Rögös kezdetek
Talán rosszul gondolom, de egy cég jövőjét a neve is nagyban meghatározza. „Nomen est omen”, mondja a latin, nem véletlenül. Ha egy cégnévben szerepel a king, ráadásul megtoldjuk egy ston(e)-nal, olyan rosszul már nem is mehetnek a dolgok. A vevő lelki szemei előtt azonnal egy több száz éves, komoly, brit vállalat képe kezd derengeni. A bizalom pedig fél siker. A nyerő névhez azonban öt évnyi rögös út vezetett a sufni-bizniszben.
Valamikor a nyolcvanas évek elején két élelmes kínai fiatalember, a shanghai-i John Tu és a taiwani David Sun közös vállalkozást indított az Egyesült Államokban Camintonn Corporation néven. Szó szerint egy sufniban kezdték, ahol az akkor futó DECsystems rendszerekhez hegesztettek memóriákat, majd azokat személyesen szállítottak le a megrendelőknek. A cég néhány év alatt nagyon szépen kinőtte magát és igen komoly forgalmat kezdett termelni. Négy év múltán 9 millió dolláros forgalmat bonyolítottak, persze ekkor már nem a sufniból. A Camintonn Co-nak azonban részükről itt lett vége, hiszen rövid úton túladtak rajta az alapítók, frissen szerzett vagyonukat pedig a tőzsdén kamatoztatták. Azaz csak kamatoztatták volna, ha 1987-ben el nem vesztik a nagy részét egy tőzsdei krach következtében.
Úgy tűnik Tunak és Sunnak járt a sorstól egy második esély, de ehhez a megmaradt pénzen kívül szükség volt a nagy ötletre is. Jó üzleti ösztöneiknek köszönhetően átlátták, hogy a PC (személyi számítógép) piacban lehet a nagy üzlet, ahol évek óta hiány mutatkozott a memóriamodulok terén. Számítástechnikai ismereteik révén az első termék megtervezése sem váratott sokáig magára. Egyedi SIMM (single in-line memory module) memóriát terveztek, melyre alapozva 1987 októberében, 4000 dollárból beindították új vállalkozásukat, a Kingston Technology Company, Inc-t.
A cég nevének eredetére nem találtam forrást, de a taiwani cégen kívül több mint 30 települést (többek között Jamaica fővárosát), egy brit telekommunikációs céget, két hadihajót, egy keresztény szektát, két zenekart, egy börtönt és egy megboldogult versenylovat neveztek el így. Települések neveként a King’s town (Király városa) összeolvadáson alapul, szóval nem sok köze van a stone (kő, szikla) jelentéshez. Pedig úgy sem rossz.
Na persze a Kingston alapításához is fűződik egy jó kis történet. Az egyik alapító, John Tu állítólag nem igazán bízott abban, hogy ötletükre komoly céget lehet alapítani. Társa más véleményen volt, így egy Jaguarban fogadtak, hogy a vállalat túléli-e az első évet. Túlélte és 12,8 millió dolláros forgalmat hozott, David Sunnak pedig lett egy Jaguarja.
Ötletekből nincs hiány
A hiánypótló, és egyedi termék mellett a Kingston volt az első cég, mely élettartam garanciát kínált a memóriamodulok mellé, ezen felül 24 órás kiszállítást vállaltak, hatékony szervizhátteret építettek ki és minden terméket tesztelésnek vettek alá, úgyhogy a jó név mellett azért ötletekből sem volt hiány. Az első év kiemelkedő bevétele után a következőben sikerült mindezt megduplázniuk és 36,5 millió dolláros forgalmat bonyolítottak. A cég két év alatt a memóriapiac egyik vezető gyártója lett.
A vevők mellett a cég igen nagy figyelmet szentelt az alkalmazottainak is. A dolgozók kb. 30%-kal kerestek többet az iparág más vállalataiban tevékenykedőknél, éves lemorzsolódásuk pedig 2% körüli volt. Ráadásul a Kingston előszeretettel foglalkoztatott az amerikai kisebbséghez tartozó munkásokat, spanyol-ajkúakat, kínaiakat, vietnamiakat. Munkavállalói kétharmadát ilyen dolgozók tették ki.
Két évvel az indulás után, 1989-ben kiléptek a memóriák bűvköréből és processzor-bővítéseket kezdtek kínálni. A rákövetkezendő év újabb lökést adott a Kingstonnak. Ekkor jelent meg az új Windows operációs rendszer 3.0-ás változata, mely az eddiginél több memóriát igényelt. Az értékesítés újra szárnyalt, így 1990-ben több mint 87 millió dolláros forgalmat sikerült elérniük. Ezt követően a munkaállomások növekvő memóriaigénye lódította meg a piacot, ami ’91-ben 140 millió dolláros forgalomhoz juttatta a Kingstont. A vállalat dolgozóinak száma ekkor kb. 110 fő volt.
1992-ben az amerikai Inc Magazin a leggyorsabban növekvő magáncégnek választotta, hiszen öt év alatt kezdeti forgalmának sokszorosát produkálta, a 15 vezető memóriagyártóval összevetve részesedése Amerikában elérte a 45%-ot. Ebben az évben beléptek a hálózati termékek piacára is, melyet 1993-ban tovább bővítettek. Ezen kívül bevezették a termékkínálatba a különféle számítógépes tárolóegységek gyártását is. Új termékcsaládjaik a ma is futó DataTraveler és DataPak voltak.
1994-ben megkapták az ISO9000 minősítést, és a müncheni kirendeltségük megnyitásával megkezdték világméretű terjeszkedésüket. Az első milliárd sem váratott már sokáig magára. Egy év múltán a Kingston már 1,3 milliárdos forgalmat bonyolított.
A rekordforgalmat egy új, magát és dolgozóit éltető hirdetési kampánnyal ünnepelte a cég. Amerika vezető üzleti lapjaiban „Thanks a Billion!” (Milliárdszor köszönjük!) címmel hirdetéseket tettek közzé, melyben a vállalat összes dolgozójának és beszállítójának egyenként, név szerint megköszönték a munkát.
Cél, a nagyvilág
A német iroda mellett Párizsban nyitottak új érdekeltséget, közben pedig friss termékekkel bombázták a piacot, mint például három új Ethernet adapter, vagy a TurboChip 133 processzor bővítés, mely az erősebb 486-os processzorokat, az akkori 75 Mhz-es Pentiumok szintjére tornázta. Ekkoriban váltotta fel az EDO RAM a régóta használt FPM-et, mely 10-15%-kal gyorsabb elérést tett lehetővé a CPU számára. A teljesítményre szükség is volt, hiszen ezek voltak az új operációs rendszer, a Windows 95 elterjedésének évei.
1996-ban visszaesés következett be az addig szárnyaló memória bevételekben, mivel az árak drámaian csökkentek. A Kingston az OEM piacban látta a lehetséges kiutat, és olyan cégeknek gyártott modulokat mint például a Compaq, a Sun Microsystems és az IBM.
1996-ban látszólag értelmetlen lépés következett a cég életében. Az egyre sikeresebb Kingston részvényeinek 80%-át felvásárolta egy japán vállalat, a Softbank Corporation. Elemzők szerint a lépésre azért volt szükség, hogy a cég komolyabb részesedést vívjon ki a nemzetközi piacokon is. A Softbank a világ legnagyobb számítástechnikai lap-, és könyvkiadója volt, valamint japán legbefolyásosabb szoftver és számítógép alkatrész forgalmazója. Többségi részesedését 1,5 milliárd dollárért szerezte, mely csaknem teljes előző évi nyeresége volt.
A Kingston dolgozók ebben az évben szokatlanul magas karácsonyi jutalmat vihettek haza, fejenként 75 ezer dollárt.
A következő évben fejlesztési tervet fogadtak el, mely új gyáregységek építését célozta Európában és Ázsiában. A boltokban és a Kingston kínálatában megjelent a még gyorsabb SDRAM, mely szinkronizálható volt a processzor órajelével és 66-133 MHz-es változatokban készült. A modulok árai tovább csökkentek, egy év alatt 80%-os esést produkálva. 1999-ben már a Direct Rambus memória (RDRAM) volt a sláger, mely 1,6 GB/mp-es adatátvitelével megduplázta az addigi teljesítményt. Ugyanebben az évben John Tu és David Sun visszavásárolta a céget a Softbanktól, a korábbi vételár alig egyharmadáért.
Az évezred fordulóján a Kingston is bevezette a DDR SDRAM-ok gyártását, melyek egy processzor órajel ciklusának emelkedő és csökkenő szélén is képesek voltak adattovábbításra, újabb jelentős sebességnövekedést elérve. Innen a nevük is, Double Data Rate – dupla adatmennyiség. A vállalat 2004-ben kezdte gyártani az új foglalatos DDR2, majd 2007-től a jelenleg is futó DDR3 modulokat.
2002-ben a Fortune magazin ötödszörre választotta be a céget a „100 vállalat, ahol jó dolgozni” listára. Ugyanebben az időben a Kingston egy saját fejlesztésű tesztelő egységet vezetett be, mely a korszak legmodernebb technológiáját képviselte. Komoly tesztelési kapacitásuknak köszönhetően még ebben az évben bevezették a nagy körültekintéssel válogatott HyperX memóriacsaládot, mellyel főként a PC-mániákusokat és a játékrajongókat célozták meg, akik gépük teljesítményét helyezik a középpontba. A világ jelenlegi leggyorsabb DDR3 memóriája is a Kingston műhelyből kerül ki, 2400 Mhz-es órajellel.
Késői siker
Ha úgy vesszük a cikk eddigi része csak bevezető volt, hiszen számunkra a Kingston elsősorban mint flash memóriakártya gyártó érdekes. Ebből a szempontból nem olyan patinás a cég múltja. Csak 2003-ban fordultak a flash kártyák irányába, holott az első darabok már közel egy évtizede a piacon voltak, igaz nem túl látványosan. A vásárlók főleg az ezredforduló időszakában kezdtek a digitális fényképezés és persze a flash kártyák felé fordulni, melyek akkor már az elsődleges adathordozónak számítottak ezen a piacon. Az akkori egyeduralkodó a CompactFlash és a SmartMedia volt, de mire a Kingston megjelent a színen már a kis MMC és SD kártyák is szép részesedést vívtak ki maguknak, a SmartMedia pedig kezdett háttérbe szorulni. A vállalat minden típussal képviseltette magát a piacon, 64 MB körüli kezdő kapacitással, ami gyorsan emelkedett. Ma már 64 GB-nál jár a gyártó – nemrég jelentették be Class10 sorozatú SDXC kártyájukat.
A memóriagyártásban szerzett komoly hírnevének köszönhetően a Kingston nagyon gyorsan behozta a késlekedést és pár év alatt a világ egyik legnagyobb flash kártya gyártója lett. Manapság a szegmens nagy öregét a CompactFlasht, a legnépszerűbb típust a Secure Digitalt, és ennek mobil eszközökbe szánt microSD változatát gyártja a vállalat. Ezekhez különböző kivitelű kártyaolvasókat is kínálnak.
A másik új ágazat a 2000 után megszülető USB pendrive-ok piaca volt, ahol a Kingston a hordozható tárolóeszközöknek szánt régi nevet a DataTravelert vette elő. Jelenleg több mint egy tucat különböző pendrive termékvonalat gyártanak az apró Mini10 sorozattól a jelszóval védett Locker+ szérián át, a 2010 márciusában piacvezető kapacitásúként beharangozott, 256 GB-os DataTraveler 310-ig.
A flash eszközökön belül új szegmens az SSD meghajtóké, melyben az SSDNow széria négyféle változatát kínálja a cég, 30-512 GB-os változatokban.
A Kingston jelenleg több mint 4000 dolgozónak ad munkát világszerte, éves bevétele pedig több mint 4 milliárd dollár. Gyárai vannak az USA-ban, az Egyesül Királyságban, Írországban, Kínában és Taiwanon. A DRAM modulok terén magasan a legnagyobb, 40% körüli részesedéssel rendelkezik. A második helyezett A-Data csak kb. 8%-os részesedést tudhat magáénak. A flash memóriák terén a világ egyik legnagyobb gyártója – az USB pendrive-ok eladásában első, a flash memóriakártyák piacán pedig harmadik.
