Címke: címlap

Ha kisfilmes fényképezőgéppel szeretnénk igényes épületfotókat készíteni, netán csak elegünk van a perspektívikus torzításból, vagy imádjuk a dönthető fókuszsík adta kreatív lehetőségeket (pl. makett hatás), akkor egy perspektíva korrekciós objektív beszerzése ajánlott. A Nikonnál ezt PC-E szériának hívják, melyből az egyik legjobb, nem túl régen kiadott darab járt nálunk.

Különösen full-frame érzékelős gépeken lehet hasznos a Sony nagy fényerejű, és látószögű fix objektívje. APS-C gépeken már kényesebb a helyzet, hiszen a gyártók az elmúlt években komolyan nekifeküdtek a használható és olcsó nagylátószögű optikák gyártásának. Lássuk, terem-e babér a Sony üdvöskéjének!

Az APS-C szenzoros digitális fényképezőgépekkel kezdetben talán az egyik legkomolyabb probléma a nagylátószög elérése volt. Ennek leküzdésére több gyártó is új objektívet készített, ezek egyike a Sigma ma már nagy múltú 10-20 mm-es EX szériás optikája.

Bár rendkívül egyedi, azonnal felismerhető hatást adnak, a halszem objektívek használatát nem illik túlzásba vinni. Alapvetően kétfélét kínálnak a gyártók, cirkuláris és diagonális kivitelben. Most az utóbbiak közül választottunk egy fix gyújtótávolságú optikát a Sony kínálatból.

Mai tesztalanyunk nem csak árát, de szolgáltatásait tekintve is igazi profi. Kényelmes zoomtartománya, kiváló építési minősége és átlagosnál jobb fényereje könnyen fullframe érzékelős Nikon gépünk fő mindenesévé tehetik. Rövid tesztünkben megpróbáljuk feltárni előnyeit és hátrányait.

Ijedősebb bogarak, pillangók makrózásához sok esetben nem elegendő a 100 mm körüli gyújtótávolság és a 30 cm-es tárgytávolság. A Sigma 150 mm-es makróobjektíve ezt hidalja át még nem túl hosszú, de már közel 40 cm közelpontú objektívjével.

Az 50mm-es, vagy ahhoz közeli gyújtótávolságú normál objektívek a filmes korszakban is igen népszerűek voltak a tükörreflexes gépek használói között. Nincs ez másként a digitális SLR-ek idején sem, így a portrézásra és tárgyfotóra is megfelelő, többnyire kiváló fényerőt produkáló optikák ma is elengedhetetlen kellékei a gondosan összeválogatott fotóstáskának. Tesztünk alanya a Sony legjobb fényerejű normál objektívje volt.

Ismét egy nagylátószögű zoomobjektívről szóló cikkel jelentkezünk. A Canon és a Sigma hasonló átfogású és látószögű változata után nézzük a Tamron termékét. A 17-50mm/F2,8 fix fényerejű optikáját csak APS-C szenzoros géppel használhatjuk. Ezeknél viszont jó alternatívája lehet a kit objektíveknek, melyek általában hasonló tartományt fednek le, de gyengébb minőségűek. E nagy fényerejű zoomobjektív többféle típusú bajonettel is kapható, mi a Canon EF bajonettes változatát próbáltuk ki.

A Canon eléggé belelendült az APS-C-re tervezett objektívek készítésébe, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a legújabb terméke, a nagy fényerejű és stabilizát nagylátószögű zoom, amely már az ötödik a sorban. Az APS-C támogatása tehát egyre jelentősebb, nem véletlen mondják a szakemberek, hogy az APS-C a digitális tükörreflexesek között akkora szabvány lesz, mint annak idején a kisfilm volt. Nagy fényerejű, nagylátószögű zoomokat tesztelő sorozatunk első tagja e Canon optika, de hamarosan a hasonló átfogású, ugyanilyen fényerővel rendelkező Sigma és Tamron modelleket is bemutatjuk.

Az APS-C szenzorméretű digitális tükörreflexes gépek egyik problémája, hogy a képkivágás miatt a nagylátószög nehézkesen érhető el: igen kis gyújtótávolságok kellenek. Ennek áthidalására már több gyártó is készített APS-C képérzékelőméretre rajzoló nagylátószögű objektívet. Most a Canon EF-S bajonettes 10-22 mm-es nagylátószögű zoomobjektívjét próbáltuk ki.