Sony Xperia Z1
Kialakítás
A Nokia púpját leszámítva ez a legnagyobb telefon, és 170 grammos tömegével mindenképpen a legnehezebb mind közül. Az Xperia sorozatra jellemző szögletes, csak enyhén lekerekített házat kapott, mely fémből készült, elejét és hátulját pedig hatalmas és jobbára sima üvegfelület alkotja. Nem tudom, hogy ennyire sérülékeny ez a borítás, vagy csak jobban nyúzták a tesztpéldányunkat a többinél, de a miénken jól látható karcok éktelenkedtek. A kijelző védelmét mindenesetre a Gorillához hasonló Dragontrail Glass látja el.
Amellett, hogy a Z1 első pillantásra kényesnek tűnik, a fém+üveg külső, párosulva a hatalmas lapos tepsimérettel, mégis igen masszív készüléket adnak ki. A szépen összerakott telefon ráadásul víz- ás porálló (IP55/IP58), melyet a cseppet sem kényelmes, de ilyen szempontból praktikus csatlakozófedelei is hangsúlyoznak. Fél órán át akár 1,5 méter mélyre is meríthetjük.
Jobb oldalán egy kis kerek, kiálló bekapcsoló gombot kapunk a megszokott hangerő gombbal, valamint egy külön exponáló gombbal, mely mindig egyértelművé teszi, hogy gyártója számára a fotózás is fontos szempont ennél a készüléknél.
Kijelzőjének felbontása a legjobbak közé emeli. Az 5″-os mérethez FullHD felbontás társul, ami a Samsung modelljével azonos képrészletességet jelent egy Triluminos TFT LCD-n. Az OptiContrast technológiának köszönhetően napsütésben is jól látható a kijelző, és a tükröződések ellen is jól védett.
A telefon 16 GB-os belső memóriával kapható, de szabadon bővíthetjük max. 64 GB-os microSD kártyával is. A tesztpéldányunk 12,6 GB-os szabad mentési helyet kínált.
Úgy tűnik a cserélhető akkumulátorok ideje lejárt, hiszen a teszt összes csúcsmobiljában beépített akkumulátor található. A Sony készülékében lévő 880 óra készenléti, 14 óra beszélgetési és 6,6 óra videolejátszási időt biztosít egy töltéssel.
Az Xperia Z1 fekete, fehér és lila színben megvásárolható.
Kamera modul
A Sony nagyot álmodott a megszokottnál nagyobb, 20,7 megapixeles felbontású Exmor RS CMOS-szal, mely méretben is pont akkora, hogy a kisebb felbontású konkurensei 1,1 µm-es pixelméretét azért elérje. A képfeldolgozás a fényképezőgépekből is ismert, de persze ide optimalizált BiONZ rendszerre hárul, mely manuálisan akár ISO50 érzékenységet is enged, a maximum érzékenység (kézi beállításokkal) ISO800.
A Sony G optika a HTC mellett a legjobb fényerővel dicsekedhet, és 27mm-nek megfelelő látószöge is a jobbak közül való. A videó egy csúcsmobiltól elvárható Full HD felbontású és 30 képkocka/mp-es, és ugyanilyen méretben vehetünk fel az előlapi kamerával is, mely fotókból 2 megapixeleseket rögzít.
Sony Xperia Z1 | |
---|---|
Szenzor | 1/2,3″ Exmor RS CMOS |
Max . felbontás | 20,7 megapixel (1,1 µm) |
Képméretek |
5428 x 3936 |
Képformátum | JPEG |
Érzékenység | Auto, ISO50-800 (1 Fé lépésekben) |
Objektív | 27mm (ekv), F2,0 |
Zoom | digitális (3x Clear Image, 8x digi) |
Optikai stabilizátor | nincs (digitális) |
Élességállítás | automatikus (egy és többmezõs, érintéses AF pont kijelölés és expo, tárgykövetés) |
Elülsõ kamera | 2 Mpixel, FullHD video |
Videó | 1920×1080/30p 1280×720/30p MMS |
Hangfelvétel | van (kikapcsolható) |
Vaku | van (LED) |
Szoftveres képességek
A Z1-en is többségében mindent elérünk a kamera gyári szoftverén keresztül, és a Sony bizony gondoskodott meglepetésekről is. Ami nem meglepő az a kezelés. Jól átlátható, egyértelmű. Kicsit a Samsungra hasonlít a közvetlenül elérhető módválasztóval és a témákra tagolt menüjével, távolabbról pedig az LG-re hajaz a látványos ikonokkal és a fotó-videó mód közti átkapcsolással. Utóbbira szükség is van, hiszen különböző beállításokat és módokat kínál a mobil mindkét üzemmódban. Videónál például vaku helyett folyamatos fényt (itt Zseblámpa néven), és témamódokat kapunk, bár meglepő, hogy a tájkép, tengerpart, sport, lágy kép, éjszakai, hó és parti témaprogramok állóképnél nem érhetők el.
A Sony programozói egy egyedi gyors opciós ikont is az élőképre biggyesztettek, mellyel az expozíció korrekció és a fehéregyensúly beállításaihoz jutunk. Közvetlenül a főképernyőről érhető el a vakubeállítás és az előlapi kamerára váltás is. Minden mást az alatta lévő ikonnal megnyíló menüben találunk. Ide került a képméret, az önkioldó, a mosolyindítású expozíció, illetve a többféle AF mód, melyek között témakövetést, arcfelismerést, valamint egy és többmezős beállítást is kínálnak. Ugyanitt állítható be a stabilizátor, az érintéssel aktiválható expó, az érzékenység és a fénymérési mód is. Videónál mosoly expozíció, önkioldó és kikapcsolható hangfelvétel vár.
A választható üzemmódok közül tulajdonképpen csak kettő számít hagyományosnak. Egyrészt a Kiváló automatikus mód, mely önállóan állítja be a témaprogramot és ilyen esetben nem szabályozható az expo korrekció és a fehéregyensúly, másrészt a Manuális mód, mely minden fentebb felsorolt beállítást megad. Rajtuk kívül féltucat előre telepített alkalmazást kapunk, melyek között meglepően mulatságosak (pl. kiterjesztett valóság) is találhatók. Ezeket majd az Extrák részben részletezzük.
A képgaléria itt Album néven fut, melyben valóban saját albumokba rendezve nézhetők vissza képeink és videóink, de nem maradt ki a népszerű web helyekre történő feltöltés, a kedvencnek kijelölés, vagy akár törlés sem. A SensMe szekcióban diavetítéssé rendezhetők és visszajátszhatók a fotók.
Képszerkesztőből kettőt is kapunk. Egyrészt a galéria saját szerkesztő felületét, másrészt a Pixlr Express nevű előre telepített szerkesztő alkalmazást, melynek funkcióit nem lenne időm itt részletezni. A megszokott képmanipuláló beállításokon túl, rengeteg keretet, szöveges eszközöket, clipartokat kínál.
Azért a Sony galéria beépített szerkesztő modulja sem piskóta, hiszen 9 utólagos képeffektust, 11-féle keretet, és a szokásos horizonthoz igazítást, vágás, forgatás és tükrözés mellett olyan könnyen kezelhető szerkesztő eszközöket is a kezünkbe ad, mint az automata javítás, expozíció és vignettálás korrekció, kontraszt és árnyék beállítás, dinamika módosítás, élesség, színárnyalat, telítettség csúszkák. Még a profi szerkesztőkre jellemző görbés világosság állítást, és fekete-fehér színszűrést is találunk a sorban.
Egyéb extrák
A Sony tényleg egyedi, és néhol meglepetést okozó extra szoftvereket kínál, melyek ahogy említettem az üzemmód menüben érhetők el.
Az Info-Eye mód az utazók kegyét keresi, hiszen egy GPS-szel és beépített lexikonnal kombinált fotó módról van szó. A szoftver a GPS adatok alapján infókat gyűjt a fotóhelyszínről, melyeket megoszt a készítővel, sőt a fotós maga is kibővítheti ezeket az adatokat.
A Social Live alkalmazás is a közösségi élményt erősíti, hiszen a tesztmezőnyben egyedülálló live videó közvetítést kezdeményezhetünk vele a Facebookon keresztül.
A Timeshift Burst villámgyors 30 képes sorozatot készít, és szép karéjban elrendezi a képernyőn. Ujjunkkal végigfutva a kiterített nézőképeken kijelölhetjük a legjobban sikerültet.
Kétségtelenül a legmellbevágóbb a Kiterjesztett valóság nevű szoftver, mely különböző témákban 3D világokat varázsol az élőképre. Magyarán együtt fotózhatunk gombaházakban lakó törpékkel, vagy akár egy dinoszaurusszal is, fejünk mellett pedig színes rajzpillangó repkedhet ríltájm. A dolog veleje abban rejlik, hogy a készülék észleli az elmozdítását és a tereptárgyakat is, így a 3D lényeket a perspektíva változásának megfelelően rajzolja ki és a rajzvilágot mozgatja is. Ha például előre toljuk a telefont, akkor belezoomolhatunk a virtuális birodalomba, magasra emelve pedig felülről látjuk a kis lényeket.
A képeffektusokat is ide tették a program készítői. Kilenc hatás közül választhatunk, melyek között megtalálható a miniatűr, halszem vagy részleges szín effekt is.
A készülék egyik nagy dobása, hogy közvetlenül a kamera szoftver alá telepíthetünk ingyenes Sony alkalmazásokat a webről. Kilencet számoltam össze, olyan érdekességekkel mint a Motion Shot, mellyel egy téma mozgássorozata sűríthető egy képre (á la HTC, Nokia, LG és Samsung), vagy a Motiongraph, mely a Nokia Cinematographhoz hasonló animált állóképet készít. A szolgáltatás apró hátránya, hogy némely szoftver Magyarországról nem letölthető.
Használati tapasztalatok
Fényképezőgépeknél is megszokhatatlan számomra a sarokba tett objektív. A Sony Z1-ébe is rendszeresen belematatok. Az élőképről hiányoltam a kompozíciós rácsot, van viszont önkioldónk, sőt külön exponáló gombunk is, melynek folyamatos nyomásával azonnal bekapcsolható a kamera, és persze nem meglepően még exponálni is lehet vele. A hangerő gomb is hasznos a fotózásnál, ugyanis ezzel állítható a digitális zoom. A mobil félig a Sony tiszta kép zoom technológiáját, beállításának másik felében pedig hagyományos digitális zoomot használ.
A beállítások tekintetében nagyon jól jön az expo korrekciót és fehéregyensúly módokat előhívó ikon, de nem bántam volna, ha egy-két plusz opciót, mondjuk az érzékenységet is itt állíthatom.
Jól jött az állítható fénymérési mód is, melyet az átlagosnál pontosabb expozícióval hálált meg a gép. Az élőképpel viszont itt is apró gondok vannak. Sötétben igen hevesen szaggat, jó fényviszonyoknál pedig nem a konkurensekre jellemző túlszaturált, túlzottan kontrasztos képet mutatja, hanem éppen ellenkezőleg. Kissé lapos, az árnyékos területek részleteit túlzottan kihangsúlyozó, HDR hatást imitáló élőképet ad. Ezekkel a hibákkal együtt a Z1 élőképe egy fokkal még mindig jobb, mint a HTC, LG, Nokia és Samsung hasonló teljesítménye.
A gyári üzemmódok közül igencsak hiányoltam a „fotós lelkületűeket”. Ha gyerekeket fotózunk biztos jól jön a kiterjesztett valóság, de amúgy csak játszani jó. A Timeshift Burst elgondolás szintjén működik, de a gyakorlatban kevésbé. 30 apró nézőképből kiválasztani a legjobbat maximum olyan szinten lehet, hogy melyiken mosolyog legszélesebben a portréalany. Mást nem nagyon látni ekkora képeken. Nem értem, hogy szép animáció helyett miért nem kapunk részletnagyítási lehetőséget?
Az összes csúcsmobil közül csak itt találunk tárgykövető autofókusz, ami bizonyos esetekben életet, vagy inkább képet menthet. Az AF viszont elég hektikusan működik. Műfénynél (konkrétan ISO tesztábrás sorozatunknál), magas érzékenységet választva gyakran tévesztette el az élességet.
Fotók minősége
Aki nem szereti az inkább természetesnek ható színeket, az a többiekhez képest sápatagnak találhatja a Sony színvilágát, pedig tényleg ez áll közelebb a valósághoz. A 20 megapixelt túlzásnak érzem a képeket nézve, még akkor is ha egyenes arányban növelték a szenzor felületét is. Kontrasztszegény területeken minden részlet mosott, a határozottabb éleket pedig meggyötri a zajszűrés és utófeldolgozás igencsak túlbuzgó duója. Nem csak az élek mentén, de a homogén területeken is feleslegesen „szálkássá” élesített képfeldolgozási zaj fogad. Gyengébb fényviszonyok között mindez hatványozottan jelentkezik. Ez a fajta képhiba nagyon szépen eltüntethető, ha a képet lekicsinyítjük mondjuk 5 megapixel környékére.
Mivel a tesztelt gépek beállításai alaposan eltérhetnek, ezért a tesztfotók zöménél az összes modellben elérhető automatikát használtuk, és expozíció korrekciót sem végeztünk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy ugyanazon körülmények között automatán melyik készülék mit teljesít. Ez alól csak az ISO sorozat kivétel, ahol az érzékenység mellett, az expozíciót is korrigálni kellett, bár ez nem minden tesztalanynál volt adott, vagy pontosan beállítható. Az esti fotóknál (ahol elérhető volt) Éjszakai automata üzemmódot választottunk.
A képek EXIF adatai nem mindig tükrözik a valós felvételi beállításokat, ugyanis több készülék a beállítottól eltérő értékeket mentett. A Sony is ezen gépek közé tartozik, így hiába a menü ISO200-as beállítása, önhatalmúlag ISO320-on dolgozott. De itt legalább – nem úgy mint a HTC-nél – emelkedett az érzékenység.
Érzékenység – képzaj
Tesztfotók
A teljes méret megnyitásához kattintson Ctrl+bal klikkel a kívánt képre!
A cikkben és a tesztfotók között szereplő összes képet szerzői jogok védik. Előzetes, írásos engedély nélküli felhasználásuk tilos!
Videó minőség
Részletgazdag képet, és a fotókhoz hasonlóan egyáltalán nem túlburjánzó színeket ad a Sony videója. Sötétben az erősebb érzékenységű készülékek közé tartozik, átlagos videó képességekkel. Mozgóképnél HDR mód, és tárgykövető autofókusz is bekapcsolható.