Kipróbáltuk: Canon EOS RP – teszt

0

AF, sorozat, videó


A Canon EOS RP is Dual Pixel CMOS AF fázis-különbség érzékelő autofókusz rendszert használ, amelyet még az EOS 70D LiveView módjánál vezetett be a Canon.

Aki még nem ismerné, a technológia működése az alábbi leírásból – különösen az oldal tetején lévő angol nyelvű videóból – nagy vonalakban megértheti:
Dual Pixel CMOS AF működése.

A korábbi DSLR-ekben Live View módban elérhető Dual Pixel CMOS AF már bizonyított, pontossága és gyorsasága a tükörreflexesek között példa nélküli.
Azonban míg egy DSLR-nél a Live View mód csak egy kiegészítő funkció, így ezen fókuszrendszer csak ritkábban kerül alkalmazásra, addig egy MILC-nél csak ezt használhatjuk.

Az EOS R tesztje során fedeztük fel a Dual Pixel CMOS AF egy érdekes tulajdonságát, ami a tükör nélküli fényképezőgépek közül csak a Canon gépeknél jelentkezik. Itt csak a fázis-különbség alapú fókuszrendszert használja a gép, azaz gyakorlatilag nincs kontraszt alapú élességállítás. Ez akár jó is lehetne, ha maga a fázis-különbség alapú Dual Pixel CMOS AF nem csak a függőleges élekre lenne érzékeny.
De hogy honnan tudjuk, hogy nincs kontraszt AF? Ez akkor derült ki, amikor a gép nem képes élességet állítani egy-egy vízszintes vonalra, vagy élre, csak keresgél előre-hátra. Egy hibrid autofókusz rendszer ilyenkor átváltana kontraszt alapú AF-re és ha lassabban is, de találna élességet. A Canon EOS R és EOS RP azonban nem vált át ilyen AF módra.
Az EOS R-nél már kipróbáltuk, hogy mi történik, ha vízszintes és mi, ha függőleges élre akarunk fókuszálni. A függőleges élre tökéletesen állít élességet a gép, de vízszintesre sajnos nem tud. Ugyanígy működik az EOS RP is: a Dual Pixel CMOS AF csak függőleges élre érzékeny, vagyis olyan, mint egy vízszintes AF szenzor egy DSLR-nél és itt nem érhető el a keresztszenzor kényelme és irányfüggetlensége. Nagyon nem meglepő egyébként mindez, hiszen ha belegondolunk, akkor a vízszintesen egymás mellett lévő részpixelek (lásd fenti ábrán) nem tudnak különbséget tenni éles és életlen vízszintes él között. Viszont ilyen esetben a gép nyugodtan áttérhetne kontraszt alapú élességállításra, ahol maximum az oda-vissza keresgélés jelensége lassítaná a fókuszálást.

Hangsúlyoznám, hogy ilyen jelenség jó pár DSLR-nél található, ahol valamelyik fókusszenzor nem keresztszenzoros, persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy pont a Canon az a gyártó, aki az alsó közép kategóriában is teljes keresztszenzoros fókuszrendszert használ, pl. az EOS 800D-ben, nyilván nem véletlenül (a Nikon D5600 39 pontos AF rendszerénél csak 9 keresztszenzor van). A másik oldalon persze ott van az is, hogy a 800D egy 250 ezer Ft-os váz, míg az EOS RP 500 ezer Ft körüli. Jóllehet, belépő kategóriáról van szó, de azért elvárható volna, hogy iránytól függetlenül ne jelentkezzen fókuszhiba (lásd, az EOS 6D Mark II is teljes keresztszenzoros fókuszrendszerrel rendelkezik, a probléma csupán a LiveView módnál jelentkezhetne).

Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy ez csak igen ritka esetekben okozhat gondot, elég kevésszer kell pont a szemöldökfára, vagy a küszöbre, esetleg egy képkeret felső vagy alsó szélére szemből fókuszálni, viszont előfordulhat egy tájképnél olyan, hogy a messze távolban lévő horizontot szeretnénk fókuszpontnak használni, de arra így nem tudunk majd élességet állítani (már persze ha egyetlen fa sincs arrafelé, ami adna egy kis függőleges részletet a képre). Viszont ha kiismerjük a gép ezen tulajdonságát és megértjük, hogy miért történik mindez, akkor könnyen áthidalhatjuk ezt a problémát is úgy, hogy enyhén megdöntjük a gépet a fókuszáláshoz, hiszen kb. 40 fokos szögben álló vonalra már tud bármikor élességet állítani a gép.
A legtöbb esetben azonban a fókuszra kiválasztott területen nem csupán vízszintes irányú részlet lesz, így ezzel a fókusz problémával nem nagyon fogunk találkozni a való életben (gyakorlatilag az első, szemöldökfán való próbálgatásokat kivéve egyetlen tesztfotó készítése során sem jelentkezett!).

Az élességállítás sebessége viszont kiváló, ugyanaz a fürge fókusz érhető el, mint az EOR R-nél.

Jó hír, hogy ez nem csak a nano USM-es RF 24-105mm f/4L IS USM-re igaz, de EF adapter USM motoros objektívre is, még a 85mm f/1,8 hobbi kategóriás USM objektív esetében is (nincs jelentős belassulás, mint ami a Nikon Z 7-nél az AF-S 85 mm-es objektívvel volt). Persze azt nem állíthatjuk, hogy ugyanazt a sebességet hozza mindkettő, a nano USM határozottan fürgébb, még ha az EF 24-105mm f/4L IS USM-et tekerjük fel a vázra az adapter segítségével, ott is érezhető egy minimális változás, amit azonban egy bemutató videóban nem lehetne visszaadni, hiszen tizedmásodperces értékről van szó. De tény, hogy a nano USM itt a legnyerőbb megoldás.

Az AF terület jellege szerint a következő lehetőségeink vannak:

  • arcfelismerés és témakövetés, bekapcsolható szemérzékeléssel
  • 1 AF pont
  • kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 4 szomszédos)
  • kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 8 szomszédos)
  • AF zóna (négyzetes, oldalhosszúság kb. képmagasság fele)
  • szpot AF

Az EOS R-nél az 1 AF pontnál van lehetőség váltani kisebb és nagyobb méretű fókuszkeret között, az EOS RP-nél ilyen lehetőség nincs. Van viszont szpot AF, ami gyakorlatilag ugyanakkora fókuszkeretet jelent, mint az EOS R-nél a kisebb fókuszkeret (azaz ez nem egyezik meg más gépek tűfok fókuszterületével).


A választható AF üzemmódok között egyszer (One Shot) és folyamatos (AI Servo) érhető el.

A folyamatos/követő AF-hez az egyedi beállítások II. lapján megadhatjuk a követési érzékenységet és a követés gyorsaságát is, valamint a fókuszmező váltását.

A fókuszrendszer érzékenysége elviekben -5 Fé is lehet, legalábbis Canon RF 50mm f/1,2 objektívvel, amely azt jelenti, hogy olyan fényviszonyok között is működik az automatikus élességállítás, ahol ISO100 mellett F1,2 blendén 80 mp-es záridőt igényel (F2-n 120 mp-et). Ha mégsem lenne elég fény és /vagy nem szeretnénk kockáztatni, engedélyezhetjük a gép elején lévő narancs fényű AF segédfényforrás használatát. Elvileg a rendszervakuk AF segédfényét is használhatnánk, ez azonban nem minden vakunál működik. A papírforma szerint a Canon 600EX-RT-vel kompatibilis Yongnuo YN-600EX-RT-vel nem működött az AF segédfény (a 6D Mark II és az 5D Mark IV ezzel a vakuval is használja az infra/vörös segédfényt), így megpróbáltuk egy Canon 580 EX-szel is, de ott sem villant fel a vaku AF segédfény lámpája, csak a stroboszkópikus villantássorozat indult el segédfény gyanánt.

Kézi élességállításra az objektívek AF/MF kapcsolóival állhatunk át. Ilyenkor 5×-ös és 10×-es képnagyítás is kérhető, amelynek kivágása szabadon mozgatható.

Sorozat fényképezés

A Canon EOS RP-vel kétféle sorozat sebességet állíthatunk be, gyorsat és lassút. A felvételkészítés sebességét az dönti el, hogy egyszeri, vagy követő/folyamatos autofókuszt használunk-e. Legalábbis a gyors sorozatnál.

Lassú sorozat módot választva 3 kép/mp sebességgel készülnek a képek egymás után, míg gyors sorozatmódnál maximum 5 kép/mp érhető el (folyamatos autofókusszal 4 kép/mp).

A gyors sorozatsebességet RAW formátumnál lassú kártyával is 28, C-RAW formátumnál pedig 42 képig képes tartani a gép. A puffer telítődése után a sorozatkészítés nem áll le, csak a kártyaírás sebességének függvényében lelassul. Jó hír, hogy ez a gép is támogatja már az UHS-II-es adatátviteli módot, így gyors kártyákkal akár folyamatos gyors sorozat érhető el: UHS-II kártyával nekünk 100 képig folyamatosan tartotta az 5 kép/mp-et, utána abbahagytuk a sorozatkészítést. A kártyaírási sebesség a mért értékek oldalon található).

Noha az EOS RP támogat csendes fotózást is elektronikus zárral, ezt csak témamódban érhetjük el, amely azt is jelenti, hogy ilyenkor minden automata, az érzékenység és a fehéregyensúly is.

Automatikus sorozatokból a Canon EOS RP expozíció sorozatot (2, 3, 5, 7 kép hosszban), fehéregyensúly sorozatot (3 kép hosszban) és fókusz sorozatot is kínál. Utóbbinál a képek számát akár 999-ig is emelhetjük, a fókusz lépésközt pedig 10 érték valamelyikére választhatjuk. Expozíció sorozatot önkioldóval is kombinálhatunk, ami jól jöhet kézi HDR képkészítésnél.

Ahogy a második oldalon már említettük, van lehetőség Bulb időzítő használatára is, ahol a záridő 1 mp-től max. 99 óra 59 perc 59 mp-ig állítható be másodperc pontossággal.

Videófelvétel

Nem túlzottan impozáns az EOS RP a videofelvétel terén. Bár HD, Full HD és Ultra HD felbontásokat is kínál, sajnos a képfrissítés Ultra HD-ben maximum 25 kép/mp lehet (PAL rendszeren, NTSC-nél 24), ráadásul erősen croppol is a gép ennél a felbontásnál.

A videó minősége jó, Ultra HD-ben szép részletgazdagságú képkockákkal dolgozik a gép, de tartsuk fejben, hogy a nagylátószöget itt gyakorlatilag elvesztjük (mintha APS-C szenzoros gépünk lenne). Full HD felbontásban a teljes képkockát használhatjuk, legalábbis kikapcsolt elektronikus stabilizációnál. Ha bekapcsoljuk az elektronikus stabilizációt, akkor természetesen csökken a látószögünk. Digitális képstaiblizációból egyébként kétféle hatékonyságú érhető el, egy enyhébb és egy erősebb.

Nagy sebességű, illetve slow-motion videó nem készíthető, de time-lapse igen. Itt a képkockák közötti időt 1 mp és 60 perc 59 mp között másodperc pontossággal állíthatjuk be, illetve megadhatjuk a készítendő képek számát is. A felbontás Full HD vagy Ultra HD lehet, utóbbi esetben 300 Mbit/s a videó bitrátája (másodpercenként kb. 37 MByte helyet foglal). Érdemes megjegyezni, hogy ilyenkor a gép elektronikus zárat használ, amelynek előnye, hogy nem kopik a zár, hátránya viszont az esetleg előforduló, a gördülő zárból (rolling shutter) adódó jello-effektus. Ha jello-effektus nélküli time-lapse-et kellene készítenünk, akkor azt a programozott sorozatfelvétellel és a képkockákból utólag videót létrehozva tudjuk megtenni.

Videofelvétel során használható külső mikrofon és fejhallgató is, illetve a mini HDMI kimeneten 8 bites, 4:2:2 jelfolyam is kivezethető. C-Log a kategória miatt nem elérhető. A mikrofon jelszintjét kézi módot választva pontosan beállíthatjuk a menüben (vagy le is tilthatjuk azt), illetve választhatunk szélzajszűrést és csillapítást is.

A filmfelvétel fotó módból is indítható, ez esetben a fotó üzemmódtól függetlenül program automatika alapú videót rögzíthetünk, max. Full HD felbontásban. A részletesen testre szabható felvételi mód az üzemmód tárcsa videofelvétel módba átváltása után érhető el (az itt rendelkezésre álló paraméterek cikkünk második oldalán elérhető, menürendszert bemutató videóban tekinthetők meg).

Itt program automata és kézi üzemmódot is választhatunk, utóbbinál a rekesz és a záridő is kézzel megadandó, de használhatunk mellette automatikus érzékenység választást, így végeredményben félautomata módot is elérhetünk.

Van még egy üzemmód, ez pedig a HDR videó, ami viszont nem más, mint a videó módra alkalmassá tett csúcsfény árnyalat elsőbbség, azaz itt a minimum érzékenység ISO400, a gép pedig igyekszik a csúcsfényeket megőrizni. Nagyon komoly HDR hatásra nem kell számítani.