). F2,8-tól pedig ez a minimális részlethiba is eltűnik.

Értékelés

A Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary modell nagyon pozitív benyomást tett ránk. Igaz, hogy kikapcsolt torzítás korrekciónál elég erős párnatorzítás jelentkezik, de egyrészt akit zavar a torzítás, akár gépen belül, akár utólag RAW konvertálás során korrigálhatja a képszél görbülő vonalait, másrészt pedig minden egyéb más területen remekül teljesít az objektív. Mindezért pedig nem is kell mélyen a zsebünkbe nyúlni.
A Sonynál egyébként 50mm f/1,8 OSS objektívet kínál a gyártó az E bajonettes APS-C szenzoros gépekhez (90e Ft-ért), de ennél a Sigma modellje jobb fényerőt kínál – igaz, optikai stabilizátor nélkül, de a szenzor stabilizáció ezt ellensúlyozza.
A Canon APS-C szenzoros gépeihez nincs natív fix gyújtótávolságú portréobjektív, míg a mikro NégyHarmad egy kicsit más terület, hiszen ott inkább a 42,5 mm az, ahol a szokásos portré látószöget kapjuk, ott f/1,2, illetve f/1,7 fényerejű modellek érhetők el, nyilván előbbi brutál árban (520 ezer Ft), utóbbi jóval kedvezőbben (100e Ft).

S ha ár az ár szóba került, a Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary objektív bruttó 140 ezer Ft, amely persze kicsit több, mint a fenti f/1,7 és f/1,8 fényerejű objektíveké, de a jobb fényerőt itt ki is használhatjuk.

A Sigma 56mm f/1,4 DC DN | Contemporary objektív egyelőre Canon EF-M, Sony E és mFT bajonettes változatokban vásárolható meg (bizakodjunk még egy Fujifilm X-ért és egy Nikon Z-ért).