Felépítés
Ergonómia
A gép külsejét tekintve szinte kiköpött EOS 80D. Ember legyen a talpán, aki első ránézésre képes megkülönböztetni a két vázat (nem lehetetlen egyébként, mert az EOS 6D Mark II hátlapján van egy külön nagyító gomb, illetve elől ott a vezetékes távkioldó N3 csatlakozója).
Méretükben is nagyon hasonlók, csak néhány mm eltérés adódik, így a gép fogása is szinte egy és ugyanaz. Közepes méretű férfitenyérbe kényelmesen elfér a gép, a nagyobb marokkal rendelkezőknek viszont a kisujjuk már kicsit lelóghat a markolatról. Ezt az opcionális BG-E21 portrémarkolattal orvosolhatjuk.
Az alumínium ötvözet vázat időjárásálló szigetelésekkel is ellátták, így mostoha körülmények között sem kell aggódnunk, hogy a gépbe víz folyik. Vízállóságról azért nincs szó, de csepergő esőben nem lehet baj.
A kezelhetőség remek, ehhez jó pár kezelőszervet kapunk, így első és hátsó vezérlőtárcsát, rögzített, kioldó gombbal ellátott üzemmód tárcsát és külön képnagyító gombot. A fókuszpont választása azonban továbbra is a hátsó nyolc irányú navigáló gombokkal történhet, joystick ezúttal sem került a gépre (szemben a profi 5D vonallal).
A gép megkapta a 80D menüstruktúráját is, amely az eddigi, kicsit talán túlzsúfoltnak érezhető menü helyett átláthatóbb, több részre bontott, de tartalmában igazából változatlan menüt kínál (a változás inkább a menü felső részét, vagy fejlécét érintette). Komolyabb változás érte viszont a My Menu-t, azaz a saját magunk által létrehozható menüt, amely eddig 1 oldalnyi lehetett, csupán 6 menüponttal, most viszont akár 5 oldalnyi menüt is létrehozhatunk, összesen 30 menüponttal.
A könnyebb beállítást nem csak menü, de a hátsó LCD érintésérzékeny kialakítása is megkönnyíti, így a megjeleníthető státusz kijelzés aktív módú, azaz közvetlenül ezen a képernyőn is állíthatók a paraméterek. Ha a nyakunban lóbálva a gépet attól tartunk, hogy elállítódik a masina, a hátsó Lock kapcsolót úgy is programozhatjuk, hogy az érintésérzékeny kijelzőt (is) lezárja.
A gépen lévő gombok közül 5 funkciója programozható, s úgy is beállítható a gép, hogy a fókuszálást az AF-On, a fénymérést az exponáló gombbal végezhessük (jól jöhet ez pl. esküvő fotózásnál is, így ezzel a módszerrel mindegy, hogy a menyasszony fehér ruhájára, vagy a vőlegény sőtét zakójára fókuszálunk, az újrakomponálás után a végső kép határozza majd meg a fénymérést, miután az exponáló gombot félig lenyomtuk).
A legszabadabban a SET gomb programozható, itt a következő opciók közül választhatunk:
- képminőség
- képstílus
- fehéregyensúly
- menü
- érzékenység
- vaku teljesítmény kompenzáció
- expozíció kompenzáció
- külső vaku funkciók
- Servo AF szüneteltetése videofelvétel közben
- mélységélesség előnézet
- Wi-Fi funkció
Kezelés szempontjából nem mellékes, hogy a gép beépített Wi-Fi, NFC és Bluetooth LE vezérlőket is tartalmaz, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát.
A Canon EOS 6D Mark II a Bleutooth-on keresztül akár alvó módból is felébreszthető, azaz ha felhelyezzük azt egy állványra, majd a gép inaktivitás miatt alvó módba vált (csökkentve az energiafelhasználást közel nullára), akkor okostelefonnal Bluetooth-on keresztül rácsatlakozhatunk és a Wi-Fi kapcsolódással felébreszthetjük, majdpedig a közvetített élőképet nézve akár exponálhatunk is.
Mi ez, ha nem a természetfotósok álma? Persze nem kell ahhoz a gépet távolra tenni, hogy kiváló természetfotók készülhessenek egy lesből, de sokat segíthet, ha a nagy lestől jóval távolabb helyezzük a gépet, illetve ilyen esetben akár nagylátószög is használható a különlegesebb képekért.
Nem a távoli kioldásnál fontos, de érdemes megemlíteni, hogy az akkumulátor és a memóriakártya állványra helyezett fényképezőgépnél is cserélhető marad.
Optika
Nincs változás e téren, a Canon továbbra sem támogatja a full-frame szenzoros fényképezőgépein az EF-S objektíveket (a Nikon full-frame gépeivel van lehetőség az APS-C-re tervezett objektíveket is használni, ez esetben a gép képkivágást eszközöl).
A 6D Mark II-re tehát EF bajonettes objektíveket tekerhetünk fel.
Képérzékelő
Kicsit fura ezt így leírni, de az egyetlen fejlesztés, ami a 6D Mark II-vel jött el, az az új szenzor. Fura, de ez a valóság. A legtöbb változás és előrelépés ugyanis nem a 6D Mark II-höz készült, azok korábbi, de a 6D-t követő modellekből (főként a 80D-ből) kerültek át.
A szenzor azonban nem.
A Canon választhatta volna azt az utat is, hogy átveszi az 5D Mark III képérzékelőjét, de akkor ebből a modellből is kimaradt volna a gyors élőképes (és videofelvétel közbeni) Dual Pixel AF alapú élességállítás, amit nyilván nem akart, hiszen ebben a kategóriában (értsd amatőr fotósok, családi „fényképészek”) sokaknak fontos lehet az élőképes mód és annak gyors fókusz meghajtása, ami videofelvételnél is elérhető.
A másik opció az lett volna, ha az 5D Mark IV szenzora kerül a 6D Mark II-be is, de ki látott már olyat, hogy egy haladó amatőr gép ugyanazt a szenzort használja, mint egy profi? Ez az út tehát nem járható.
Maradt hát az, hogy a profi 5D Mark IV-nél kisebb, de az elődnél nagyobb felbontású, Dual Pixel AF képes szenzort fejlesszen ki a Canon és ezt a házi feladatot maradéktalanul el is végezte.
Azt hiszem, a 26 Mpixeles felbontással mindenki ki is egyezik, hiszen számszerűen ugyan kevesebb pixelt kínál, mint a 30 Mpixeles 5D Mark IV, mégis előrelépés a 20 Mpixeles 6D-hez képest (bár azt is le kell szögeznünk, hogy a 20 Mpixel is tökéletesen elég még kiállítási minőségű A/3-as nyomatoknak is: 300 dpi-vel).
A fázis-különbség érzékelést LiveView módban lehetővé tevő pixelpárokon kívül más egyedi technológiával nem kecsegtet az új képérzékelő, így a redőnyzár által kínál max. 1/4000 mp-es zársebességet sem terjeszthetjük ki elektronikus zárral, illetve rétegelt kialakítást sem kapott, amivel ultragyors sorozatokat készíthetnénk (bár teljesen triviális, hogy ha a Canon ilyen útra térne a Sony után, akkor azt elsőként valamelyik profi gépében sütné el).
Fájlformátumok közül most is RAW és JPEG áll rendelkezésre, előbbiből kisebb felbontású mRAW és sRAW is, a 26 Mpixelt nem igénylő feladatokhoz (15 Mpixel és 6,5 Mpixel). Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban. A natív 3:2 oldalaránytól többféle arány felé is eltérhetünk (4:3, 16:9, 1:1) és ezt rögzíthetjük a RAW fájlhoz is (a fájl mérete nem változik, de a Digital Photo Professional figyelembe veszi az igényelt oldalarányt).
A natív érzékenység maradt ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO40000-ig, de e felett még az ISO51200 és az ISO102400 is kiválasztható. Lefelé ISO50-re terjeszthetjük ki az érzékenységet, de ekkor kicsit kisebb dinamika átfogással kell számolnunk.
Az automatikus érzékenység beállításakor már nem csak konkrét minimális zársebességet adhatunk meg, de ugyanúgy rábízhatjuk azt az automatikára, amikor a gyújtótávolság függvényében választ szükséges zársebességet, viszont ezt ±3 Fé tartományban (1 Fé lépésekben) módosíthatjuk a reciprokszabályhoz képest.
Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú idejű munkánál, amikor már fáradtabbak vagyunk és hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk. Ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral ellátott objektívvel fotózunk statikus témát, akkor -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő.
Szenzor tisztítás
Nincs változás a jól bevált szenzortisztítást illetően. Az új modell is a Canon DSLR-ekben általános, automatikus ultrahang frekvenciás tisztító rendszert használja, amely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép (de bármikor aktiválható a menüből is), illetve kapunk egy szoftveres tisztítási lehetőséget is.
A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres „tisztítás”, csak az utólagos képfeldolgozásnál a Canon „házi” szoftverét használva érhető el. Előzőleg egy menüparanccsal fel kell térképeztetnünk a szenzorra tapadt porszemeket, amelyeket később önállóan eltávolít a gyártó szoftvere.
LCD és kereső
A gép hátsó LCD-je méretében és felbontásában változatlan, azaz 3″ képátlójú és 1.037.000 képpontból áll. A megjelenített kép kiváló részletességű, recézettség nem jelentkezik, hála a remek felbontású, in-line kialakítású LCD-nek. A kijelző azonban immár kihajtható és elfordítható, illetve érintésérzékeny felülettel is rendelkezik.
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt.
A háttérvilágítás erősségét van lehetőségünk módosítani, de a színezetét már nem (ebben is erősebb az 5D Mark IV).
A paraméterek beállításában nagy segítség a hátsó kijelzőn megjeleníthető gyorsmenü (Q-gombbal, vagy Q képernyő ikonnal), amely egyben a fontosabb adatok státuszképernyője is. Felvételi adatainkat és a státuszképernyőt az INFO gombbal válthatjuk, amelynek segítségével többféle segédrács, világossági hisztogram, és elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető a képen. Utóbbi az elődmodellel és a 80D-vel szemben is már két tengelyes, azaz nem csak a vízszintet, de a felfelé billentést és lefelé döntést is kijelzi.
Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen az elülső tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
A készülék tetején a kategóriában már általánosan elterjedt folyadékkristályos státuszkijelzőt találjuk, amelyet borostyán színű háttérvilágítással láttak el, ezt az előtte elhelyezett gombbal lehet be- és kikapcsolni, de a háttérvilágítás a bekapcsolástól számított kb. 6 mp múlva magától is lekapcsol.
A kijelzőn a gép legfontosabb paramétereit ellenőrizhetjük, mint pl. a rekeszérték, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (5 lépésben), fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, és a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority) D+ jelzése.
A kereső változatlanul 0,71×-es nagyítású, a lefedettség 97%-ról 98%-ra javult, de még nem érte utol az 5D Mark IV szintén 0,71×-es nagyítású, de 100%-os keresőjét. A tesztünk időszaka alatt az angol és a magyar Canon oldalakon pentatükör szerepelt a specifikációk között, míg a német és japán oldalakon pentaprizma. Időközben a Canon helyi képviseletétől megtudtuk, hogy valóban pentaprizmás a gép, valamint az azóta letöltött kezelési útmutató is pentaprizmáról tesz említést.
A dioptria korrekcióval ellátott keresőben újdonság, hogy teljes értékű elektronikus horizont is kijelezhető (forgatást és döntést is jelez), illetve segédrács is bekapcsolható. Ennek ára, hogy a mattüveg immár nem cserélhető.
Hosszabb expozícióknál a géphez mellékelt, nyakpántra helyezhető műanyag fedőkupakkal takarhatjuk el a betekintő nyílást, hogy a keresőbe jutó fény ne zavarja a fénymérést, illetve a képkészítést.
Vaku
Beépített vaku most sem került a gépre, noha ez inkább a profi szegmens jellemzője. Amatőröknek szánt gépként ez kicsit furcsának tűnik, persze meg lehet indokolni azzal, hogy a beépített vaku nem sok mindenre jó. Ebben még lehet is valami, de ahogy a Nikon is kínál vezeték nélküli vakuvezérlést az amatőröknek szánt D610 vázába épített felpattanó vakuval, úgy a Canon is adhatna ilyen szolgáltatást (igaz, az első infók szerint a D650-ben már nem lesz ilyen lehetőség).
A rendszervakuk esetében beállítható, hogy milyen fénymérési módot használjon, illetve elérhetők a villanó fontosabb funkciói is, valamint akár egyedi beállításait is megváltoztathatjuk. Megszabhatjuk a rekeszelőválasztás módban használt vakuszinkron időt is, ami itt maximum 1/180 mp (az 5D Mark III és 5D Mark IV gépek 1/200 mp-es szinkronidőt kínálnak).
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozók között immmár nem található analóg videokimenet, ezért azonban nem kár. Megtalálható viszont mikrofon bemenet és N3 típusú vezetékes távkioldó csatlakozó is. Kicsi negatívum, hogy USB csatlakozóból még mindig a speciális Canon aljzat kapott helyet, ami csak Hi-Speed USB2.0 sebességű. 2017-ben talán már jobb lett volna micro USB 3.0-át használni (vagy ha még előrébb gondolkozunk, akkor USB C-t). Itt is érezteti velünk a Canon, hogy ez csak egy amatőr gép.
Akkumulátorból az előddel kompatibilis, de kicsit nagyobb kapacitású 7,2V-os, 1865 mAh-s LP-E6N-et kapjuk (13,4 Wh). A hálózati töltő maradt a rég bevált, amely kb. 2 és fél óra alatt tölti fel az akkut teljesen üres állapotból. Töltés közben 50%, 75% és 100% töltöttségi jelzést olvashatunk le a töltőről.
A töltöttséget a keresőben és a felső státuszképernyőn is folyamatosan ellenőrizhetjük, ezt négy szegmenses ikon jelzi vissza nekünk. A menüben százalékos pontosságú érték is leolvasható, illetve az elhasználódás mértéke is hozzávetőlegesen elérhető (három szegmenses megjelenítéssel).
Egyes pletykákkal szemben a 6D Mark II-be sem került dupla kártyafoglalat, ami annyira azért nem meglepő, hiszen ez is főképp a profi kategória kiváltsága. Na persze azért tegyük hozzá, hogy pár dollárral lett volna csak drágább a gép, de azzal, hogy nem kínálnak dupla foglalatot, a profik se nagyon akarnak efelé kacsintgatni.
Bosszantóbb, hogy a kezelt kártyák közül most is kimaradt az UHS-II interfésszel rendelkezők, így a maximális átviteli sebesség tekintetében is kompromissumra vagyunk ítélve. No azért annyira nem nagy a baj, hiszen a 25-30 MB-os RAW fájlokból így is készíthetünk kb. 20 képet gyors kártyára, mire a kártyaírás miatt lelassulna a sorozat. De egy UHS-II-es kártya 240 MB/s-ával gond nélkül fotózhatnánk kártya kapacitásig a 6 kép/mp-es sorozatot RAW-ban! UHS-II támogatás nélkül azonban erre nem kerülhet sor.
