Felépítés
Ergonómia
Szerintem senki nem lepődik meg azon, ha már az elején konstatálom, hogy ez egy kiválóan összerakott, rendkívül minőségi fényképezőgép. Ebben a kategóriában nem is vártunk mást, hisz többek között ezért fizetünk. Masszív, magnézium ötvözet fémvázért, az összes illesztésnél időjárásálló szigetelésért, a pontos összeszerelésért, és a minőségi anyagokért. Nos, az összes kritériumot kipipálhatjuk.
Egy ilyen profi gépnél modellről-modellre csupán az a kérdés, milyen apró változtatásokkal lep meg bennünket a gyártó. Aprókkal, hiszen a csúcskategória jórészt a konzervativizmusra is épül. Kezelésben és kinézetben nincsenek hatalmas ugrások, forradalmi változások, hiszen meg kell felelni az évek, vagy akár évtizedek óta ilyen felszereléssel dolgozó fotósok igényeinek és megszokásának.
Az 1D X ezen a mezsgyén halad, és fennhéjázó külsőségek helyett inkább olyan kiszámítható újdonságokkal licitál rá a korábbi modellekre mint a 400 000 ezer expozícióra tervezett zárszerkezet.
A gépet kézbe véve elsőre úgy érezhetjük, hogy egy örök életű munkaeszköz került karmaink közé, de közelebbről megnézve és főleg használva egy nagyon precíz szerkezetet ismerhetünk meg. A gombok és tárcsák erdeje például nem csak ergonómiailag, de fontosságukat és funkciójukat tekintve is a megfelelő helyekre került. A hasonló gépektől már megszokhattuk, hogy több kezelőszerv duplán szerepel a vázon, hogy a fényképezőgép portré pozíciójában is kényelmes kezelhetőséget biztosítson. Ebből a szempontból annak idején kiváló ötlet volt a nagy hátsó vezérlőtárcsa, hiszen mindkét pozícióban kényelmesen elérhető. Az összes gomb szélén gumibetét biztosítja a porvédelmet, ami szintén egyfajta finom jelleget ad a majdnem 1,5 kilós monstrumnak.
Az EOS-1D X ahol csak lehetett kényelmes és biztos fogást nyújtó gumiborítást kapott. A fő markolat kellően nagy és jó fogású, de a portrémarkolat – mely legtöbbször kialakítása miatt jóval kényelmetlenebb – sem sokban marad el tőle. Az 1D X megmaradt a Canon pro gépeire jellemző lágy vonalvezetésnél, lekerekített éleknél.
A kényesebb helyeken biztonsági nyitókapcsolókat kapunk. Ilyen az akkumulátor ajtaja, és a kártyafoglalaté is. Mindkettőt kihajtható és elfordítható füllel nyithatjuk.
A kezelés és az ergonómia szempontjából nagy segítséget jelentenek a multifunkciós karok (vagy hívjuk őket josticknek), melyek a menükben való navigációnál, az AF pontok kiválasztásánál és a visszajátszott képeknél is hasznos és gyakran nyúzott kezelőeszköznek bizonyultak.
Ragyogó ötlet volt, hogy megváltoztatták néhány fontosabb gomb felületét. A gép elején, és így nem igazán szem előtt lévő funkciógombok közül például ez egyik sima felületű, a másik viszont peremes, így gyorsan kitapintható, hogy melyiket készülünk épp lenyomni. A fényképezőgép a korábbiaknál is több, nagyjából egy tucat programozható kezelőszervet kínál, melyek funkciója mind egy helyen állítható a menüben. Emellett még ott a Q-gomb is, mellyel egy gyorsmenüt (aktív státuszképernyőt) érhetünk el normál vagy akár élőkép módban.
Optika
A Canon EOS-1D X-re, mint összes 1-es szériájú társára, csak EF objektívek csatlakoztathatók. Nem használhatunk tehát EF-S vagy EF-M jelzésű objektíveket. Mivel egy teljes méretű kisfilmes képkockával megegyező a szenzorunk az úgynevezett objektívszorzóval nem kell számolnunk. Felhelyezett optikánk valódi gyújtótávolság tartományában dolgozik.
Az 1D X-hez nem jár kitobjektív, és ez kategóriát ismerve nem is csoda. A megcélzott réteg vagy rendelkezik hozzá megfelelő objektívparkkal, vagy bátran válogathat a kínálatból, mely csak a Canon gyártású optikákból több mint 60 modellt jelent.
Képérzékelő
A teljes kisfilmes képkocka méretű érzékelőről már volt szó. Ez egészen pontosan 36 x 24 mm-t jelent. A CMOS szenzor felbontása 19,3 megapixel, melyből valódi képalkotásra 18,1 megapixelt hasznosít a gép. Ez néhány megpixellel elmarad ugyan a legutóbbi (szintén fullframe) 1Ds modell felbontásától, de ne feledjük, hogy az 1D X-ben a korábbi „riportergépek” villámgyors sorozat szolgáltatásait is megtaláljuk, melyek eddig nem nagyon merészkedtek 12-16 megapixel fölé. Az így megnövekedett adatmennyiség így is komoly feldolgozórendszert kíván. Tesztalanyunkban a legújabb szériás dupla Digic 5+ rendszer dolgozik, mely tizenhétszer gyorsabb az előző szériánál. A processzor négy darab 4 csatornás, 14-bites A/D konvertert és 16-bites, kétszálú szenzorkiolvasást, és sokkal jobb jel/zaj arányt kínál.
18 megapixelünk 5184 x 3456-es képméretet jelent, JPEG vagy RAW formátumban. Egy pixel mérete így 6,94 µm. A szintén 18 megapixeles, de kisebb (APS-C) képérzékelővel ellátott EOS-650D, EOS-60D és EOS-7D modelleknél ~4,30 µm pixelméretet kapunk. Az 1D X utódja tehát 46 megapixelesen éri majd be a jelenlegi Canon APS-C brigádot, pixelméret „miniatürizálás” terén.
JPEG-ben további 3 felbontás áll rendelkezésünkre, melyek mindegyikét 1-10 tömörítési fokozatban használhatjuk. A készülék csak 3:2 oldalarányú képeket készít. RAW-ban nem csak maximális méretű, de két kisebb felbontás is választható (mRAW és sRAW) 10 és 4,5 megapixellel.
A fényképezőgép egyébként nem csak nagyméretű, de új elrendezésű érzékelőhelyeivel is előnyhöz jut. A mikrolencséket hézagmentesen helyezték el egymás mellett, mely nagyobb fénygyűjtő felületet eredményez. Ez és a jobb feldolgozórendszer akár 2 fényérték előnyt is jelenthet nagy érzékenységnél a korábbi modellekhez képest. Mármint a Canon szerint.
És ha már az érzékenységnél tartunk. Ez az előny a beállítható tartományban is megmutatkozik. ISO100 és 51200 között állíthatjuk az érzékenységet, 1/3 vagy 1 Fé lépésközökben, de szükség esetén az ISO50 (L) valamint ISO102400 (H1) és ISO204800 (H2) értékek is elérhetők. Utóbbiak csak egész fényérték lépésenként. Az ISO érték automatikus is lehet, teljesen a gépre bízva. Azaz nem egészen teljesen, mert az automatikus tartomány minimum és maximum értékét is megadhatjuk. Az Auto ISO beállítás manuális felvételi üzemmódokban is választható.
Szenzortisztítás
Az EOS-1D X automatikus szenzortisztítása más mint elődjeié. Az újdonság a képérzékelő előtti szűrőréteg eltérő rázásában rejlik. A gyártó szerint a továbbfejlesztett ultrahangos rendszer más irányban mozdítja el a port felfogó réteget, így több porszem távolítható el róla. A szűrő fluorit réteget is kapott, melyen nehezebben tapadnak meg a porszemcsék, és a tükörakna bevonata is gátolja a hasonló szennyeződések lerakódását.
Az automata rendszer minden be- és kikapcsoláskor működésbe lép, hacsak nem tiltjuk le. Aktiválása emellett bármikor elvégezhető. Ha így sem boldogulunk a porral, a megfelelő eszközök birtokában kézzel is megtisztítható a szenzor, a tükröt felcsapva.
Megoldást jelenthet a por problémára a szoftveres portérkép, mely egy próbaexpozícióval rögzíti a szenzor „gyanús” foltjait. Ezeket később a mellékelt képfeldolgozó szoftverrel távolíthatjuk el a kész képről (szenzoron ettől még megmaradnak).
LCD és kereső
Némileg előrelépett LCD terén is az új modell. A korábbi széria 3″-os kijelzőjét 3,2″-osra cserélte a gyártó, 920 000 képpont helyett pedig 1,04 milliót (720 x 480 pixel) kapunk, nagyjából a méretnövekedéssel arányban. A 3:2-es oldalarányú TFT LCD kiváló képet nyújt, mind részletesség, mind színek és kontraszt tekintetében. Gyakorlatilag bármilyen szögből jól látható. Az odáig rendben, hogy konzervatív megközelítés, de nem ártott volna egy kihajtható képernyő. Nem szégyen az profiéknál sem.
Az élőképes megjelenítés és képfrissítés 30 kocka/mp-es és sötétben is kellően folyamatos, bár egy jó adag zaj ilyenkor már bezavarhat. A megfelelő fényviszonyokhoz 7 fokozatban állítható a képernyő világossága.
Az LCD-n megjelenő információkat minden esetben az INFO gombbal kapcsolhatjuk, sőt ugyanígy a képernyő kikapcsolására is lehetőségünk lesz. Ha fotózásnál az optikai keresőt használjuk, az LCD-n a fontosabb felvételi adatokat tartalmazó státuszképernyő, kéttengelyes vízszintjelző, illetve a kép egyéb információi jeleníthetők meg. A folyamatos élőképet aktiválva háromféle kompozíciós segédrács, élő hisztogram és elektronikus vízszintjelző is bekapcsolható az INFO gombbal. Többszöri lenyomásával el is tüntethetjük az összes felvételi adatot.
Akár élőképet, akár státusz adatokat látunk a képernyőn a Q gombbal mindkét esetben egy gyorsmenü érhető el, ahol a kijelzett adatok közül bármelyik kiválasztható a joystick karral, a vezérlőtárcsákkal pedig megváltoztatható a beállítása.
Lejátszáskor szintén az INFO gombbal lapozhatunk az adott kép részletes vagy összefoglalt adatai, valamint világossági és RGB hisztogramja között. A világossági hisztogramnál a kiégett részekre is figyelmeztet a fényképezőgép. Ilyenkor a hátsó tárcsával lapozhatunk egyenként a fotók és videók között, az elülsővel pedig a beállított lépésköznek megfelelően, akár 10 vagy 100 képenként is. Képnagyítás a külön nagyítás gombbal kezdeményezhető, majd az elülső tárcsával növelhető 1,5-10x méret között. A másik irányba forgatva 4 és 9 nézőképes oldalakat kapunk. A nagyított kép pixelpontosan jelenik meg a képernyőn, így az élessége is pontosan ellenőrizhető. Ehhez nyújt segítséget a nagyított nézetben lapozás, mely ugyanúgy a hátsó tárcsával végezhető.
Élőkép módban is akad dolga a nagyítás gombnak, ilyenkor az élőnézet 5x és 10x-es növelésére használhatjuk, mely elsősorban a kézi élességállításhoz nyújt segítséget. Feltéve, hogy nem mozgó témákat fényképezünk.
Az LCD-n kívül más helyeken is ellenőrizhetők beállításaink. Egy ilyen profi gépnél erre szolgál a tetején és az LCD alatt elhelyezett folyadékkristályos, háttérvilágítású kijelző. Mindkettő narancs színű világítása a gép tetején található kis gombbal kapcsolható be és ki (6 mp után automatikusan is kikapcsol). A felső, nagyobb kijelzőn olvashatók a főbb felvételi információk, míg a hátsó kisebben az álló- és videókép méret/minőség, fájlszám és mappanév mellett, a memóriakártya információk jelennek meg.
Az optikai kereső paramétereit tekintve megegyezik az 1D Mk IV-ben lévővel. 100%-os lefedettséget és 0,76x-os nagyítást kapunk, mellyel az egyik legnagyobb keresőképet nyújtja a DSLR piacon. Új viszont a mattüveg, mely természetesen ebben a modellben is cserélhető. Néhány új információkijelzést is kapunk, mint például segédrácsot a képmezőben, vagy AF státusz ikont, de új az elektronikus vízszintjelző is.
A kereső szemkagylója levehető, cserélhető. Levétele nélkül hozzá sem férünk az kis dioptria korrekciós kerékhez, mellyel -3,0 – +1,0 dioptria között szabályozható a keresőkép élessége. A szemkagyló másik oldalán egy mechanikus karral lezárható betekintő nyílás, melynek hosszú expozíciós időknél van értelme. Így betekintő nyíláson beszűrődő fény nem zavarja meg a fénymérést.
Vaku
A Canon professzionális fényképezőgépein (a 5D sorozattól fölfelé) nincs beépített vaku. Külső vakut azonban minden további nélkül használhatunk a géppel, akár a tetején lévő szabvány vakupapucson, akár szinkronkábellel. A készülék 1/250 mp-es maximális vakuszinkronidőt kínál.
Lehetőleg a Canon E-TTL II rendszerű vakuit használjuk a géppel, melyek teljesítménye a készülék menüjében +/-3 fényérték tartományban korrigálható. Lehetőségünk lesz 3 képes vakuexpozíció sorozatot is készíteni. A Külső Speedlite vezérlés menüben részletes beállításokat kapunk, melyről később, a Menürendszer oldalon írunk.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Canon EOS-1D X csatlakozói szépen egy csoportba rendezve sorakoznak a gép bal oldalán. Négy gumilap mögé rejtették a hét csatlakozót. Közülük az első a különálló rendszerbővítő terminál. Ide csatlakoztathatjuk például a WFT-E6 Wi-Fi egységet, vagy a GP-E1 GPS adaptert. Mellette, szintén egy különálló fedél mögött, egy Ethernet aljzat kapott helyet, a gép ugyanis LAN hálózatba is köthető. Közös gumifedél alatt található a sztereó mikrofon bemenet 3,5 mm-es jack aljzata, a kábeles távkioldó bemenete (infravörös is használható), valamint a vakuszinkron csatlakozó. Mellettük jutott hely a HDMI (Type C) kimenetnek, valamint a kombinált USB-A/V aljzatnak. Utóbbihoz egy-egy kábelt is kapunk, a többit viszont külön kell beszereznünk.
Akkumulátorát a 1D Mark IV-től örökölte a gép. Az LP-E4N típusjelű lítium-ion áramforrás 11,1V-os, és 2450 mAh-ás, és egy különleges (a hasonló gépeknél viszont általános) akku zárófedéllel csatlakoztatható a gép portrémarkolatában lévő foglalatba. A fedél nyitása és zárása egy elfordítható biztonsági füllel történik.
A keresőben 6 fokozatú akkumulátor töltöttség kijelzés látható, de a menüben 1%-os pontossággal ellenőrizhető ugyanez, sőt az eddig lőtt képszám és az akku állapota is leolvasható. Egy töltéssel kb. 1120 felvételt készíthetünk normál körülmények között, csak a keresőt használva. Hidegben, vagy főként élőképpel (LCD-vel) ez jóval kevesebb, mindössze 270-290 kép. Egy igen méretes, két akkumulátort fogadó hálózati töltő (LC-E4N) is a csomag része, mellyel kb. 2 óra 10 perc a teljes töltés.
Bár az elődökben CompactFlash és SD kártyákat is használhattunk. Az EOS-1D X dupla memóriafoglalatában két CompactFlashnek van hely. Nem kell tehát még leírnunk a jő öreg formátumot. Már csak azért sem, mert szupergyors UDMA-7 CF kártyák is használhatók. A dupla foglalat több kártyaírási üzemmódot támogat, így például menthetünk külön-külön (tetszőleges) fájlformátumokat a két kártyára, de egyszerre azonos tartalommal és egymás után is megtölthetjük őket.
