Képminőség
Színhiba
A Sigma nem bízta a véletlenre a kromatikus aberráció csökkentését, hiszen három „F” típusú alacsony szórású tagot és egy speciálisan alacsony szórású lencsetagot is alkalmazott a 60-600 mm-es Sports objektívében. Ennek ellenére a nagy zoomátfogás hátránya itt is jelentkezik, miszerint tökéletesre korrigálni egy ilyen komoly gyújtótávolság tartományú objektívet szinte lehetetlen. 60 mm-nél ugyanis elég jelentős színhiba lép fel a képsarkokban, amely a rekesz szűkítésével ugyan csökkenthető, de teljesen megszüntetni ennél a gyújtótávolságnál nem lehet.
100 mm-nél már nincs ennyire nagy probléma, már nyitott rekesznél is elfogadható mértékű a laterális kromatikus aberráció. Tovább növelve a gyújtótávolságot a színhiba már nem erősödik vissza, így a tele végnél sem okoz problémát.
A nagy zoomátfogás miatt ezúttal öt gyújtótávolságon is megnéztük a laterális kromatikus aberrációt.
Színhiba (laterális)
Megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát is, amely a kromatikus aberrációval szemben nem csak képsarkokban, képszélen, de középen is jelentkezik, mivel a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódóan a különböző hullámhusszúságú fénysugarak eltérő helyen fókuszálódnak (szenzorsík elé, vagy mögé). Ez a hiba így főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten, ahol a kontúrosabb részek körül is színes aura alakul ki, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelennek ezek az elszíneződések.
Jó hír, hogy ez a típusú aberráció egyáltalán nem jelentős, még nyitott blendénél 1:1 nézetben is csak alig látható, valószínűleg csak az veszi észre, aki eleve tudja, hogy mit is kell keressen. Nyomtatásban még ennyire sem lesz problémás a helyzet (pl. 60 cm széles nyomaton valószínű senki ki nem szúrná).
Bokeh
A nagy gyújtótávolság miatt a kis mélységélességű fotózás adott, így érdekes kérdés, hogy milyen lesz a háttérben megjelenő fényfoltok formája. A bokeh vizsgálatát teljes tele állásnál végeztük, közelpont közepére állított fókusszal.
Az előzőekben látott igazán minimális axiális színhiba miatt a bokeh fényfoltok élei mentén nem látható jelentős elszíneződés, viszont nyitott blendénél a képsarkokban lencse formájúak lesznek a fényfoltok (amik egyébként jópofa hatást keltenek, azaz egyáltalán nem mondanánk hibának). F8-nál ez a jelenség már kevésbé jelentkezik, a szűk blende ellenére pedig a bokeh formája még nem kezd szögletesedni. Ez még F11-nél is alig-alig érhető tetten.
Ellenfény, becsillanás
Teleobjektíveket ritkábban használunk direkt ellenfényben, bár itt a 60 mm még az a gyutáv, ahol nem kell nagyon félni a képsarokba komponált Napkorongtól. Nagyobb gyújtótávolságnál viszont kerüljük a Napkorong képmezőbe érését, hiszen az optikai kereső miatt ez nem csak szemünknek, de exponáláskor a zárszerkezet lamelláinak sem tesz majd jót, akár a vékony fémlamellák megolvadását is eredményezhetik. Éppen ezért mi is csak csak a 60 mm-es gyújtótávolságnál vizsgálódtunk, a késő délutáni időpontban.
Tapasztalataink szerint az objektív elég erős szórást mutat, amely csökkenti a kontrasztot, ugyanakkor a sok-sok lencsetag felületéről visszaverődő és a szomszédos lencsékről visszatükröződő fényfoltok is bőségesen mutatkoznak.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd a nyitott blendés zársebességgel megegyező értékkel árnyékban is készítettünk egy referencia képet, szintén nyitott blendével.
Geometriai torzítás
A nagy zoomátfogás miatt arra számíthatunk, hogy a zoom elején hordótorzítás, míg a végállásnál párnatorzítás jelentkezik.
A sejtéseinket a tesztképek igazolták, így 60 mm-nél enyhe hordótorzítást láthatunk, ami 100 mm-es gyújtótávolságnál már gyakorlatilag megszűnik. Tovább növelve a gyújtótávolságot kb. 300 mm-től lesz jobban érezhető párnatorzítás, amely 600 mm-es végállásnál sem lesz erős.
A nagy zoomátfogás miatt ezúttal öt gyújtótávolságon is megnéztük a torzítás mértékét.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
Nem csak a nagy fényerejű, de a nagyobb, komolyabb átfogású telezoomoknál is erősebb a sarkok sötétedése nyitott blendén.
A Sigma új „bigmája” sem kivétel ez alól, a 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM Sports nyitott blendén mindkét végállásában erősen vignettál. Érdekes, ugyanakkor megnyugtató is, hogy 60 mm-nél ez a hatás erősebb, mint 600 mm-nél. Igaz, így is elég erős peremsötétedésünk lesz 600 mm-nél nyitott blendén, ami azonban F8-nál már teljesen elfogadható mértékűvé enyhül.
Ugyanakkor azt érdemes újra megjegyezni, hogy a peremsötétedés az az optikai hiba, amit a legkönnyebben és legfájdalommentesebben lehet korrigálni, és erre már RAW konvertálás során egyetlen kattintással is lehetőségünk van az elérhető Adobe profilnak köszönhetően (szenzortól függően minimálisan zajosabb lehet a kép a sarkokban).
A peremsötétedést is most öt gyújtótávolságon vizsgáltuk.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
A Sigma 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM Sports a közelfényképezés terén kicsit úgy viselkedik, mint a kompakt ultrazoomok kicsi objektívjei, azaz nem a tele végen tudják a legnagyobb leképezési arányt. Ez abból fakad, hogy tele végnél távolabb van a közelpont, mint köztes gyújtótávolságnál, így kisebb zoomot használva jóval közelebbi témákra is tudunk élességet állítani, ami összességében nagyobb leképezési arányt ad. Míg 600 mm-es gyújtótávolságnál 2,6 méter a legkisebb tárgytávolságunk, 60 mm-nél 60 cm. Ez persze nem azt jelenti, hogy 60 mm-nél kapjuk a legjobb leképezési arányt. A legjobb nagyítást 200 mm-es gyújtótávolságnál kapjuk, ahol 65 cm a közelpontunk, ami 26 cm-es munkatávolságot jelent (téma-frontlencse távolsága). Kicsit tovább növelve a gyújtótávolságot, 250 mm-nél 75 cm-es közelpont adódik (36 cm-es munkatávolság), ami már visszafogottabb nagyítással jár.
Mi azért mindkét esetet megvizsgáltuk, így 600 mm-es tele végnél és a legjobb nagyítást adó 200 mm-es gyújtótávolságon is készítettünk egy-egy tesztképet.
Előbbi esetben 185 mm széles téma tölti ki a teljes kisfilmes képmezőt (1:5,1 leképezési arány), míg 200 mm-nél akár 113 mm széles téma is kitöltheti a képet (1:3,1).
Igaz, az ilyen közeli fókusznál az éles pontok halmaza nem egy síkot képez, hanem erőseb ívelt felületet (vélhetően enyhén paraboloid), aminek következtében a sík téma a képsarkokban életlenné és torzzá válik.
Mindez azonban a nem nagy kiterjedésű és nem sík témáknál nem okoz komolyabb problémát, ami a tesztképeink közötti néhány közelképen is jól látható.
Képminőség
Az új „bigma” a nagy gyújtótávolság tartományát leszámítva képminőségben sokkal inkább felette áll az előző nagy zoomos Sigma teléknek, mondhatni méltán került a Global Vision Sports kategóriájába. Jóllehet, sportfotózásra fényereje alapján inkább csak kültéren alkalmas.
A rajzolat és képélesség azonban meglepően remek, legalábbis a korábbi „bigmákhoz” szokott szemnek.
Még 600 mm-es gyújtótávolságnál, teljesen nyitott blendén is kiváló részletgazdagságú fotók készíthetők, ami a természetfotózáshoz is jól használhatóvá teszi.
Tulajdonképpen a komolyabb fix telékhez képest érezhető gyengébb fényereje jobbára csak a szükséges magasabb érzékenység miatt okozhat fejtörést.
A homogenitás is jó, a képsarkok leképezésével sincs gond, még nyitott blendén sem, ez a díszteremben és templomban készült képsorozatainkon jól ellenőrizhető.
Értékelés
Ideje tehát másképp gondolni a „bigmákra”, az új Sports modellnél ugyanis már nem kell komoly kompromisszumot kötnünk a képminőségben, még 600 mm-nél is kiváló fotók készíthetők. Igaz, árban eléggé felette áll a korábbi 50-500 mm-esnek, ami cikkünk megjelenésekor még 1-2 helyen kapható 450 ezer Ft körüli áron.
A Sigma 60-600mm f/4,5-6,3 DG OS HSM Sports ára 630 ezer Ft.
Ez nem kevés, pláne annak fényében, hogy a korábban tesztelt Sigma 150-600mm f/5-6,3 DG OS HSM Contemporary modellért elég 340 ezer Ft-ot leperkálnunk.
Természetes, hogy más objektív és más optikai felépítés, de a majdnem dupla árra nehéz úgy indokot találni, hogy igazság szerint a 150-600mm Contemporary-vel sincsenek komoly bajok képminőség terén sem.
A nagyobb zoomért (a nagyobb látószögért), a komolyabb időjárásálló szigetelésekért (a 150-600mm Contemporary csak a bajonett csatlakozónál szigetelt) a kicsit (főleg sarkokban) kiegyensúlyozottab képminőségért és a kicsivel hatékonyabb stabilizátorért (a 60-600mm-esé 4 Fé, a 150-600mm-esé 3 Fé-nél áll meg) viszont ennyit be kell áldoznunk. De nem csak árban, hanem tömegben is komolyabb a 60-600mm-es „bigma” a 150-600mm-es Contemporary modellnél.
Nyilvánvaló, hogy a leginkább akkor fogjuk érezni a 60-600mm-es nagy zoomos „bigma” előnyeit, amikor épp egy természet- vagy sportfotózás közepette bőven
150 mm alá kell mennünk gyújtótávolságban, hogy az ideális fotónkat elkészítsük. Egy 150-600-assal pedig csak szívnánk a fogunkat, hogy erről a jó képről most lemaradunk.
Tesztképeket full-frame és APS-C szenzoros gépekkel is készítettünk, amelyek itt érhetők el:
