Felépítés
Akinek rémlik, hogy volt már tesztünk a Tamron 70-200mm f/2,8 Di VC USD-ről, annak nem csak jó a memóriája, de a Pixinfonak is régóta olvasója. A 2012-ben bemutatott első generációs verzió óta a hasunumai székhelyű japán gyártó elkészítette az objektív következő, újratervezett változatát, amit a névben G2-ként jelölnek. Az új optika természetesem megkapta az új SP dizájnt és már kompatibilis a Tap-in dokkolóval is, így a fókusz pontosságot, valamint a stabilizátor működését is testreszabhatjuk, illetve firmware-t is frissíthetünk rajta. A Nikon verzió ezen felül támogatja az elektronikus blendevezérlést is, ami a korábbi modellnél még nem volt elérhető.
Nem kérdéses, hogy ennek az objektívnek továbbra is a sport-, a természet-, a koncert- és az esküvőfotósok lesznek a fő felhasználói, akik a kedvező zoomtartomány mellé párosuló remek fényerőt ki is tudják majd használni. A látószög full-frame szenzoros fényképezőgéppel 34,3-12,3 fok között alakul.
Az optikailag újratervezett objektívbe 23 lencsetag került, ebből egy extra alacsony szórású (XLD), öt pedig alacsony szórású (LD). Nagy eséllyel ennyi elég is lesz a kromatikus aberráció kordában tartásához. Aszférikus tag nem került a lencsetagok közé, ám ez a gyújtótávolság tartomány nem is feltétlenül igényli. A frontlencsét fluorin bevonattal látták el, amely vízlepergető hatásának köszönhetően könnyebb tisztítást tesz lehetővé.
Az automatikus élességállítást ultrahang frekvencián működő USD (Ultra-Sonic Drive) meghajtással működtetik, amely a korábbi változatnál gyorsabb fókuszálást kínál. A belső élességállításnak köszönhetően a frontlencse nem fordul el és nem is mozog előre-hátra az élességállítás során és ez itt a hátsó tagra is igaz.
Mivel belső zoomos megoldású az objektív, így a hossza sem változik a gyújtótávolság változtatásakor, ráadásul ilyenkor a hátsó lencsetag sem mozog. Így aztán igazán minimális az esély arra, hogy az objektívbe szösz vagy porszem kerüljön.
A 70 mm átmérőjű frontlencse elé 77 mm-es szűrőket tekerhetünk fel.
Az objektívhez egy puha szütyőt kapunk, de ezt sem övre, sem vállra nem akaszthatjuk fel. A csomagban található még egy szirom formájú napellenző, illetve egy állvány gyűrű is.
Az állvány gyűrű 360 fokban körbeforgatható, és teljesen le is vehető. Az Arca Swiss kompatibilis talp alján 1/4″-os menet található.
A specifikáció a Tamron SP 70-200mm f/2,8 Di VC USD G2 adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
A Tamron SP 70-200mm f/2,8 Di VC USD G2 tömege teljesen átlagos, a 1,5 kg-ot más gyártók sem tudták lentebb nyomni (sőt, a Sigma a Sports szériás modelljénél bő 300 grammal meg is haladta ezt). Mérete is átlagos, bár a Canon és Nikon saját modelljeinél kb. 1 cm-rel rövidebb a Tamron objektíve.
Az állványgyűrűt leszámítva a legtöbb helyen polikarbonát borítással találkozunk, ami télen kellemesebb fogást ad, mint ha hideg fémet kellene markolászni.
A mostoha időjárási körülmények közötti gondtalan fotózás érdekében az objektívet több ponton szigetelték nedvesség bejutása ellen, az időjárásálló kivitelről a bajonett csatlakozásnál körbe futó gumi perem árulkodik.
A 3 cm szélességű zoomgyűrűt az objektív elülső részén találjuk, a teljes zoomtartományt kb. 60 foknyi elfordítással bejárhatjuk, azaz gyorsan zoomolhatunk, ha szükséges.
A fókuszgyűrű nagyjából az objektív közepénél található. A 1,5 cm szélességben bordázott gyűrűvel a teljes tárgytávolság tartományt kb. 130 foknyi elfordítással járhatjuk be, amely kellően finom kézi élességállítást tesz lehetővé.
A gyűrűs ultrahang motoros meghajtásnak (USD – Ultra Sonic Drive) köszönhetően a fókuszgyűrűvel bármikor végezhetünk kézi élességállítást, akár automatikus élességállítást követően is van lehetőség kézi finomhangolásra. S noha MO (manual override) állást nem találunk az AF/MF kapcsolónál, ez nem azt jelenti, hogy követő fókusznál ne használhatnánk az azonnali kézi élességállítást, ugyanis a gyűrű eltekerésekor az objektív jelzi a váznak, hogy átálltunk kézi fókuszra (magyarul az AF/MF kapcsoló AF állása megegyezik a MO móddal).
Kapcsolóból összesen négy került az objektívre, ezek között az automatikus és manuális fókuszt állító AF/MF, a fókusztartomány határoló (teljes vagy 3 métertől végtelenig), az optikai stabilizátor be vagy kikapcsolására szolgáló, illetve a stabilizátor 3 módját váltó kapcsolót találjuk.
További gomb (pl. AF Stop) nem került az objektívre.
Nem kérdéses, hogy jó fényereje és kedvező gyújtótávolsága miatt ezt az objektívet akár videózásra is felhasználhatjuk, ez esetben viszont nem mindegy, hogy milyen jellegű és mennyire erős fókuszlégzéssel kell számolnunk. Ennél az objektívnél a tárgytávolság csökkentése nagyobb látószöget ad, méghozzá elég jelentős mértékben: közelpontnál 30%-kal nagyobb látószöget kapunk a „focus breathing” miatt, mint végtelen tárgytávolságnál. Ez akár közelfényképezésnél is érdekes kérdéseket vethet fel, hiszen hiába a 200 mm-es gyújtótávolság, ha a látószög ilyenkor nagyobb, akkor a leképezési arány is gyengébb lesz. Persze néhány centiméter nem sokat nyom a latba, de jó erről is tudni az objektív kiválasztásakor.
(A Sigma 70-200mm f/2,8 Sports modelljénél érdekes módon pont fordított irányú a fókuszlégzés, azaz közelponton kisebb a látószög, mint végtelen tárgytávolságnál.)
