Sigma 150-500mm f/5-6,3 APO DG OS HSM

0
1 209

Felépítés

Bemutatás

Nevezhetjük bátorságnak, előrelátásnak, vagy visszafogottan csak a piaci rések betömködésének azt, amit a Sigma művel, de tény, hogy a japán cég az egyik legserényebb úttörője a nagytele zoomok gyártásának. Gondolok itt mai tesztalanyunkra, a 300-800mm, 200-500mm, vagy éppen legutóbb tesztelt 50-500mm-es optikájukra. Úgy tűnik van ezekre igény, hisz elég csak a tavalyi évet néznünk, amikor is a Canon megjelent az elit osztályban játszó 200-400mm-es konverteres „lencséjével”, a Tamron pedig egy 150-600mm-es optikával jelentkezett.

A Sigma 150-500mm-es zoomja nem mai csirke, akarom mondani objektív. 2008-ban rukkolt elő vele a cég, először Sigma, Canon és Nikon bajonettes, pár éven belül pedig Sony és Pentax csatlakozós változatban. Nagyjából a Sigma 50-500mm-es telezoom (becenevén, Bigma) stabilizátoros testvérének számított azok számára, akiket valóban csak a hosszabb tele tartomány érdekelt. Időközben a Bigmából is kijött az optikai stabilizátorral szerelt új verzió, így a 150-500mm fénye ennyiben megkopott, életképességét azonban jól jelzi, hogy a mai napig is forgalomban van. Nem véletlen, mivel az említett testvér valamivel olcsóbb alternatívája.

balra: 50-500mm; jobbra: 150-500mm

Ha az 50-500mm ‘big’, vagyis nagy, akkor ez az objektív ‘bigger’, már ami a hosszát illeti. Közel 3 cm-rel hosszabb nála, ami több mint 25 centis hosszt jelent alapállapotban, de mivel a tubus zoomoláskor itt is előre nyúlik a teljes hossz 32, napellenzővel 41 cm lehet. Hosszabb, de mégis vékonyabb egy kicsit (~10 mm-rel) testvérénél, így a tömegét tekintve 60 grammal mégis a Bigma a nagyobb, ez az optika „csak” 1910 grammos.

Az optika digitális fényképezőgépekre optimalizált (DG), ami Sigma nyelven azt jelenti, hogy APS-C és fullframe szenzoros készülékeken is gond nélkül használható. A 150-500mm-es gyújtótávolság tartomány minden fényképezőgépen 3,33x-os zoomot jelent, viszont nem azonos látószöget. APS-C vázakon ez márkától függően 1,5-1,7x szűkebb képkivágást, azaz 225-750mm, vagy akár 255-800mm-nek megfelelő látószöget jelent.

Rekeszgyűrű nincs sz objektíven, így a blendeérték minden esetben a fényképezőgépen állítható. 150mm-nél F5,0-22, a tele végen F6,3-32 között állíthatjuk.

Belsejében 15 csoportba rendezve 21 lencsetag található, melyek közül három lencse speciálisan alacsony szórású (SLD). A minőség javítása érdekében többrétegű bevonatokat (Super Multi-Layer Coating) is bevetett a gyártó. A nagyobb gyújtótávolságok miatt nem lényegtelen kérdés a megfelelően lágy háttérelmosás. Ezt 9 rekeszlamellával biztosítja a gyártó.

A 150-500mm gyakorlatilag ugyanazokat az extrákat kapta, mint a Bigma. Az apokromatikus lencsetagokon kívül, hátsó fókuszálás, gyors és csendes HSM ( Hyper Sonic Motor) automata élességállítás, és a gyári konverterekkel való kompatibilitás is a szolgáltatáslista része. A konverterek felhelyezése esetében tele állásban az automata fókusz nem működik, mivel 1,4x-es telekonverter esetén F9-re, 2x konverternél pedig F13-ra módusul a fényerő. A beépített meghajtás miatt olcsóbb Nikon DSLR-ekkel (D3000, D5000-es sorozat) is működik az autofókusz.

A lencsemozgatáson alapuló optikai stabilizátor kétféle üzemmódban használható, vagy kikapcsolható, és jó esetben maximum 4 fényértéket segít.

A Sigma 150-500mm mellé alaptartozékként a megszokott elülső és hátsó lencsevédő kupakot, valamint egy műanyag napellenzőt is kapunk, melyen ez esetben nincs szirom alakú bevágás. Tartozék ezen felül egy állványtalpra erősíthető vállszíj, valamint egy vastagon bélelt, cipzáras keménytok, melyhez szintén külön vállpánt jár. A tokban levett és megfordított napellenzővel elfér az objektív kb. 2 cm-es párnázattal körbevéve.

Használati tapasztalatok

Nem hiába hoztam fel eddig (és még fogom a teszt során) a Sigma 50-500mm-t. A két objektív valóban közeli testvére egymásnak. Anyagaik, kezelőszerveik és építési minőségük minden téren megegyezik. Ahogy az előző tesztben írtam, az optika fém, üveg és műanyag masszív ötvözete. Beállító gyűrűi ugyanott találhatók, ugyanolyan anyagból készültek és még szélességre is azonosak a tesóval, nem is beszélve a kapcsolókról.

A két objektív hátsó része egy az egyben ugyanaz. Ezúttal is fém csatlakozóbajonettet kapunk, melyet az említett társhoz hasonlóan kialakított fémhátsó követ. Ide kerül a mindkét objektívvel kompatibilis méretű, fém állványtalp gyűrű. Előtte azonban még ugyanaz az ablakos távolságskála köszön be, melyen láb és méter értékekben látjuk a beállított élességállítási távot.

Az állványtalp amúgy csak egy módon vehető le az optikáról. A balján lévő szorítógomb kilazítását követően el kell forgatnunk a megfelelő jelölésig és hátrahúzva lecsúsztathatóvá válik. A fémből készült talp gumiszerű, csúszásmentes festést kapott, alsó részén pedig az ujjaknak kiképzett vájatokat, így az objektív és a fényképezőgép fogantyújaként a kényelmesebb szállíthatóságról is gondoskodik. Alján fém állványmenet található.

A talpgyűrű előtt helyezték el a főbb kapcsolók konzolját, melyen egy AF/M és egy OS feliratú kapcsoló látható. Mindkettő kellően nagy, és elég határozottan jár. A felsővel a kézi és automatikus élességállítás, az alatta lévővel a stabilizátor üzemmódjai között válthatunk. Az 1-es mód a mindkét irányba (vízszintes és függőleges), a 2-es viszont csak a függőleges irányba való stabilizációt aktiválja, mellyel oldalra elmozgó témákat követhetünk. A kapcsoló természetesen a stabilizátor kiiktatására is módot ad.

Ha az AF/M kapcsolóval M állást választunk ránk lesz bízva az élességállítás, melyet az előttük lévő gyűrűvel tehetünk meg. Ez ugyanúgy 120 fokot mozdul el balra, mint a Bigma hasonló gyűrűje, és méretében, a rajta lévő gumiborításban is megegyezik azzal. Mechanikailag jó minőségűnek tűnik. Semmi lötyögés, lágy, de nem túl laza elfordulás jellemzi. A gyűrű 360 fokban szabadon körbeforgatható az élességállítás határait apró megakadások jelzik. Használható AF állásban is, ha kézzel szeretnénk pontosítani az automatika által beállított élességet, vagy gyorsan lekövetni az elmozduló témát.

Előrébb egy vastagabb, 4 cm széles, sűrűn rovátkolt gumiborítással fedett zoomgyűrű kapott helyet, mely mondanom sem kell, szintén az említett objektívtestvért idézi, bár csak ~80 fokot fordul el balra – itt ugyebár kisebb a zoomátfogás. A szerényebb zoom miatt a belső tubus kinyúlása is kisebb. Ennél az objektívnél 6,5 cm-t nő a méret és további különbség a kis-nagytestvérhez képest, hogy ezúttal nem kapunk távolság és makró leképezés jelöléseket a tubus tetején. Bizony makró nagyítás terén a 150-500mm jóval szerényebb képességű.

A kisebb előremozdulás ellenére azonban ez az objektív is fejnehéz, lefelé lógatva könnyen kicsavarodik és elállítódik a gyújtótávolság, ezért a zoomgyűrű mellet megkapjuk ugyanazt a Lock kapcsolót, amit a Bigmán. A gyűrű csak 150 mm-es állásban zárható le, tehát szállítás közben a korábban belőtt zoom nem rögzíthető.

A zoomgyűrű előtti tekintélyes méretű frontlencséket tartalmazó rész – mely a háromból két SLD lencsét rejt – a szokásos külső napellenző bajonettben és egy 86 mm-es szűrőmenetben végződik.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.