Optika I.
Kromatikus aberráció
Kétségtelen, hogy a FinePix S2000HD nagylátószögű képeinek sarkában látható bizonyos mértékű kromatikus aberráció, mely nem is olyan ritka a hasonló átfogású és ekkora képszöget adó objektíveknél. A lila-zöld elszíneződések azonban nem minden képtémánál zavaróak. Jelentősebb az a lilás/kékes színhiba, mely feltehetőleg a kis érzékelőhelyek és az előttük lévő mikrolencsék eredménye. Nagyobb kontrasztkülönbségű területek – így tipikusan a lombozat és ég, vagy valamely épület széle és az égbolt – találkozásánál igen gyakori és alufóliás tesztünknél nem csak a sarkokban, de a képközépen is jelen volt. Igaz a sarkokban sokkal erősebben mutatkozott.
A jelenségre többnyire a rekesz szűkítése jelenthet gyógyírt, ebben az esetben viszont semmilyen változás, javulás nem észlelhető. Nem csoda, hiszen a gép rekeszállításával csupán egy beépített ND szűrőt szabályozunk. Az S2000HD nem rendelkezik valódi, állítható fényrekesszel. Ez a mélységélesség beállításában is hátrányt jelent, de többek között az optikai eredetű hibák egy részének csökkentését is lehetetlenné teszi.
Tele állásban hasonló a helyzet. A lilás-zöldes színhiba itt is a sarkokban a legerősebb, bár itt inkább a valódi kromatikus aberráció érhető tetten. A kép közepe felé inkább kékes-cián elszíneződéssel találkozni. A rekesz szűkítése itt sincs hatással a hibajelenségre.
Zoom
A 28-414mm ekvivalens gyújtótávolság értékekből igazán nem nehéz kiszámolnunk a 15x zoomátfogást, főleg, hogy többször esett már róla szó a tesztben. Az alábbi táblázat első két sora a két végállásban, 28 és 414 mm-es készült. A zoom állítása közben egy skálát láthatunk a képernyő tetején, amely ugyan csak hozzávetőlegesen de tájékoztat a zoom aktuális helyzetéről.
Stabilizátor
A Fujifilm FinePix S2000HD CCD-shift, vagyis szenzor-elmozdításon alapuló stabilizátort használ. A korábbi modellekből maradt digitális stabilizáció is szolgáltatásai részét képezi, amely az érzékenység intelligens emelésével igyekszik elejét venni a véletlen bemozdításnak. A két szolgáltatás együtt „fut” Dual Image Stabilization néven. A menüben bekapcsolhatjuk, vagy felfüggeszthetjük működésüket.
Némileg bajban voltam a gép stabilizátorának ellenőrzésével kapcsolatban, mivel teljes teleállásban igen nehéz volt megkülönböztetni az optika lágyságát a bemozdulástól. Többszöri sikertelen próbálkozás után végül úgy döntöttem, hogy a bemozdulást nem 414, hanem nagyjából 250 mm környékén tesztelem, ahol még kellően éles kép nyerhető. A záridőket tehát ennek megfelelően határoztam meg, a reciprok szabály által javasolt, 1/250 mp-től rövidebb időt véve alapnak. A kezdő érték így az 1/320 mp lett, ahol még stabilizátor nélkül is többnyire bemozdulásmentes képeket kell kapnunk. Az eredményt szemlélve nagyjából 1 és 1 2/3 fényértéket segített a stabilizátor bekapcsolása. Rövidebb és közepes záridőknél jobban kijött a hatása, hosszabb értékeknél viszont már kevésbé volt hatásos.