Felépítés I.
Ergonómia
Míg az 5D Mark II és III-as modell között volt némi különbség a külcsínt tekintve, az 5Ds és 5Ds R csak alig észrevehető változásokat kapott. Ha nem lenne típusjelzés az elején akár a Mark III-as modellnek is gondolhatnánk, mert a váz alakja, és a kezelőszervek is ugyanolyanok. Tüzetesebben szemügyre véve annyit fedezhetünk fel, hogy a gép elejének jobb szélén egy alig észrevehető élt képeztek ki. A funkciója nem világos. Először a váz szokásos fogásával, illetve ennek megkönnyítésével hoztam összefüggésbe, de be kellett látnom, hogy ebben a tekintetben semmi haszna, így marad a dizájnelem magyarázat. Alaposabban átnézve a gép alakját azt is felfedezhetjük, hogy kicsit határozottabbak az élek. Az R modellen a fekete festés is más. Egy kicsit finomabb, kevésbé érdes felületű, mint az 5D Mark III-on, így kevésbé matt. Mondanom sem kell, hogy a különbség itt sem számottevő, és csak a két gépet egymás mellé téve vehető észre. Ha már itt ragadtunk a „találd meg a 3 apró különbséget!” játékban még megemlítem, hogy a módválasztó tárcsa ikonjai ezúttal domborúak, és nem festettek, mint korábban.
Azt hiszem ennyi. Minden egyébben teljes a hasonlóság. Ugyanaz a kényelmes fogás, ugyanaz a magnézium-ötvözet váz, ugyanazok az időjárásálló szigetelések, ugyanazok a gombok és kapcsolók. A kezelés egy az egyben Mark III hangulatú, ami alapvetően pozitívum. Két dolgot említenék negatívumként. Az egyik a túlságosan lapos és így sokszor csak körömmel piszkálható bekapcsoló kar, a másik pedig az élőkép váltó tárcsa és videó gomb. Utóbbinál értem, hogy miért oda került, de épp egy picit kell csak fogást váltani a markolaton, hogy elérhető legyen hüvelykujjal. Ha a kapcsoló része lefelé állna, jobb lenne a helyzet.
Az EOS 5Ds R tehát egy igazi profi kategóriás gép mindennapi munkára kifejlesztve. A strapabíró fémváz mellett viszonylag sokat bíró zárszerkezetet kapott, melyet 150 ezer expozícióval teszteltek. Ez ugyanannyi, mint a már említett Mark III-é, de tekintve, hogy manapság ebben az árkategóriában a konkurencia gépeiben 300-400 (sőt 500) ezer expós zárak is találhatók, egy kicsit kevésnek érzem három és fél év fejlesztéssel a háta mögött.
A tükörmechanikát viszont alaposan áttervezték, mely hallhatóan csendesebb mint a korábbi, pedig ott sem volt egy égiháború. Nem is annyira a hangerő, inkább a csillapítás hallatszik. Az új típus kattanásának vége tompább.
Az EOS 5Ds (R)-hez ugyanaz az BG-E11 típusjelű portrémarkolat vásárolható meg, mint a Mark III modellhez. Ezzel kényelmesebbé tehetjük a portré állásba fordított gép fogását, megduplázhatjuk a fontosabb kezelőszerveket (joystick, vezérlőtárcsa, AF-gombok, stb), és dupla akkumulátorral, vagy 6 db AA elemmel/akkuval is használhatjuk a készüléket.
A menü felépítésében sincs változás, sőt a menüpontok nagy része is megegyezik, leszámítva azt a pár újdonságot (pl. time lapse, villódzás mentesítés) amit az újabb gép kínál. Az egyedi (C.Fn) beállítások között hárommal többet találunk. Több lehetőségünk lesz a Saját menü összeállításában is, de erről majd később. Programozható kezelőszervekből ugyanannyit kapunk (10), de több felhasználói beállítás egyikét rendelhetjük hozzájuk.
Optika
Itt sem számolhatunk be semmi újról, szerencsére, hiszen az EOS 5Ds modellekre is ugyanazok az EF jelzésű objektívek csatlakoztathatók mint az 5D sorozat bármely más tagjára. A Canon EF-S optikái viszont továbbra sem lesznek használhatók. Az 50 megapixel azonban elég jó alap arra, hogy vágjunk a képből, így a kisebb szenzoros modellek nyújtotta „többlet” is elérhető, mégpedig a gép menüjében beállítható új vágási opciókkal. A Canon a saját korábbi szenzorméreteit vette alapul, így beállíthatunk 1,3x-os (APS-H), valamint 1,6x-os (APS-C) képkivágást, melyek eredménye a szűkebb élőképen is látható, a keresőben pedig egy szürke területtel maszkolja ki a gép a kieső részt. ily módon APS-H kivágásnál 30,5 megapixeles, APS-C méretnél pedig maximum 19,6 megapixeles kép készülhet, ami még mindig elég naprakész felbontás.
Egy másik szempont, amit objektív választásnál érdemes szem előtt tartanunk, hogy a nagy felbontást csak a legjobb minőségű optikákkal használhatjuk ki igazán. Ezek jobbára fix gyújtótávolságúak, zoomból csak a legjobbakat ajánlják:
Nagylátószögű fix:
- TS-E 17mm F4L
- TS-E 24mm F3,5L II
- EF 24mm F1,4L II USM
- EF 24mm F2,8 IS USM
- EF 28mm F2,8 IS USM
- EF 35mm F2 IS USM
Normál fix:
- EF 40mm F2,8 STM
- EF 50mm F1,2L USM
- EF 50mm F1,4 USM
- EF 50mm F1,8 II
- EF 50mm F2,5 Compact Macro
Tele fix:
- EF 85mm F1,2L II USM
- EF 85mm F1,8 USM
- TS-E 90mm F2,8
- EF 100mm F2 USM
- EF 100mm F2,8 Macro USM
- EF 100mm F2,8L Macro IS USM
- EF 135mm F2L USM
- EF 200mm F2L II USM
- EF 200mm F2,8L II USM
- EF 300mm F2,8L IS II USM
- EF 400mm F2,8L IS II USM
- EF 400mm F4 DO IS II USM
- EF 500mm F4L IS II USM
- EF 600mm F4L IS II USM
- EF 800mm F5,6L IS USM
Zoom:
- EF 8-15mm F4L Fisheye USM
- EF 11-24mm F4L USM
- EF 16-35mm F4L IS USM
- EF 24-70mm F2,8L II USM
- EF 24-70mm F4L IS USM
- EF 70-200mm F2,8L IS II USM
- EF 70-200mm F4L USM
- EF 70-300mm F4-5,6L IS USM
- EF 100-400mm F4,5-5,6L IS II USM
- EF 200-400mm F4L IS USM Extender 1,4x
Azt kell mondjam, hogy a fenti lista nem lódít. Az olcsó 50mm F1,8 II ugyan elég szépen teljesít vázon, de az általunk kipróbált, jóval drágább 24-105mm F4L USM, vagy a szintén nem (annyira) ajánlott 17-40mm F4L USM kevésbé adta az elvárható minőséget.
Képérzékelő
Annak idején néhányan csalódottak voltak az EOS 5D Mark III felbontását illetően, hiszen csak minimálisan nőtt a korábbihoz képest. Most ünnepelhetnek, hiszen az EOS 5Ds és 5Ds R a világ jelenleg legnagyobb felbontású, fullframe (kisfilmes) fényképezőgépei. A 36 x 24mm-es CMOS szenzor 53 megapixeles, melyből 50,6 milliót használ valódi képalkotásra. Ez max. 8688×5792 pixeles képméretet jelent, mely miatt a képpontok mérete 6,25-ről 4,14 μm-re csökkent. Ez nagyjából akkora, mint a gyártó APS-C szenzoros EOS 7D Mark II modelljének pixelmérete, sőt ha annak 20 megapixeles felbontását összevetjük az 5Ds modellek 1,6x-os képkivágásban adott 19,6 megapixelével, néhány beállítással 7D Mark II-t csinálhatunk a gépből.
Az 5Ds-ben lévő feldolgozóprocesszor is azonos. A DiGiC 6-ot vetette be a gyártó, annyi különbséggel, hogy a 7D Mark II-ben lévő egy helyett itt dupla processzor dolgozik a sokkal nagyobb adatmennyiségen.
Visszatérve a többször emlegetett APS képkivágásokra; apró hiányosság, hogy 1,3x, vagy 1,6x-os képkivágás esetén is teljes méretű RAW képet ment a gép, ami nagyon sok helyet foglal. A konverterben már a vágott RAW kép jelenik meg. Képformátumból továbbra is ez a kettő áll rendelkezésünkre, vagyis a kétféle tömörítésű JPEG (összesen 6 féle méretben), valamint a 14-bites RAW, melyből a korábbi típushoz hasonlóan közepes (mRAW) és kis (sRAW) méret is menthető, 28 és 12 megapixeles felbontásban. Természetesen kombinált JPEG+RAW beállítás is lehetséges.
Az EOS 5Ds és 5Ds R modell közötti egyetlen különbség a szenzor előtti aluláteresztő (AA) szűrő. Az előbbiben van az utóbbiban kiiktatták. Az AA szűrő alkalmazása több szempontból előnyös, például jobban simított haránt élek, mioré és hibás színektől mentes mintázatok érhetők el. Hátrányuk viszont, hogy ehhez kissé mosni kell a képet. Ehhez a Canon EOS 5Ds AA szűrője több rétegben vízszintesen és függőlegesen is enyhén elmossa az adott képpont képét. A szűrő nélküli 5Ds R-ben ugyanannyi réteget alkalmaznak, itt viszont az első réteg csak függőleges elmosást alkalmaz, a következő pedig kioltja azt. A kapott kép így valamivel élesebb, több részletet tartalmaz.
A kivételes felbontás némi kompromisszumra kényszeríti a fotóst az érzékenység terén. Az 5D Mark II esetén ISO100-25600 érzékenység állt rendelkezésünkre, mely ISO102400-ig volt kiterjeszthető. Itt 3 egész értékkel kapunk gyengébbet, így az ISO érték 100-6400 között választható, akár 1/3 lépésközökkel. Ezen felül a szokásos ISO50, valamint ISO12800 érték áll rendelkezésre.
Az AutoISO beállítások is módosultak. A korábbihoz hasonlóan megválaszthatjuk a maximális értéket, de automatikus felvételi módban ez nem lehet ISO3200-nál több, vakuval pedig ISO1600 a plafon. Beállítható a minimális záridő is, melynél egy új prioritás módot kapunk; egy csúszkán egyszerűen beállítható, hogy hosszabb vagy inkább rövidebb záridőt rendeljen az érzékenységhez. Változott a kézi záridő megadás tartománya is, mely 1/250 mp-es maximum helyett 1/8000 mp-et kínál.
A szenzortisztítás nem változott. A Canon portaszító bevonattal látta el a szenzor előtti réteget, de be- és kikapcsoláskor, vagy a menüből bármikor indítva is aktiválható a vibrációs tisztítás. Kézi beállításnál tisztítási folyamat hosszabb. Ezen felül portérkép is készíthető, vagy a tükröt felcsapva és a zárat nyitva tisztítóeszközökkel is nekieshetünk az érzékelőnek.
