Bemutatás
A Tamronnak volt egyszer egy szinte ikonná vált makró objektívje, melyet a legnagyobb gyártókkal emlegettek együtt. Az idő vasfoga viszont az ikonokon is kifog egy idővel, és bár a jó képminőség akár évtizedek múltán sem kopik, az olyan szolgáltatások mint az újfajta, hatásosabb lencsebevonat, az ultrahangos élességállítás, az időjárásálló kivitel, vagy a stabilizátor egy jó hírnevére adó profi „lencsének” már szinte alap tulajdonságai. Nem volt hát véletlen, hogy a Tamron megújította ezt az ikont, melynek az utódja az SP 90mm F2.8 Di Macro 1:1 VC USD lett.
A Tamron jelölésekben kicsit is otthonos olvasóink számára bizonyára már a névből is sok szolgáltatásra fény derül, de szaladjunk gyorsan át ezeken! Az SP jelzést a japán gyártó legmagasabb kategóriás (Super Performance) objektívjei kaphatják meg, a magas minőség tehát most is garantált. Az 1:1-es macro leképezés szintén alap egy komoly makró objektívtől, gyújtótávolság és a jó fényerő pedig szintén a régi kiadást idézi. A Di jelzéssel a cég fullframe és APS-C szenzoros gépekhez is csatlakoztatható optikáit látják el, utóbbi esetben 135-145 mm-nek megfelelő látószöggel kell számolnunk. Az objektív egyelőre Canon, Nikon és Sony bajonettes verzióban lesz kapható. Nálunk a Canon változat járt.
A VC (Vibration Compensation) címke a beépített optikai stabilizátorra utal, de ez a szolgáltatás csak a Canon és Nikon csatlakozós darabokra érvényes, hiszen a Sony SLR gépeiben a szenzor mozgatással érik el ugyanezt a hatást. Stabilizátorból egyébként egy teljesen újat fejlesztett a Tamron, mely a korábbi változatain is túltesz. Végül az USD rövidítés az ultrahangos automata élességállítást jelöli.
Az objektív egy közepes méretű, ezüst színű papírdobozban érkezett, a szokásos első és hátsó védősapkával, valamint egy kör alakú, kb. 6 cm hosszú napellenzővel. Puha tokot sajnos nem mellékeltek hozzá.
Használati tapasztalatok
Nekem a korábbi változat ízlésesen aranyozott feliratai és kompaktabb külseje jobban tetszett, de azért ez sem csúnya. Kicsit puritánnak és „üresnek” érzem, bár ez csak a küllemére vonatkozik, a termékről ugyanis érezni, hogy van benne anyag jócskán. Masszív fémházat kapott, melyet belül és a bajonett külső peremén por-, és cseppálló szigeteléssel is elláttak. Az objektív így is majd 3 cm-rel hosszabb és 150 grammal nehezebb az elődnél. Ha szűrőket akarunk használni akkor pedig 55 mm helyett 58-asokat kell vásárolnunk. Kell persze a méret, egyrészt a megfelelő kihuzat, másrészt a 14 lencse számára, melyet 11 csoportban helyeztek el az objektívben. Közülük kettő extra alacsony szórású (XLD), egy pedig alacsony szórású (LD), a kellemetlen hatások, például a színhiba csökkentésére.
Az optika újdonsága a Tamron által nemrég kifejlesztett eBAND többrétegű lencsebevonat, így a becsillanásokkal és a tükröződésekkel sem lesz sok gondunk.
A gyutáv ugyebár fix, így mindössze egy fókuszgyűrűt találunk az objektíven, de abból elég méreteset. A 4 cm vastag, nagy és jó fogása mellett kényelmes gumiborítású gyűrű 180 fokot fordul, ami makrózás esetében jól jön, hiszen a pontos élesség kézi beállításához nagyon finom mozdulatokra van szükség. Teljesen nyitva, a legkisebb közelpontnak számító 30 cm-ről, mindössze 2 mm-es élességi tartományt kapunk, ami F8-as rekesz mellett is csupán 5 mm-re növelhető. A gyűrűt épp ezért 30-40 cm-es élességállítási távolságok között kb. 100-110 fokot fordíthatjuk, és egy jó keresővel nagyon szépen belőhető az élesség. A távolságot a gyűrű mögötti távolságskálán is ellenőrizhetjük, amin ezen kívül az adott távolsághoz tartozó nagyítási arányt is feltüntették.
Az USD motor nagyon szépen és hangtalanul dolgozik, kézzel is bármikor utánahúzhatunk az élességen. Egyetlen hátránya a sebessége, mivel az előbb említett nagy tartományt viszonylag sok idő alatt járja be. Emiatt egy háromállású kapcsoló került az objektívre, melynél ‘Full’ állásban a teljes tartományt, ‘0,5-végtelen’ értéken a távolabbi, ‘0,3-0,5m’ állásban pedig csak a legközelebbi tartomány járja be a fókuszmotor, így csökkentve az AF idejét. Változtattak az automata és kézi fókusz átkapcsolásán is. A korábbi tárcsás megoldás helyett itt egy külön AF/MF gombot kapunk. A Tamron 90mm makró optika belső fókuszálású, így élességállításnál nem mozog a frontlencse és a váz hossza sem változik.
Az ovjektívházon lévő legalsó gombbal az optikai stabilizátor kapcsolható be és ki (csak Canon és Nikon bajonettes változaton). A rekeszértéket a fényképezőgépen állíthatjuk F2,8 és F22 értékek között.
Színhiba
Az optika jól látható, de nem túl zavaró cián-lila kromatikus aberrációt produkál nyitott rekesznél, bár ez csak a sarkokban lesz észrevehető. Az ilyen rendszerek többségénél elég szépen csökkenthetjük ezt a zavaró színhibát, ami ebben az esetben is (némi) megoldást jelenthet. Nem tűnik el teljesen a színhiba, de komolyabban csökkenthető ezzel a módszerrel.
Geometriai torzítás
Tesztünk alanya gyakorlatilag torzításmentes képet produkál. A 0,1%-os torzítás ugyanis csak mérhető, szemmel lényegében észrevehetetlen. Ezt persze egy profi minőségű, fix kistelétől el is várhatjuk.
Peremsötétedés
A Tamron makró objektívje már F2,8-on sem mutat nagy képsarki sötétedést. A sarkok legsötétebb része átlagban 4%-kal sötétebb a középpontnál, ami szinte elhanyagolható. Az biztos, hogy életszerű helyzetben nem fogjuk észrevenni, hiszen még homogén felületen sem szúr szemet. Ha ezúttal is bevetjük a rekesz szűkítésének trükkjét, még jobb eredményt érhetünk el. Az F8,0 rekeszértéknél produkált 1,6%-os vignettálás kitűnő érték, és semmilyen körülmények között nem zavarja majd képeinket.
Makró, közelfényképezés
Nagyon egyszerű a dolgunk az objektív makró képességének elemzésekor, hisz az 1:1-es leképezés (1,0x-es nagyítás) kitűnő makróteljesítményt sejtet. Fullframe szenzoros gépen ez 36 x 24 mm-es, APS szenzoroson pedig ~22 x 15 mm-es leképezett területet jelent, mely mindkét esetben nagyszerű érték. Mindezt legfeljebb 30 cm-ről érhetjük el, ami csaknem megegyezik az előd 29 cm-es közelpontjával.
Képminőség
A Tamron 90mm Macro – ahogy ezt a fenteiknél is láthattuk – elég egyenletes teljesítményt nyújt képminőség terén. Kiváló kontrasztot és élettel teli színeket kapunk tőle, nem is beszélve a minőségi részletvisszaadásról.
Már nyitott rekesszel is éles képet ad a kép közepén, melyhez képest azért elmaradnak a sarkok, azonban ezek élessége is jónak mondható. Persze a kép részletessége a rekesz szűkítésével egyre jobbá tehető, mely nem csak a képközép, de a szélek rajzát is javítja. A legegyenletesebb és legjobb minőséget F8,0-as rekeszértéken adja, kiváló rajzolattal, de már egy-két értékkel alatta is nagyon jó a képminőség. F8,0 fölött már ellenünk dolgozik a diffrakció, tehát az élesség és a kontraszt is fokozatosan, kis lépésekben romlik. Nem olyan tempóban azonban, hogy a képet F22-nél már ne lehessen jó felbontásúnak mondani.
A minél jobb háttérelmosás (bokeh) is nagyon fontos egy makró objektívnél, melynél szintén nincs probléma. A Tamron 9 db, lekerekített szélű lamellát szerelt az optikába, a hátterünk így szemet gyönyörködtetően mosott, bármiféle éles foltosodás nélkül.
Értékelés
A képminőséget már nem is kellett (és lehetett) tovább húzni, új szolgáltatásai pedig valóban maivá teszik ezt a kitűnő makró objektívet, annak ellenére, hogy kissé több helyet foglal majd táskánkban mint a régi. Ez kérem profi minőség minden szempontból! Ráadásul a korábban 300 ezer forint körüli, elég borsos ára is kezd barátibbá válni. A Tamron hazai képviseletének legfrissebb ajánlott fogyasztói ára 235 ezer forint környékén alakul, ami a Nikon és Canon professzionális makró optikáinak árszintjén – esetleg egy kicsivel alatta – mozog.
Akinek tehát minden forint számít, de azért nem akar lemondani a pro minőségről, vagy valamilyen oknál fogva nem bízik a Canon vagy Nikon optikákban, netán megrögzött Tamron imádó, egy valódi nagyágyút tarthat a kezében, ha beszerzi ezt a kitűnő makró objektívet.
A Tamron SP 90mm f/2.8 Di Macro VC USD objektívet a Bluechip üzletéből kaptuk a teszt idejére. Köszönjük!
