A világ állandó változásban van, ami régen fura volt, az ma már megszokott. Így van ez a tetoválásokkal is, amelyet egészen az ókorig lehet visszavezetni.
Manapság már senki sem kapja fel a fejét, ha felszáll a villamosra egy tetovált karú férfi, nem úgy a szocializmusban, ahol igazi különcségnek, már-már rendszerellenességnek számított, ha valakinek tetoválása volt.
A XX. század végén még nem voltak profi tetoválószalonok, így kezdetleges módszerekkel vitték a festéket a bőr alá, amelyek általában nem túl művészi alakot vettek fel.
A Fortepan eheti válogatásának témája a tetoválás a szocializmus végén.
A cikk és a fotók a lenti képre kattintva tekinthetők meg, illetve aki szeretné teljes képernyőn, új ablakban megnézni az kattintson IDE!
Írta: Fiáth Titanilla, képszerkesztő: Virágvölgyi István
Üss, zsötem, bosszúálló, anya – Tetoválások a késő Kádár-korban
Kezdetleges módszerek és szegényes mintakészlet jellemezte az 1980-as évek tetoválókultúráját, amely leginkább a börtönökben virágzott. Fiáth Titanilla börtönpszichológus, kulturális antropológus írása.
