Képminőség
Színhiba
A Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektívben nem kevesebb, mint öt speciálisan alacsony szórású lencsetag igyekszik elnyomni a laterális (transzverzális) kromatikus aberrációt. A tesztképeink alapján valóban az látszik, hogy nem jelentkezik laterális színhiba, inkább csak a kép egészét érintő axiális színhiba az, ami észrevehető.
Persze éltünk a gyanúval és megnéztük azt is, hogy mi történik, ha nem Lightroomban konvertáljuk a RAW fájlt, hiszen az Adobe szoftverében láttuk, hogy a RAW fájl beágyazott korrekciós profilt tartalmaz a kromatikus aberrációhoz, amelyet ugye ki sem kapcsolhatunk.
Ezért aztán Capture One 20-ba is betöltöttük a tesztképeket, ahol rögtön feltűnt, hogy erősebb a színhiba, mint a Lightoomban konvertált kép esetében. Ha engedélyeztük a Capture One-ban a beágyazott „manufacturer” profilt, akkor ott is hasonlót tapasztalatunk.
Most is megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet. Nyomára főként a fókusz előtti és mögötti területeken bukkanhatunk ciánzöldes illetve pirosas elszíneződés formájában. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy nyitott blendénél igen jelentős az axiális színhiba, amely a fókusz előtti részeknél pirosas, mögötte türkizkék színben látható, a kettő között (közel a fókuszált ponthoz) pedig mindkettő hatás együttesen lilás elszíneződést okoz. Mértéke elég erős ahhoz, hogy akár egy 60 cm széles nyomaton is látható legyen (akár 0,6 mm szélességűnek is jelentkezhet).
Azt mindenképpen vegyük azért figyelembe, hogy a lenti (és fenti) kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomatot nézegetnénk. Azaz 60 cm-es nyomatnál az itt látottakhoz képest közel negyed ekkora méretű lesz a látható színhiba (monitor esetében!).
A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke természetesen csökken, de még F5,6-nál is felfedezhető a hatás a nagy felbontású képen 1:1 nézetben – persze nyomaton már ez alig látható.
Itt sem hittünk elsőre az érintetlen RAW konverziónak, ezért ezeket a képfájlokat is lekonvertáltuk hagyományos (azaz nem beágyazott) profillal a Capure One-ból. Itt azonban nem tapasztaltunk eltérést.
Bokeh
Portréra termett objektívnél nagyon nem mindegy, hogy milyen lesz a háttérbe kerülő fényfoltok megjelenési formája, azaz a boké. Jóllehet, a fényerő itt annyira nem parádés, mint mondjuk egy f/1,4-es esetében, az f/2,8 is elég remek portrékhoz.
Így hát kíváncsian vártuk, mit hoz a boké tesztünk.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szép körkörös fényfoltok a sarkokban már erősen lencse formájúak, illetve ami még jól látszik, hogy az axiális színhiba miatt a fókusz mögötti területek fényfoltjainál kék aura jelenik meg (a fókusz előttiek esetében természetesen piros aurát látnánk).
A rekesz szűkítésével a lencse forma csökken, közelebb kerül a kör formához, majd tovább szűkítve a blendét – a kilenc lamellás kialakítás ellenére – F5,6-tól már felfedezhető a sokszögesedés, ami F8-nál már jól látható.
Becsillanás és kontrasztvesztés ellenfényben
Jóllehet, ilyen gyújtótávolságú objektívnél már ritkán kerül a képre a Napkorong, illetve nem is jellemző, hogy ilyesmivel próbálkoznánk, az ősz végi bágyadtabb, gyengébb napsütésben ezt a tesztet is megcsináltuk
Ha szeretjük a fátyolos hatású beszűrődéseket, akkor a Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary ebben is a kedvencünk lesz. Nincs brutál erős és sok becsillanás, ráadásul ami van, az sincs harmadolón belül (abban az esetben, ha a Napkorongot a képsarokba komponáljuk).
Most azt is megnéztük, hogy extra szűk rekesz mit okoz: a napfényt a szűk rekesz szép sugarakra bontja, képközépen pedig megjelenik egy sárga lensflare. Ez is érdekes hatás lehet adott esetben.
Összességében a becsillanás nem túl erős, a fátyolosodás viszont már teljesen nyitott rekesznél is jelentkezik, ami persze a teleobjektíveknél valahol sajátosság is.
Geometriai torzítás
A 90 mm-es gyújtótávolság alapján igen enyhe torzításra számítanánk, azonban a szoftveres korrekció lehetősége miatt a kisebb tömeg (és gyártási költség) érdekében a Sigma úgy döntött, hogy ennél a Contemporary objektívnél sem alkalmaz komoly optikai torzítás csökkentést.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülhetnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Ha a fényképezőgépben kikapcsol torzításkorrekcióval fotózunk, igen jelentős, 1,2%-os párnatorzítást tapasztalunk, még a szokásos portré tárgytávolságnál is.
Jó hír, hogy ha bekapcsoljuk a torzítás korrekciót, akkor van RAW fájlba beágyazott profil, rossz hír, hogy ezt valamiért nem hajlandó használni a Lightroom (a Capture One igen). Van azonban a Lightroomnak külső profilja (talán ezért nem használja a beágyazottat?), ezt alkalmazva hatékonyan csökkenthető a geometriai torzítás.
A lenti dobozban a Lightroomban konvertált kikapcsolt torzítás korrekciójú és bekapcsolt korrekciójú képet mutatjuk meg.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A vignettálás terén sem várunk szokatlant, nyitott blendén jól érezhető peremsötétedésre számíthatunk, amely rekeszeléssel várhatóan jól csökkenthető. A MILC-ekhez fejlesztett Sigma objektívek között azonban nem egyszer találkoztunk már olyan modellel, ahol még F8 rekesznél is elég jól érzékelhető volt a képsarkok sötétedése.
Szerencsére a Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektív esetében már F5,6-nál is csak minimális vignettálásról beszélhetünk, s noha pipettázással kimutatható az F8 peremsötétedése, jelentős problémát ez nem fog okozni.
Mindazonáltal hozzá kell tenni, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit egy minimális képzaj növekedés árán igen könnyen, akár profil alapon, egyetlen kattintással is könnyű korrigálni, ehhez pedig rendelkezik külső profillal is a Lightroomhoz.
Gyári adatok szerint az objektív közelpontja 50 cm, amelynél 1:5 leképezési arányt kapunk.
A gyakorlatban nekünk 45,5 cm-re is sikerült kézzel élességet állítani. Ilyenkor a munkatávolság (téma-frontlencse távolsága) 37,5 cm, vagyis ez az objektív jóval közelebbre enged, mint egy átlagos portréobjektív.
A tesztkép alapján 16 cm széles témával lehet kitölteni a teljes képmezőt, azaz a leképezési arány maximuma 1:4,45.
A számszerű értéknél viszont fontosabb, hogy milyen ez esetben a képminőség.
Sajnos a párnatorzítás itt is jelentős, így ha fontos a torzításmentes kép, mindenképpen szoftveres korrekciót kell beiktatnunk, amihez a Lightroom kínál külső profilt, a Caputre One pedig a RAW fájlba beágyazott profilt képes alkalmazni, amennyiben a fotózáskor engedélyeztük a gépben a torzítás korrekciót (ha ezt nem engedélyezzük, akkor a RAW fájlba nem kerül be a profil).
További probléma, hogy az igen erős mezőelhajlás miatt a fókuszfelület dupla görbületű, így a harmadolóponttól kintebb már életlen képet kapunk. Gyakorlatilag tehát csak a kép közepe lehet éles egy sík téma esetében.
Emiatt aztán – noha a gyújtótávolságból azt gondolnánk, – reprózásra nem igazán alkalmas ez az objektív.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektív fényerejét tekintve nem tartozik a kiemelkedően jó portréobjektívek közé, ugyanakkor ha már kezdő fényerőn is jó a rajzolata, akkor nem kell lerekeszelni az éles képekhez, mint a cikk elején már említett Canon 85mm-es f/1,8-ast.
A tesztképek alapján mi magunk is meglepődtünk, hiszen az objektív kiváló rajzolattal rendelkezik már nyitott blendén is, F2,8 és F4 között élességben olyan minimális a különbség, hogy még 1:1 nézetben is nehéz megmondani közvetlen összehasonlítással is, melyik a keményebb rajzú kép, azaz egészen nyugodtan fotózhatunk teljesen nyitott blendén, akkor is pengeéles képeket kapunk. Mindez pedig a képsarkokra is igaz.
Igen közeli témáknál azonban jelentősebb lágysággal kell kalkulálnunk teljes fényerőn, ahol a képsarkoknál nem is érhető el éles leképezés, ez azonban nem a portrék általános tárgytávolságát, hanem ténylegesen méteren belüli témákat jelent.
Ahogy láttuk azonban, a geometriai torzítás, illetve a peremsötétedés is igen jelentős, így bizonyos esetekben szükség lehet a szoftveres korrekcióra.
Összességében a Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary remek portréobjektív, hiszen ilyen témáknál a peremsötétedés sem akkora probléma, illetve a párnatorzítás sem okoz mindenképpen negatív hatást.
Értékelés
A Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektív igazán tetszett, jó volt vele dolgozni, szép portrék készíthetők, igaz, a profik néha szeretnek még nyitottabb blendén dolgozni, de ha nem teljes alakos portrékban gondolkozunk, akkor az F2,8 is tökéletesen elég lehet, ahogy a tesztképeinken is jól látszik. Ráadásul itt az F2,8 az teljes nyitott blendét jelent, azaz biztosan szép kör formájú bokét kapunk, míg egy f/1,4, vagy f/1,8 induló fényerejű objektívnél az F2,8-ra rekeszelés már 2 Fé, illetve 1,33 Fé szűkítést jelent.
A kisebb fényerőért cserébe egy apró, visszafogott tömegű (~300 gramm) objektívvel dolgozhatunk – igaz, a fém tubus miatt mégsem mondható pehelykönnyűnek.
A Sigma 90mm f/2,8 DG DN | Contemporary gyönyörűen követi a korábbi „I-szériás” objektívek által lefektetett utat, a 65mm f/2 mellett ez az objektív is remek képességeket kínál a portrézás szerelmeseinek. Ára bruttó 225 ezer Ft.
A Sigma saját berkein belül a Sigma 85mm f/1,4 DG DN Art-ot kínálja komolyabb modellként, ennek ára 360 ezer Ft (tömege 630 gramm, tehát duplája a 90mm f/2,8-nak).
A Sony E bajonettes full-frame MILC-ekre saját gyártója objektívjei közül a Sony FE 85mm f/1,8 közelíti meg leginkább cikkünk tárgyát, a közel 1 1/3 Fé-kel jobb fényerőért cserébe 70 grammal nagyobb tömeget kell „elviseljünk”, e modell ára bruttó 200 ezer Ft. De ugyanilyen fényerővel ott van a Sony FE 90mm f/2,8 Macro G OSS objektív, amely makrózáson kívül portrézásra is jó, ezért 355 ezer Ft-ot kérnek.
Más gyártóktól ott van még a Tokina ATX-M 85mm f/1,8 a Sonyéval megegyező áron.
Az L bajonettre szintén a már említett Sigma 85mm f/1,4 DG DN Art (630 gramm), a Panasonic S 85mm f/1,8 (355 gramm) 230e Ft-ért kapható (az aranyárban elérhető Leica APO-Summicron-SL 90mm f/2 ASPH. modellt itt talán már kár említeni, más ligában játszik).
Sajnos Canon RF és Nikon Z bajonettel továbbra sem kínál – a cikk megjelenésekor – objektívet a Sigma, reméljük ezen hamarosan változtatnak, hiszen ez esetben a canonos MILC felhasználók is bekerülnek majd a potenciális vásárlók közé (a Canonnál a méregdrága 85mm f/1,2 mellett egy 85mm f/2 Macro kapható 1 millió, illetve 260 ezer Ft-ért, a Nikon pedig a 85mm f/1,8-at kínálja igen jó, 270e Ft-os áron).
Tesztfotóink között portrék és statikus témák is megtalálhatók, amelyekből a különböző kompozíciók esetén elérhető rajzolatok, valamint a képközép és képsarkok feloldóképessége is ellenőrizhető.
Vannak közeli képeink is, virágokról, valamint a jól ismert kilincset is lefotóztuk a legkisebb lehetséges tárgytávolságnál (maximális nagyítás).
A tesztfotók a lenti képre kattintva az új ablakban megnyíló weboldalon nézhetők végig:
