Archívum

Ha kisfilmes fényképezőgéppel szeretnénk igényes épületfotókat készíteni, netán csak elegünk van a perspektívikus torzításból, vagy imádjuk a dönthető fókuszsík adta kreatív lehetőségeket (pl. makett hatás), akkor egy perspektíva korrekciós objektív beszerzése ajánlott. A Nikonnál ezt PC-E szériának hívják, melyből az egyik legjobb, nem túl régen kiadott darab járt nálunk.

Különösen full-frame érzékelős gépeken lehet hasznos a Sony nagy fényerejű, és látószögű fix objektívje. APS-C gépeken már kényesebb a helyzet, hiszen a gyártók az elmúlt években komolyan nekifeküdtek a használható és olcsó nagylátószögű optikák gyártásának. Lássuk, terem-e babér a Sony üdvöskéjének!

Az APS-C szenzoros digitális fényképezőgépekkel kezdetben talán az egyik legkomolyabb probléma a nagylátószög elérése volt. Ennek leküzdésére több gyártó is új objektívet készített, ezek egyike a Sigma ma már nagy múltú 10-20 mm-es EX szériás optikája.

Bár rendkívül egyedi, azonnal felismerhető hatást adnak, a halszem objektívek használatát nem illik túlzásba vinni. Alapvetően kétfélét kínálnak a gyártók, cirkuláris és diagonális kivitelben. Most az utóbbiak közül választottunk egy fix gyújtótávolságú optikát a Sony kínálatból.

Mai tesztalanyunk nem csak árát, de szolgáltatásait tekintve is igazi profi. Kényelmes zoomtartománya, kiváló építési minősége és átlagosnál jobb fényereje könnyen fullframe érzékelős Nikon gépünk fő mindenesévé tehetik. Rövid tesztünkben megpróbáljuk feltárni előnyeit és hátrányait.

Ijedősebb bogarak, pillangók makrózásához sok esetben nem elegendő a 100 mm körüli gyújtótávolság és a 30 cm-es tárgytávolság. A Sigma 150 mm-es makróobjektíve ezt hidalja át még nem túl hosszú, de már közel 40 cm közelpontú objektívjével.

Az 50mm-es, vagy ahhoz közeli gyújtótávolságú normál objektívek a filmes korszakban is igen népszerűek voltak a tükörreflexes gépek használói között. Nincs ez másként a digitális SLR-ek idején sem, így a portrézásra és tárgyfotóra is megfelelő, többnyire kiváló fényerőt produkáló optikák ma is elengedhetetlen kellékei a gondosan összeválogatott fotóstáskának. Tesztünk alanya a Sony legjobb fényerejű normál objektívje volt.

A Panasonic G1 néhány hónapja már járt a karmaink között egy hosszabb teszt erejéig, de akkor a hozzá adott kitobjektív képességeit részletesebben nem vizsgáltuk. Most viszont lehetőségünk adódott, hogy a nagy kitet, azaz a 14-45mm-es alap- és a 45-200mm-es tele-zoommal megtámogatott gépet vegyük szemügyre. Következő tesztünk azonban kevésbé a fényképezőgépre, mind inkább az objektívekre koncentrál.

Érdekes ötletet valósított meg a Loreo akkor, amikor a camera obscura kedvelőihez hasonlóan a tükörreflexes fényképezőgép bajonett védő kupakjából kamerát alkottak. A Loreo ugyanis ilyen kupakban kínál egyszerű képleképező eszközt. Noha nem konkrétan lyukkameráról van szó, a megoldás mégis azt juttatta eszembe. Két lencsés kupak járt nálunk, egyikük perspektíva korrekciót is kínált.

A fotózással még csak most ismerkedők bizonyára nem esnének hasra, ha megtudnák: 2×-es zoomátfogású teleobjektívet teszteltünk. Akik viszont értik a gyújtótávolság fogalmát, azoknak a 600-1200mm többet árul el. Bizonyára ők azok, akik értékelik is az optika ezen képességét, hiszen a nagy gyújtótávolság elérhető közelségbe hozza még a száz méterre lévő témákat is. Nagy kíváncsisággal vetettem bele magam a számomra eddig ismeretlen márka ultratele zoomjának kipróbálásába.