Képminőség
Fájlformátumok
A fotók – a belépőszintű ultrazoom kategória miatt nem meglepő módon – csak JPEG formátumban menthetők el. Legnagyobb felbontásban 3648×2736 pixeles képeket kapunk. Ezek oldalaránya 4:3, de választhatunk 3:2 oldalarányt is. A tömörítés Fine és Normal módban történhet, ezek között azonban csak a legnagyobb felbontásnál választhatunk (3:2 oldalaránynál sem). A Fine tömörítésű képek 92%-os, míg a Normál módban készültek (ez érvényes a kisebb felbontásokra is) 82%-os minőségűek.
Képzaj
Az érzékenységet ISO100 és ISO1600 közé állíthatjuk maximális felbontásban. Ha ennél is nagyobb érzékenységre van szükségesünk, akkor le kell mondanunk a 10 Mpixelről, ugyanis az ISO3200-as érzékenység csak 3 Mpixelen használható.
Sajnos az ISO64 érzékenységgel készült képek is jelentős mosottságot mutatnak a zajszűrés következtében. A képzaj persze emiatt nem jelentős, de a zajszűrés eredményeként hasznos részletek is elvesznek.
Érdekes, hogy ISO100-nál mintha kissé több részletünk maradna, a cérnaspulnikon és a papírpénzen is hajszálnyi eltéréseket láthatunk. A képzaj itt alig észrevehetően magasabb, mint ISO64-en. Amit még érdemes megfigyelni, hogy az ISO100 (és ennél nagyobb) érzékenység(ek)hez képest az ISO64-es enyhén alulexponált. Ebből arra következtethetünk, hogy az ISO64 érzékenysége vélhetően a kiírtnál alacsonyabb (de ISO50-nél magasabb).
Az ISO200 érzékenységnél kezdenek megjelenni a FinePix S1000fd zajszűrésére érdekes módon jellemző fekete és fehér pixelek. Fura ez, mert úgy néz ki a kép a zajszűrés ellenére, mintha megsózták és megborsozták volna. ISO200-nál még szerencsére nem zavaró ez a hatás, s a képzaj is inkább világosságbeli, mint színzaj.
ISO400-nál erősödik az előbb említett visszamaradt képzaj dominanciája, ez leginkább a sötétebb tónusú területeken érhető tetten (lásd 3. kivágás). Komprimusszomként ez még bevállalható, normál méretű papírképeknél gondot nem fog okozni.
ISO800 lehet az a határ, ami a szép képek és a szükséges rossz között húzódik. Ezt az érzékenységet érdemes csak akkor használni, ha erre tényleg mindenképpen szükség van. A zajszűrés itt erősebbé válik, a képélesség csökken, a mosottság erősödik, s a kisebb érzékenységeknél tapasztalt, zajból visszamaradt fehér és fekete képpontokból itt már fehér és fekete vonalak lesznek.
Az ISO1600 érzékenységnél drasztikusan csökken a képek részletgazdagsága, a JPEG képek zajszűrése igen erőssé válik és megjelenik a visszamaradt színzaj is, főként a kék csatornában. Kis kompromisszummal azért még 10x13cm-es papírképnél elfogadható minőséget kapunk.
S végül az ISO3200. Sokszor olvashatunk olyat a nagy érzékenységről, hogy „felesleges marketing” vagy „miért kellett ezt belerakni?”. Részben igazat is adhatunk ezeknek a kifogásoknak, de azért ne felejtsük el, hogy még mindig jobb egy kis méretű, részletekben nem bővelkedő, zajos kép, mint egy bemozdult, elmosódott felvétel. Ettől függetlenül persze tudnunk kell, hogy ezt az érzékenységet csak a legvégső esetben szabad használnunk. Amennyiben van lehetőségünk töb felvétel készítésére, próbáljunk ISO1600-on vagy ISO 800-on hosszú sorozatot lőni. Kellően sok képből (8-10) kis szerencsével akadhat olyan is, amely nincs berázódva. Ez persze csak statikus témáknál nyújthat megoldást. Visszatérve az ISO3200-ra: ez a zaj már papírképen is jól látható lesz, s a felbontás és részletgazdasgás sem fog 10×13 cm-esnél jóval nagyobb nagyításokat lehetővé tenni. Mindenesetre az semmiképpen nem hiba, hogy van ilyen érzékenység, attól nem lenne jobb a gép, ha csak ISO1600 lenne a maximum válaszható érték.
Érzékenység – képzaj – zajszűrés
Élesítés
A képek élesítését normál értéken kívül egy fokkal lágyabb és egy fokkal keményebb módra állíthatjuk. Szerencsére ezek az értékek egyáltalán nem túlzóak, tehát a lágyabb kép nem jelent túl lágyat, míg a keményebbnél sem érezni a túlzott élesítés kellemetlen hatásait. Persze a zajszűrés miatt több részletet az erősebb élesítésnél sem kapunk, sőt inkább láthatóvá válik a zaj okozta mosottság, hiszen így nagyobb különbségek lesznek a kép egyes elemeinek élességén.
Képi üzemmódok
A normál módú képkészítésen kívül a Fujifilm FinePix S1000fd csak két további lehetőséget kínál, úgy mint dia (chrome) és fekete-fehér.
Dia módban erőteljesebb, teltebb színeket kapunk, főként a vörös és kék összetevőkben. A vörösek már-már túlszaturáltnak tűnnek bizonyos témáknál. Persze aki szereti az élénkebb színeket, azok számára kedvenc üzemmód lehet.
A fekete-fehér mód nem rejt túl sok meglepetést, egyszerű szürke-árnyalatos módról van szó, semmilyen más egyéb szűrő nem áll rendelkezésre. Sajnos a fényképezőgéppel a kontraszt nem változtatható és ezt a fekete-fehér módban sem teszi meg az S1000fd, pedig mint tudjuk, a fekete-fehér képek nem csak színtelenségüknek köszönhetik sokszor finomabb és kifejezőbb hatásukat.
Általános képminőség
Furcsa jelenséget vehetünk észre a készült képeken. A gép hajlamos a fotókon a színeket elszürkíteni, de olyan mértékben, hogy az R-G-B értékek akár tökéletesen azonosak is lehetnek (valódi szürke). Ez a napfény WB-vel készült képeken látszik leginkább, de egyéb, sötétebb tónusokat is tartalmazó felvételeken is tetten érhető. A sárgás fal kiszürkül, a bőr imitt-amott szürke foltos lesz, s a bronz színű oszlop sem a maga természetes színeiben köszön vissza.
Első alkalommal csak furcsa érzés támadhat bennünk, hogy valami nem stimmel. Kicsit több képet megtekintve és a gépet próbálgatva aztán kiderül a turpisság: pontosan azért tűnnek furának ezek a képek, mert részlegesen szürkeárnyalatosak lettek.
A képeket 1:1 nézetben megtekintve az is látszik, hogy imitt-amott azért hagy foltokat a gép színesben is. Emiatt aztán mégfurcsábban néz ki az összhatás.
A következő képeken a Fujifilm FinePix S1000fd és a FinePix S100FS azonos témáról, közelítőleg ugyanolyan reggeli órában készült képeinek kivágása tekinthető meg, melyen jól látszik az S1000fd szürkítő hatása (nem mellékesen a részletgazdagságbeli különbség is szemmel látható a két gép között).
Napfény fehéregyensúllyal a reggeli órákban készült fotók részlete a
Fujifilm FinePix S100FS és FinePix S1000fd gépekkel
A képeket elnézve könnyen belátható, hogy a FinePix S1000fs napfény WB-vel készült képeinek nem így kellene kinézni. Egy nyírfa nem tartalmaz kék és szürke színekből foltokat, s a már sokszor fotózott ceglédi Református Nagytemplom vakolata sem szürke színű, hanem kissé sárgás, ahogy az S100FS fotózta.
Érdekes módon felhős WB-re váltva sok esetben megszűnik ez a probléma, persze napsütéses időben ez túl sárgás képeket eredményez, de talán még mindig jobb, mint a fakó verzió.
(A bronz színű oszlop Panasonic DMC-TZ3-mal készült fotója itt megtekinthető.)
Napfény és felhős fehéregyensúly közötti különbség (szürkülés)
Gondolván egy esetleges géphibára, körbenéztem a neten fellelhető FinePix S1000fs képek között, s hasonló problémákat találtam. Így aztán kizárnám, hogy csak a nálunk jár modellel lenne gond és valószínűsíthető, hogy az összes gép ezt csinálja. Egy firmware frissítés segíthet a dolgon, feltéve, hogy a Fujifilm nem tudatosan így csinálta a gépet.
A FinePix S1000fd tesztelése közben a gyártó be is jelentette egy firmware frissítést, ennek leírásában azonban csak az EVF 60 kép/mp-es sötétedéséről (amit én nem tapasztaltam) és egyes menünyelvek hibáiról tesznek említést.
Vörösszem korrekció
A FinePix S1000fs kis méretű vakuja bár viszonylag magasra emelkedik a gépváztól vakuzás közben, a vörös szemek elkerüléséhez, főleg messzebb lévő fotóalanyok esetében ez is kevés.
Ahogy a FinePix S100FS is, úgy a FinePix S1000fd is képes a vörös szemek automatikus korrekciójára közvetlenül a fotózás után. Ez mind jól hangzik, de a vörös szemek javítása csak arcfelismerő módban készült képeknél lehetséges, ráadásul ez nem csak az azonnali, automatikus javításra érvényes, hanem a lejátszás módból kezdeményezett, utólagos korrekcióra is.
Ha sikerül a vörös szemeket korrigálni, akkor az eredmény egyébként remek, nem ad természetellenes hatást, nem fakó a pupilla. A dologhoz persze hozzátartozik, hogy jó tucat felvétel készült, mire egyet hajlandó volt javítani a fényképezőgép. Pedig az arcprioritás mindegyik alkalommal bekapcsolt állapotú volt.
Vörös szemek gépen belüli javítása
Memória kapacitás
A Fujifilm FinePix S1000fd-be 24 MB-nyi beépített memória került, amely vésztartalékként jó szolgálatot tehet. Ha 3 Mpixeles képekkel megelégszünk, akkor kb. 30 képet tárolhatunk rajta. Legnagyobb felbontásban és legjobb minőségben viszont csak 5-6 képnek elegendő a belső memória.
Mivel a fényképezőgép mind az xD, mind az SD és SDHC kártyákat kezeli, könnyű dolgunk van a memóriabővítéssel. Ha már rendelkezünk korábbi Fujifilm vagy Olympus fényképezőgépből xD kártyával, nyugodtan használhatjuk azt. Új kártya vásárlásánál anyagi szempontokat figyelembe véve érdemesebb az SD illetve SDHC formátumokat előnyben részesíteni.
A JPEG képek viszonylagos kis tárigénye miatt sok esetben az 1 GB-os kártya is elegendő lehet, de ha hosszabb utazásokat is tervezünk a fényképezőgéppel, vagy többet videóznánk, akkor válasszunk legalább 2 GB kapacitású memóriakártyát (SD formátumnál ez a méret is alig több 3-4e Ft-nál).
Az egyes felbontásokhoz és tömörítési fokokhoz tartozó fájlméreteket a következő táblázat mutatja:
| Fájlméretek és tárolható képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Felbontás, tömörítés | méret* | 24 MB-os belső memóriában* | 1 GB-os kártyán* |
| 3648×2736 Fine | 3941 KB | 6 | 259 |
| 3648×2736 | 2372 KB | 10 | 431 |
| 3648×2432 (3:2) | 2180 KB | 11 | 469 |
| 2592×1944 | 1215 KB | 19 | 842 |
| 2048×1536 | 728 KB | 32 | 1407 |
| 1600×1200 | 574 KB | 41 | 1783 |
| 640×480 | 112 KB | 213 | 9118 |
