Kipróbáltuk: Canon EOS RP – teszt

0
Hirdetés

Felépítés

Ergonómia

Bemutatónk elején azzal kezdtem, hogy milyen kellemes meglepetés volt, amikor kivettem a gépet a dobozból. A könnyű váz bizony jó érzés volt, de aztán ráraktam a hozzá tesztre kapott RF 24-105mm f/4 L IS USM objektívet, és már át is értékeltem a gépet. Erősen finomítva valahogy így hangzott: „jájjj, hogy lehet egy gép ennyire […] kényelmetlen fogású!”. S bizony el kell ismerni, hogy ez a 700 grammos objektív a kis EOS RP-n eléggé ki tudja tekerni az ember csuklóját. Ráadásul a hüvelykujjunk megtámasztására szolgáló kidudorodásnál kapott helyet az AF On gomb, ami miatt sokszor kezdett fókuszálásba a gép, csak mert egy kézben fogtam azt.

De mint amatőröknek szánt gépet, tekinthetnénk úgy, hogy erre igazság szerint kicsi és könnyű objektíveket kellene feltekerni. Persze, ha lenne mit. Mert RF bajonettel egyelőre ilyet nem találunk, még a fix gyújtótávolságú objektívek között se. De majd talán később lesz ilyen is. (Lehetne azt mondani, hogy az EF adapterrel már van lehetőségünk, de ez egy RF bajonettes MILC, a Canon ne akarjon már egy kis gépre bumszli adaptert erőltetni, erre natív RF bajonettes objektívek illenek.).

Lényeg a lényeg, hogy az alacsony gép vékonyka markolattal elég kényelmetlen, ha nehéz objektív van rátekerve. Viszont lehet kapni egy EG-E1 jelű kiegészítőt, amely magasabbá teszi a markolatot, ebben az esetben az RF 24-105mm f/4 L IS USM sem nyílik túl a vázon alul és a kisujjunknak is több hely jut. Most lehetne fanyalogni, hogy persze, direkt lehúz a gyártó, és direkt kényelmetlenre csinálta, csak hogy fizethessünk… De ne így nézzük!

Nézzük úgy, hogy azok az amatőr fotósok, akik szeretnének valóban kicsi és könnyű full-frame szenzoros MILC-et, az EOS RP képében ezt megkapják, de az RP-t azok is használhatják egy 25e Ft-os kiegészítővel, akik kicsit méretesebb markolatot szeretnének, ahová a kisujjuk jobban is elfér.
Szerintem ez egy jó döntés volt a Canon részéről, bár még jobb lett volna, ha a kiegészítő markolatot úgy oldják meg, mint a Fujifilm, ahol az X-Pro2-höz illetve az X-T2-höz készült kiegészítők nem csak a gép magasítását de a markolat vastagítását is megoldják.

Így tehát érdemes lelkiekben úgy készülni, hogy nagyjából olyan fogású gép az EOS RP, mint egy EOS 200D.

A gép bekapcsolásához a felső rész bal oldalán lévő tárcsát kell elforgatnunk, hasonlóképp, mint az EOS R-nél. Továbbra sem értem, miért jó ezt ide helyezni, amikor a jobb oldalra simán oda tették a Lock kart (ami egyébként az EOS R-nél nem kar, hanem gomb). Milyen praktikus lett volna, ha ez a kar a bekapcsolásra szolgál, a a gombok/tárcsák rögzítéshez pedig egy külön gomb lett volna valahol máshol.

Érdemes megemlíteni, hogy az EOS RP nem lefuttatott redőnyzárral kapcsol ki, azaz itt a zárszerkezet nem érzékeny objektívcserekor (mint ahogy a többi MILC-nél sem), viszont könnyebben jut por vagy szösz a szenzorra (nem úgy, mint az EOS R-nél).

Az már nem is meglepő, hogy jóval kevesebb gomb került az EOS RP-re, mint az EOS R-re (lemaradt az értinésérzékeny csúszka is), így a használat során is sűrűbben kell a menübe szaladgálnunk. Szerencsére van néhány programozható gombunk, így nem annyira kötött a helyzetünk (a programozható funkciókról a menüt bemutató videóból lehet tájékozódni).

Az üzemmód váltás könnyedén történhet az üzemmód tárcsával, amely azonban nem kapott rögzítő gombot, bár az elektronikus kereső mögé bújtatva kicsi is az esély arra, hogy a fotós táskába behelyezve a gépet véletlenül elforduljon.

Az EOS RP menüstruktúrája a tükörreflexesekét idézi, vagyis aki korábban DSLR-t vagy prémium kompaktot használt a Canontól, mindenféle nehézségek nélkül kiigazodik majd a gép ezen területén. A felvétel menü 9 képernyőnyi, ezt követi a lejátszás menü 4 képernyője, utána a 6 beállítás menüoldal, az egyedi funkciók testreszabásához egy oldalt és három almenüt kapunk, végül a saját magunk által létrehozható My Menu zárja a sort, amely 5 oldalas lehet, oldalanként max. 6 tétellel.

Felvétel menü: 0:00-tól
Videó mód menü: 6:48-tól
Lejátszás menü: 8:06-tól
Beállítás menü: 12:35-től
Egyedi beállítások: 16:19-től
Programozható gombok: 16:48-tól
My Menu: 18:07-től

A könnyebb használatot nem csak a menü, de a hátsó LCD érintésérzékeny kialakítása is megkönnyíti, így a megjeleníthető státusz kijelzés aktív módúra is váltható, azaz közvetlenül ezen a képernyőn is állíthatók a paraméterek. Alapesetben nem aktív a státuszkijelzés, így a nyakunban hordva a gépet az nem állítódhat el véletlenül, de a Q/Set gomb megnyomására gyakorlatilag minden látható paraméter módosítható (leszámítva az üzemmódot).

Szintén nem mellékes a kezelés és használhatóság szempontjából, hogy a gép beépített Wi-Fi és Bluetooth LE vezérlőket is tartalmaz, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát. A Canon EOS RP is felébreszthető alvó módból Bleutooth-on keresztül, azaz ha felhelyezzük azt egy állványra, majd a gép inaktivitás miatt alvó módba vált (csökkentve az energiafelhasználást közel nullára), akkor okostelefonnal Bluetooth-on keresztül rácsatlakozhatunk és a Wi-Fi kapcsolódással felébreszthetjük, majdpedig a közvetített élőképet nézve akár exponálhatunk is.

A Canon Camera Connect alkalmazás egyébként lehetőséget kínál a fényképezőgép főbb paramétereinek módosítására is, így beállítható az érzékenység, rekesz, zársebesség, expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly, LiveView fókusz mód, sorozat/önkioldó értékei.

Arra is van lehetőség, hogy az okos eszköz kijelzőjén megjelenő élőképbe belenagyítsunk, illetve kézileg (a kijelzőre koppintva) módosítsunk az élességen előre vagy hátra.
Jó hír, hogy Wi-Fi távvezérlés módban továbbra is elérhető marad a menü és ott is állíthatunk paramétereket.

Ha állványról fotózunk, memóriakártyát és akkumulátort is cserélhetünk anélkül, hogy a gépet a fejről vagy a talpról le kellene csavaroznunk.

Képérzékelő

A gép hivatalos bejelentése után elég erős lett a gyanú azzal kapcsolatban, hogy az EOS RP az EOS 6D Mark II szenzorát kapta. Ez méretéből és pixelszámából is sejthető. Biztosat azonban akkor tudunk majd mondani, ha a RAW fájlok dinamika tartalékát is meg tudjuk vizsgálni, de ehhez az Adobe Lightroom RAW támogatása szükséges (az EOS 6D Mark II az erősen alulexponált képek felhúzásakor átlag feletti zajosodást mutat).

A felbontás tehát 26 millió képpont, ami nem sokkal marad el az EOS R 30,3 milliójától. Most sem maradhatott ki a két részre bontott, Dual Pixel elrendezés, amelynek köszönhetően az élőképes élességállítás során rendelkezésre áll a gyors fázis-különbség érzékelés.

A natív érzékenység ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO40000-ig, de e felett még az ISO51200 és az ISO102400 is kiválasztható (itt nincs köztes 1/3 Fé lépésköz). Lefelé ISO50-re terjeszthetjük ki az érzékenységet, de ekkor kicsit kisebb dinamika átfogással kell számolnunk.

Az automatikus érzékenység beállításánál nem csak a minimum és maximum érzékenység, illetve a minimális záridő adható meg, de az is beállítható, hogy a reciprok szabályhoz képest milyen eltéréssel számoljon a gép (1, 2 vagy 3 Fé biztonsági tartalékot hagyjon-e rövidebb záridővel, vagy merészebben, 1, 2 vagy 3 Fé-kel hosszabb záridőt is választhat, utóbbi pl. stabilizátoros objektívnél jöhet szóba). Az egyre nagyobb felbontású gépeknél bizony erre szükség is lehet, hiszen ma már könnyen berázhatunk egy 50 mm-es objektívvel készült képet 1/60 mp-nél is, mivel a nagy felbontás miatt ez jobban meglátszik. Aktív és hosszú idejű fotózásnál (lásd pl. esküvők, rendezvények) ez bizonyára sokak számára komoly segítséget adhat majd.

A zársebesség tartomány 30 mp és 1/4000 mp közötti, de van B módja is a gépnek. Fájlformátumok közül most is RAW és JPEG áll rendelkezésre, előbbiből azonban nincs kisebb felbontású mRAW és sRAW, mint az EOS 6D Mark II-nél. A Canon a kisebb fájlméret érdekében inkább a tömörített C-RAW megoldás mellett döntött, amely a kb. 30 MB-os RAW fájlokhoz képest csupán 16 MB-ot foglal (kb. mint az EOD 6D Mark II 15 Mpixeles mRAW-ja), felbontása azonban marad 26 millió képpont. Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban. A natív 3:2 oldalaránytól többféle arány felé is eltérhetünk (4:3, 16:9, 1:1) és ezt rögzíthetjük a RAW fájlhoz is (a fájl mérete nem változik, de a Digital Photo Professional figyelembe veszi az igényelt oldalarányt).

EF-S objektívet adapteren használva 1,6×-es képkivágásunk lesz, illetve RF vagy EF objektívnél is választhatunk 1,6×-es képkivágást. Ez esetben 3888×2592 (10 M) pixeles képeket készíthetünk.

Szenzor stabilizálást az EOS RP sem kínál, ahogyan egyelőre egyetlen Canon cserélhető objektíves gép sem (az összes gyártó közül ma már egyedüliként).

Szenzor tisztítás

Ez a gép is megkapta az ultrahang frekvenciás szenzor tisztító rendszer, amely minden objektív letekerés előtt és után, valamint a gép kikapcsolását követően automatikusan bekapcsol (de bármikor aktiválható a menüből is). Ennek során a szenzor előtti féligáteresztő szűrőt egy-egy piezokristály rázza meg nagy frekvencián, amitől jó esetben a porszemek elválnak a szűrőről.

Ezen kívül a szokásos szoftveres portérkép is rendelkezésre áll, amit a Digital Photo Professional szoftverben használhatunk fel a porszemek okozta képhibák javítására.

Objektív

A Canon full-frame MILC rendszere az új RF bajonettet kapta, amely 20 mm-es bázistávolságú. Ez a piacon lévő négy full-frame MILC rendszer közül a legnagyobb (Panasonic 19 mm, Sony 18mm, Nikon Z 16mm). Túl sokat mindez nem jelent, hiszen a gép mérete nem ezen a pár mm-en múlik, ugyanakkor az objektívek tervezésénél nem lesz mellékes. A bajonett átmérője az EF-hez hasonlóan 54 mm.

A géphez kitben a már említett RF 24-105mm f/4L IS USM objektív vásárolható meg, ezen kívül még három objektívvel készült a Canon a rendszer bevezetésére, az RF 50mm f/1,2 L USM nagy fényerejű standard fixszel, az RF 28-70mm f/2 L USM nagy fényerejű standard zoommal, valamint az RF 35mm f/1,8 MACRO IS STM makróobjektívvel.

Természetesen itt sem maradt el az adapter használatának lehetősége, amelyből többféle is létezik (de mind az EF és EF-S bajonettes objektíveket fogadja), így van olyan is, amely elektronikus gyűrűt is kínál, mint ahogy az RF objektívek is (a gyűrű funkciója programozható).

Kereső és LCD

Mivel tükör nélküli fényképezőgépről van szó, TTL optikai kereső szóba sem jöhet. A TTL nézetről azonban nem kell lemondanunk, csak az élőképet nem egy mattüvegen látjuk, hanem vagy a hátsó LCD-n, vagy az elektronikus keresőben.

Utóbbi remek felbontású, igaz, az EOS R 3,69 millió képpontos, 0,76×-es EVF-jéhez képest a kedvezőbb árú EOS RP-nél visszábbvettek a kijelző felbontásából és a nagyításból is, itt meg kell elégedjünk 2,36 millió képponttal és 0,7×-es nagyítással. A kisebb keresőkép miatt azonban nincs akkora jelentősége a kisebb felbontásnak, itt is szép, részletgazdag képeket kapunk, apró pixeleket csak a vájtszeműek vehetnek észre, már ha nagyon keresni akarják.
Az OLED elektronikus kereső itt is kapott betekintés érzékelőt, így a hátsó LCD és az EVF közötti váltás automatikus is lehet. Illetve pontosabban fogalmazva inkább automatikus. Külön gomb ugyanis nincs a két kijelző közötti váltáshoz, bár valamelyik gombra ráprogramozható a kézi váltás lehetősége.

A keresőben jó élességű, torzításmentes kép látható, a képsarkok élességével sincs gond. A színezet azonban enyhén melegebb, mint a hátsó LCD-é (amely egyébként egy kalibrált monitorhoz viszonyítva szemre nem mutat jelentős eltérést).

Itt a státuszkijelzésen kívül ugyanazokat láthatjuk, mint a hátsó LCD-n, így kompozíciós segédrácsot, két tengelyes elektronikus horizontot, valamint élő hisztogramot is.

A betekintési távolság 22 mm, így a szemüvegesek is gond nélkül láthatják a teljes élőképet. Dioptria korrekcióra itt is van lehetőség, -4 és +2 dioptria között.

Mindettől függetlenül van lehetőség az élőkép kisebb méretűre váltására (kicsit hasonlóképp, mint a Panasonic S1 és S1R gépeknél), igaz, itt maga a keresőkép tartalomról szól a beállítás, de ez is hatással van az élőkép méretére, így végső soron a szemüvegesek könnyebben láthatják a teljes élőképet anélkül, hogy nagyon neki kellene tolniuk a szemüvegüket a keresőnek.

A gép hátsó LCD-je majdnem 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható. A majdnem 180 fok itt azt jelenti, hogy nem nyílik ki teljes 180 fokig, nagyjából 175 foknál áll meg. Ez kicsit szokatlan, azonban zavarónak nem nevezhető, szerintem gyorsan megszokható, csak az első napokban érződhet furcsának. A kijelző nem foglalja el a teljes rendelkezésre álló helyet, ide bizony bőven elfért volt az EOS R 3,15″-os kijelzője is, de az alacsonyabb képességű gép nem meglepő módon kisebb kijelzőt is kapott.

Nem csak a mérete kisebb a hátsó LCD-nek, de a felbontása is. Jóllehet, az 1,04 millió képpont így is jól hangzik. Noha mind a méret, mind a felbontás számszerűen megegyezik az EOS 6D Mark II-ével, nem azonos kijelzőről van szó. Míg a 6D Mark II LCD-je kiváló képminőségű képet mutat, az EOS RP-é enyhén recés betűket jelenít meg, illetve a fehér területek szélein is látható néhány apró képpont.
Részletesebb vizsgálat után kiderült, hogy valóban más panel került az EOS RP-be, hiszen az EOS 6D Mark II-é RGB szubpixelekből épül fel, míg az EOS RP-be kvázi RGBW került. Ráadásul a kijelző nem is keresztben, hanem hosszában tartalmazza a sorokat, ahol minden második kék képpont helyén fehér képpont található. Ez okozza a gyengébb képminőséget is.

A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt. De gyakorlatilag teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép akkor is, ha nem forgatjuk ki az LCD-t, így ha nagyon gyorsan kell fej fölül fotózni és nincs idő a kijelző kihajtására, majd lefelé fordítására, akkor is látni fogjuk az élőképet (persze egy világos égbolt tükröződése már ronthatja a helyzetünket).

Az LCD háttérvilágításának erősségét 7 lépésben van lehetőségünk módosítani, de a színezet nem állítható.

Felvétel módban az Info gombbal a kijelzőkön megjelenő információk mennyiségét változtathatjuk, illetve a státuszképernyőt is elővarázsolhatjuk. A kompozíciós segédrács a beállítás menüben kapcsolható ki vagy be, illetve itt adható meg a megjelenési módja is (3×3, 6×4, 3×3+átló). Az érintésérzékeny kijelző sokszor segít a kezelésben, bár az LCD és az elektronikus kereső közötti csekély távolság miatt a felső részét néha nehéz elérni, ha pl. oda szeretnénk fókuszpontot helyezni. Apropó fókuszpont váltás: arra is van lehetőség, hogy a hátsó LCD érintésével mozgassuk a fókuszkeretet, amikor a gép elektronikus keresőjébe nézünk. Ráadásul az erre használható területet is megadhatjuk a menüben.
A státuszképernyőn a Q betű megérintésére aktív módba léphetünk át, ahol közvetlenül módosíthatjuk a paramétereket.

Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen a hátsó tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.

Itt is van lehetőség a képek csoportos lapozására: lapozhatunk 10, vagy akár 100 képenként (a pontos érték a lejátszás menüben beállítható), de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum, értékelés, csak videó, csak képek, csak védett képek) szerint is.

Vaku

Beépített vaku erre a gépre sem került, de van vakupapucs E-TTL II rendszer- vagy középpontos érintkezőjű vakunak (vagy vakukioldónak).

A rendszervakuk esetében beállítható, hogy milyen fénymérési módot használjon, illetve elérhetők a villanó fontosabb funkciói is, valamint akár egyedi beállításait is megváltoztathatjuk a gépről. Megszabhatjuk a rekeszelőválasztás módban használt vakuszinkron időt is, ami itt maximum 1/180 mp (mint az EOS 6D szériánál).
Vakuszinkron kimenet nem került a gépre.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

Csatlakozók tekintetében ugyanazt kapjuk az EOS RP-től, mint az EOS R-től, itt is van USB Type-C csatlakozó, mini HDMI kimenet, valamint mikrofon bemenet és fejhallgató csatlakozó is, illetve 2,5 mm-es jack a vezetékes távvezérléshez.

A fényképezőgép SDXC kártyát is fogadó memóriafoglalatot kínál (de csak egyet), amelybe UHS-II kártyát is helyezhetünk (az EOS 6D Mark II csak UHS-I-et kezel).
A kártyafoglalatot az akkumulátor mellé helyezték. Kevésbé kényelmes megoldás ez, mint amikor a kártyát a markolat oldalába csúsztathatjuk, de szerencsére így sem akadályozza semmi a memóriakártya cserét, ha állványon van a gép.

Akkumulátorból ugyanazt kapjuk, mint a belépőszintű, illetve alsó-középkategóriás DSLR-eknél (EOS 800D, EOS 200D), azaz az LP-E17-et. Ez nyilván egy DSLR-nél még egy egész napra elég energiát képes tárolni, de egy folyamatos élőképpel dolgozó MILC-nél már szűk lehet. Ez látszik a CIPA ajánlású gyári mérésen is, amely 250 készíthető képet adott meg egy akkutöltéssel. Érdemes tehát betárazni pótakkuból, mert szükség lehet rá (esetleg szóba jöhet egy USB Type-C kimenetű PowerBank is).

Az akkumulátor töltéséhez LC-E17 jelű töltőt kapunk, amely egy LED-del jelzi az akku töltését, vagy annak elkészültét. A komolyabb gépekhez mellékelt töltőkkel szemben itt nem kapunk töltés közben visszajelzést arról, hogy milyen töltöttségi fokon áll az akkumulátor.
Az akksit gépen belül is tölthetjük az USB Type-C csatlakozón keresztül, de csak kikapcsolt állapotban.

A töltöttséget a fényképezőgéppel három szegmenses piktogramon a kijelzők felső részén (vagy a státusz képernyőnél alul) ellenőrizhetjük. Százalékos pontosságú érték sajnos a menüben sem érhető el (szemben az EOS R-rel és az EOS 6D Mark II-vel), valamint az utolsó töltés óta készített képek számát sem tudjuk kiolvasni a gépből. A hozzávetőleges elhasználódás mértéke viszont elérhető a menüben.