Képminőség
Képzaj
A Canon ezen modellje – bátyjával az EOS-50D-vel együtt – a legnagyobb felbontást tudhatja a magáénak az APS-C méretű szenzoros gépek családjában. Az érzékelő 22,3 x 14,9 mm-es mérete így bő 11,5x nagyobb egy mostanában elterjedt 1/2,33”-as szenzor területéhez képest, a 15,1 megapixeles effektív felbontás azonban elég komoly kihívás a feldolgozórendszer és az objektív számára is.
Zaj tekintetében a Canon DSLR gépeket sosem kellett félteni. A japán gyártó közel egy évtizede alkotta meg azóta legendássá vált CMOS érzékelőjét, mely mindmáig alapját képezi gépeinek. Az 500D-ben dolgozó sokadik generációs utód is hozza a jó formát, bár előnyről ezúttal már nem beszélhetünk. Körülbelül a hasonló felbontású fényképezőgépek átlagát hozza zajban ez a modell. Óriási eltérések nincsenek, a különbség főként a használt szűrési algoritmustól függ.
Az ISO100-as érték jelenti az alap beállítást, melynél nagyjából a Pentax K20D zajszintjén teljesít a gép, egy leheletnyivel magasabb színzajjal.
A következő lépcsőfokot jelentő ISO200-nál kb. egynegyed mértékben növekszik a zajszint, ami még nem jelent szemmel látható, vagy zavaró problémát. A kép itt is szinte tökéletesen „tiszta”.
ISO400-nál hasonló mértékű emelkedést tapasztalhatunk, míg a következő fokozatnál jóval kisebb az eltérés, így 400-helyett az ISO800-as értékkel is szinte gond nélkül bepróbálkozhatunk. Olyannyira, hogy ezen a beállításon a zaj szintje alatta marad a 14 megapixeles konkurenciának, közel a 12 Mpixeles belépős szintű gépek átlagához.
ISO1600-on még elég használható, bár a zajszűrés miatt már több helyen mosott képet kapunk. Kevésbé érvényesülnek a fotón a finom részletek, de ettől függetlenül bátran használható, ha a helyzet megkívánja.
A vízválasztó az ISO3200-as beállítás, mely főleg színzajban elég erőteljes emelkedést hoz. Leginkább a mindig problémás kék és ezúttal a piros színcsatorna zaja erős, de a világossági zaj is nagyjából 35-40%-kal ugrik meg. Itt már elgondozhatunk, hogy szükség van-e ilyen magas érzékenységre.
Az ISO6400-as érték csak a kiterjesztett érzékenység engedélyezése után érhető el. Jelentős zajszint emelkedésre számíthatunk, kb. 60%-os mértékben. Ha viszont a közel ugyanilyen felbontású Pentax K20D-hez, vagy Samsung GX-20-hoz hasonlítom, nincs miért szégyenkeznie az EOS-500D-nek. Simán hozza az említettek zajátlagát.
Az utolsó beállítás (Hi) ISO12800-zal egyenértékű, ami egyedülállóan magas a belépő tükrösök között. Természetesen itt már nagyon magas zajszintre kell számítanunk. Ez több mint duplája lesz az ISO3200-on tapasztalhatónak.
RAW formátumot választva nem érvényesül a feldolgozórendszer zajszűrő hatása, ami meg is látszik a végeredményen. Itt minden esetben a képkonvertálás előtt, magunknak kell beállítanunk a kívánt szűrést. Az általunk használt Adobe Lightroom 2,4 szoftverben ezt a lehetőséget kikapcsoltuk, hogy „nyers” szoftveres szűrés nélküli képeket kapjunk. Az így kapott eredmény már igazolni látszik a „ nagyobb felbontás-nagyobb zaj” papírformát. A korábban példaként hozott Pentax K20D végig alacsonyabb zajt produkál. Magas érzékenységen a különbség kicsi, és nem is szembetűnő, viszont alacsony ISO szinten komolyabb a különbség. Az a szerencsénk, hogy ISO100-200-on eleve alig észlelhető a képzaj, így a gyakorlatban nem igazán lesz zavaró szűretlen RAW-nál sem. A mumus a színzaj, ami alacsony és magas érzékenységeken is egy kicsit magas a DSLR átlaghoz képest. Az egyedi ISO12800-as beállításon például kb. 3x annyi jut belőle a képre mint ugyanilyen ISO értéknél JPG képen (mindkét esetben kikapcsolt szűrés mellett).
Érzékenység – képzaj
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO100
- ISO100 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
Zajszűrés
A Canon EOS-500D több fokozatban beállítható magas érzékenységű szűrést kapott mint elődje. Ott még csak be és kikapcsolhattuk ezt a szolgáltatást, itt három fokozatban (alacsony, normál, erős) szabályozhatjuk. A szűrésnek persze csak JPEG képeknél van jelentősége és ISO1600 érzékenység felett. Alacsonyabb beállításokban is szűr a gép, de arra nem lehetünk hatással.
Az ‘alacsony’ szűrési fokozat nem okoz változást a világossági zajszintben, csak a színzajt szűri, kb, 15%-kal. A következő fokozatok ISO1600-nál nagyjából 20-20%-os csökkenést jelentenek zajban. ISO3200-nál a közbülső és az erős szűrési beállítás még komolyabb csökkenést jelent. A gyenge és erős beállítás között több mint 100% zajcsökkenés is lehet. Ez azt jelenti, hogy mondjuk ISO12800-nál az erős szűrési beállítás az ISO3200-as zajszintet eredményezi. Persze gondolnunk kell arra is, hogy mindez mosottabb képet jelent, de a felbontást csökkentve még akár a legmagasabb felbontás is használható kisebb papírképekhez, vagy webre szánt fotókhoz.
Zajszűrés
Hosszú expozíció
Ismét egy extrém hosszú záridővel, 10 perces expozícióval vallattuk a gépet, miközben az érzékenység ISO200 volt. A cél a hosszabb expozíció alatt szinte kötelező hotpixelek előcsalogatása volt, melyek meg is jelentek a kész képen, de elég alacsony mértékben. A képet kivilágosítva is megvizsgáltuk. Itt már feltűnőbb a hibajelenség, de normál használatnál teljesen elfogadható szinten marad. A fényképezőgép így hosszabb éjszakai fényképezésre is kiválóan alkalmas, sőt 10 perces expozícióra nem is igen lesz szükségünk, kivéve ha asztrofotókat készítünk.
Aki el szeretné tüntetni azt a meglévő pár világító pixelt is, választhat hotpixel szűrést a menüből. Ez a záridővel megegyező hosszúságú képet készít az eredeti elkészülte után, mely alapján kivonja az észlelt hibás pixeleket a képalkotásból. 10 perces expozíciónál ez összesen 20 perc várakozást jelent. Az így kapott kép szinte tökéletes szűrést mutat. Még a kép világosabb változatát szemlélve is alig maradt vissza hotpixel. A folyamat során azonban jóval több színzaj termelődött (talán a hosszabb expozíció miatti hőtermeléstől), ami normál képnél is látható zajszint emelkedést jelent, világosítva pedig egyértelműen zajosabb végeredményt.
Hosszú expozíciós sötétzaj
Általános képminőség
Ahogy már említettem, a nagyobb felbontás nem csak a feldolgozórendszerre, de az optikára is komolyabb feladatot ró. A szenzor méretéből és felbontásából adódóan a rendszer felbontás küszöbe 106 vonalpár/mm. Ezt a minőséget képközépen is csak a jobb objektívek képesek teljesíteni. Természetesen a jelenleg elterjedt digitális képfeldolgozás (pl. Bayer-, AA-szűrők) miatt erre a minőségre nincs szükség, de ha szeretnénk kihasználni a gép nyújtotta felbontás többletet nem árt egy jó objektív beszerzése. A géphez adott 18-55mm stabilizátoros kitobjektív általános használatra még jó lehet, de az alábbiakban láthatjuk, hogy a szintén olcsó EF 50mm F1,8 II optikával nem veheti fel a versenyt felbontás és kontraszt terén sem.
képközép
sarok
képközép
sarok
A képek kontrasztjára amúgy is jellemző, hogy a sötétebb középtónusokat a feldolgozórendszer erősebben mossa, így ezeken a részeken gyakran kevésbé szembetűnőek a részletek. Ilyen lehet az árnyékban lévő képtéma, vagy a fák lombozata, ahol szintén jellemző a „pamacsosság”. Nem újkeletű probléma ez a hasonló és egyre nagyobb felbontású DSLR gépeknél, főleg 100%-on vizsgálva a képeket, mindez azonban számos összetevő eredménye. Akit jobban érdekel a téma, azoknak ajánlom fotóelméleti sorozatunk Aliasing, anti-aliasing, moiré és hamarosan megjelenő következő cikkét is.
A 18-55mm-es optika által adott RAW és JPG képek között nincs szemmel látható különbség a részletek terén, hacsak nem az említett kontraszttalan területek, ahol a RAW konverzió több részletet hozhat elő.
