Sigma 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM S – teszt

0
1 296

A fotózás


Nem kérdéses, hogy a 60-600mm-es új bigmát főképp a komoly tele vége miatt fogják szeretni az emberek. Persze ebből adódóan felmerül a kérdés, hogy nem lehet-e jobb választás a házon belüli (azaz szintén Sigma) 150-600mm-es zoom, amelyből ráadásul kettő is létezik, egy a Contemporary szériában, egy pedig szintén a Sports sorozatban. Az f/5-6,3 fényerejű 150-600mm-es zoomok közül a C változat 1,9 kg, az S modell 2,8 kg. Tömegben tehát csak a Contemporary modellel spórolnánk, az árcédula azonban mindkét 150 mm-esnél kisebb, mint a 60-600-asé. Ebből adódik, hogy a 60-600-asnak több előnyét is ki kell használnunk ahhoz, hogy jobb választás legyen, mint a Contemporary 150-600-as.

Ez pedig nem csak a nagyobb látószöge, hanem az igen kedvező közelpontja is lehet, ami miatt 1:3,3 leképezési aránnyal is fotózhatunk. Igen, ez korábban arra is indokot adott a Sigmának, hogy ráírja a Macro feliratot, de ezzel a marketing eszközzel a Sigma Vision bevezetése óta nem él a gyártó. Pedig tényleg remek a leképezési arány:

Az objektív kipróbálásához most sem elégedtünk meg a szokásos statikus témákkal, első körben egy regionális felkészítő díjugrató versenyre látogattunk el, ahol a pálya sarkából fotóztunk állványról. Ide tökéletes volt a zoom, gyakorlatilag a korábban nálam járt fix 500-assal nagyon nehéz lett volna fotózni, maximum csak a távolabbi akadályokat átugró lovat és lovasát lehetett volna egy képre komponálni. Most viszont többnyire 200-400 mm között készült a legtöbb kép, némelyiknél 150 mm-re vissza engedtük a zoomot, míg akadt egy-két 600 mm-es. Számomra a zoom forgathatósága rendben volt, akadást nem érezni. A lányom (aki egyébként végül többet fotózott ott, mint én 🙂 ) sem panaszkodott, hogy nehéz lett volna a zoomgyűrű elforgatása, de az ő véleménye, hogy kicsit lehetne könnyebben forgatható. Más kérdés, hogy ez esetben lehet, hogy még könnyebben kicsúszna a belső tubus, ha az objektívet lefelé fordítjuk. Valamit, valamiért…

Az itt készült képek között viszonylag sok az enyhén fókuszhibás, amit nem az objektív hibájaként rónék fel, hiszen gyorsan és többnyire nem csak oldalra (tehát azonos tárgytávolságot tartva) mozgó témát kellett fotózni. Esélyes, hogy a követő fókusz is segített volna. Valószínűleg a rekeszt F9 esetleg F11 környékére szűkítve a nagyobb mélységélességbe is jobban belefért volna egy kis fókuszhiba, de tekintettel arra, hogy itt svenkeléssel azért elég nehéz kiemelni a témát, a kisebb mélységélesség jobb megoldásnak tűnik.
Enyhe életlenségek elő-előfordulnak, amit itt viszont nem foghatunk a mikroberázásra, tekintettel arra, hogy 1/2000 mp zársebességgel dolgoztunk. Ez monitoron 1:1 nézetben még látszik, de A/4-re nyomtatva nem tűnne fel.

Itt összefutottunk régi jó ismerősünkkel, Szandival is, akit a Fotófesztiválról már többen ismerhettek. Ha már így alakult, kipróbáltuk azt is, milyen portrékat lehet lőni az új bigmával, bár tény, hogy nem kifejezetten erre készült. Bár a minőséggel (részletekkel) és háttérelmosással nincs baj, azért egy 85-ös fixszel, vagy még egy 70-200/2,8-cal is sokkal kényelmesebben lehet portrézni.

A második helyszínünk a gyurgyalagok kedvelt költőhelye volt, ahová délután érkeztünk. Itt aztán ritkán kellett 600 mm alá mennünk, egyetlen hely volt, ahol ez soknak bizonyult, az a löszfal egy kiemelkedéséről meglőhető fészek. Bár ekkor éppen az EOS 60D cropos váz volt fent, így gyakorlatilag már 800 mm felett jártunk effektív kisfilmes látószögben.
A legtöbb képet állványról készítettük, nyilván nem igen van arra lehetőség, hogy kézben tartva egy ilyen nehéz objektívet hosszú fél órákat várjunk egy-egy képre.

De volt azért arra is példa, hogy lehasaltam és az objektívet a löszfal szélének támasztottam.

Itt is jól szerepelt a Sigma 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM Sports, számomra meglepően részletgazdag képeket adva. Nyilván én még a régi bigma minőségéhez vagyok szokva, ez az új azonban gyönyörűen kiszolgálja a nagy felbontású gépeket is.


A fókusz sebességgel nem volt gond, egy hajszállal azért lassabb, mint az 500 mm-es f/4-es fixé, de ebben vastagon benne van az is, hogy 1 1/3 Fé-kel gyengébb az objektív fényereje. Könnyen lehet, hogy az a néhány nem tökéletes fókuszú kép erre vezethető vissza.
Viszont ahol 100%-ban sikerült az élességállítás, ott kiváló részletgazdag képeket kaptunk.

Itt egyébként nem csak állványról, de kézből is fotóztunk. Utóbbinál a madarak lekövetését (svenkelést) próbálgattuk, ahol nem csak a kézügyességre, de a gyors fókuszra is szükség volt.

Persze az 1/2000 mp-es zársebesség miatt nem igen van visszaadva a mozgás dinamikája, de itt most elsősorban az ilyen viszonyok közötti fókuszpontosságra voltunk kíváncsiak, amik elég meggyőzőek voltak.

Mondhatni szerencsénkre felettünk tette meg néhány nagy repülőgép a leszállópályára történő végső ráfordulását, így lett ilyen képünk is.

Mivel gyorsan eltelt az idő késő estig, így a lemenő Nap fényében kipróbáltuk azt is, mekkora is lesz a napkorong egy 600 mm-es objektívvel a teljes képmezőn.

Az ellenfényben készült kép kidolgozásánál most kivételesen jól ráerősítettünk az árnyékos részekre, ez okozza a képen a magasabb képzajt (meg az, hogy a 6D Mark II pont az árnyékos részek dinamikájában gyenge és az utólagos világosításkor sokkal jobban hajlamos a zajosodásra, mint bármelyik másik full-frame váz).

Nyilván most sem hagytuk ki a kedvenc lovas tanyát, ahol lovakat, kutyát és macskát is fotóztunk.

Végül pedig lányom elvitte az objektívet még egy sport jellegű fotózásra, ahol egy haveri kosármeccset és egy deszkás srác performanszát is lefotózta.

Ezen kívül nem maradtak el a statikus témák sem, de ezeket most nem emelném ki külön, a bőséges, több mint 100 képet tartalmazó tesztfotó galériánkban meg lehet ezeket is tekinteni (link a következő oldalon a cikk végén).

Összességében én elégedett vagyok a Sigma 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM S objektívvel, s noha fényereje nem lehet olyan csábító, mint egy fixé, az érzékenység feltekerésével így is jól tudjuk használni még sportfotózásnál is.