Kipróbáltuk: Leica T (Typ 701) teszt

0
800

Bevezetés és újdonságok

Bevezetés

Fényképezőgép gyártó dinoszauruszokat vitt el az elmúlt években a nem várt krach-üstökös, sőt nagyon sok régi, patinás fényképezőgép márka is képtelen volt átmenteni magát a „fotó őskor” után beköszöntött digitális korba. Az őskövületek egyik nagy túlélője a német legenda, a Leica. Ügyes üzleti-, és marketing stratégiával a digitális fényképezőgép piac kicsi, de annál fényesebben csillogóbb nevű szereplője lett.

Egy új Leica modell megjelenése ritkaságszámba megy, de mindig esemény, különösen ha egy évek óta sikerrel futó termékvonal – ez esetben a cserélhető objektíves rendszerkompaktok – első képviselőjéről van szó.

A 2008 vége óta szárnyaló MILC piac már minden nagyobb és néhány kisebb gyártót is magába szippantott. Nem is volt kérdés, hogy a Leica is előáll valamivel, különösen amiatt, hogy bő három éve már megszellőztették, hogy szeretnének belépni a rendszerkompakt klubba. Akkor még semmilyen technikai adatot, sőt nevet sem lehetett tudni a készülő (vagy tervezett) új modellről, csak egy működésképtelen vázat demózott a német gyártó egy nagy kiállítás vitrinje mögött. Április végén viszont megszületett végre a gép, a Leica T (Typ 701), sőt egy rövid előzetes erejéig mi is kezünkbe vehettük a hazai bemutató példányt. Most pedig itt a végleges, tesztelhető változat.

A fényképezőgép a következő fontosabb szolgáltatásokat kínálja:

  • Kézzel felcsiszolt, „unibody” alumínium ház
  • 16,5 megapixeles APS-C CMOS szenzor
  • ISO100-12500 érzékenység
  • Új fejlesztésű, T-bajonett
  • Adapterrel Leica-M objektívek is csatlakoztathatók
  • DNG (RAW) formátum)
  • Kontraszt-alapú AF rendszer
  • FullHD videofelvétel, sztereó hanggal
  • 5 kép/mp sorozat sebesség (RAW-ban is)
  • 3,7″-os, 1,3 millió képpontos LCD érintőképernyő
  • Külön kapható, 2,4 millió képpontos EVF kereső
  • Vakupapucs és elektronikus kiegészítő csatlakozó
  • Belső Wi-Fi modul, mobilos távvezérelhetőséggel
  • Opcionális GPS
  • 16 GB belső memória
  • Saját lítium-ion akkumulátor és töltő
  • SD kártyákkal bővíthető memória

Ehelyütt szokásunk írni a tesztelt készülék elődeiről, és esetleges konkurenseiről. Az elődök tekintetében könnyű a dolgom, ugyanis nincsenek, a konkurensek vonatkozásában viszont nehéz. Na nem azért mintha nem találnánk a piacon hasonló, vagy bizonyos képességeit tekintve akár jobb gépeket, inkább azért mert a Leica mindig egy más árkategória. A gép egy alap zoomobjektív nélkül is annyiba kerül majd, mint egy jól felszerelt, felső kategóriás MILC, vagy egy haladó, belépő profi fullframe DSLR. A fenti szolgáltatásokat böngészve ezek képességeit csak nyomokban éri el, és főleg kialakításában, a márkanév nimbuszában veheti csak fel velük a versenyt.

balra: Leica T; jobbra: Fujifilm X-E2

Legközelebb talán a Fujifilm rendszerkompaktjaihoz állnak, melyek vonatkozásában hasonló úton indult el a japán konkurens. Ott is a retro külsejű, igényes kialakítású gépvázakon volt a hangsúly, az átlagnál valamivel drágábban forgalmazva. Legközelebbi konkurensének a Fujifilm FinePix X-E2-t hoznám fel (az X-Pro1 csúcsmodell kicsit már öreg), mely egy hasonló méretű és felbontású szenzort, gyengébb és kisebb hátsó kijelzőt, viszont beépített elektronikus keresőt is felvonultat, és szolgáltatásai, valamint testreszabhatósága némileg jobb. Az X-E2 váz árcédulája kb. 200 ezer forinttal mutat kevesebbet a Leica T-hez képest.

balra: Leica T; jobbra: Sony NEX-7

Hozzászólások

hozzászólás