Kipróbáltuk: Nikkor 105mm f/1,4E ED AF-S teszt

0
3 175

Felépítés

Éljen a nagy fényerő!

A nagy fényerejű objektívek készítése mindig is nagy kihívás volt a gyártók felé. Nem csak azért, mert itt méretesebb lencsetagokat kell alkotni, hanem azért is, mert a fényerőt nem lehet „ész nélkül” növelni anélkül, hogy ne égetné meg a kezét az alkotója: magyarul hiába a nagy fényerő, ha a képminőség emiatt padlóra kerül. Ugyanis egy dolog a nagy és komoly lencsék beépítése és egy másik a rajzolat tökéletesre csiszolása, a diffrakció és az optikai hibák kordában tartása, valamint korrigálása.

Nem véletlen tehát, hogy extrém nagy fényerejű objektívből kevés létezik, a Carl Zeiss 40mm f/0,33 Super-Q-Giganter objektíve is csak egy erőfitogtatás volt, de képminőségben nagyon alul maradt.

Ha elkezdünk nézelődni a ma piacon lévő, azaz nagy felbontású szenzorokkal is jól használható fényerős objektívek között, akkor azt tapasztaljuk, hogy f/1,2 fényerővel 50 mm-es és 85 mm-es full-frame objektíveket találunk. Ennél feljebb azonban ilyen fényerővel nincs modern objektív. Ha engedünk a fényerőből 1/3 blendét és lejjebb lépünk f/1,4-re, akkor sem javul sokat a helyzet, de bejön a képbe a Nikon idén nyáron bejelentett 105mm f/1,4E ED AF-S objektíve. De csak ez, ugyanis más gyártónak még nincs ilyen gyújtótávolság tartományban ennyire fényerős objektíve (pedig a Sigma szeret a nagy fényerejű ligában játszani).

A Nikon tehát olyan fényerős 100 mm feletti objektívet alkotott, ami full-frame rendszerhez gyakorlatilag példa nélküli, így nincs is igazából közvetlen ellenfele, csak az f/2 fényerejű „százasok”.
Jöhet hát a kérdés: vajon itt az extra nagy fényerő nem ment a minőség rovására?

Tesztünk során pontosan erre a kérdésre is keressük a választ.
nikon_105mm_f1-4e_ed_frontright_pixinfo
Az AF-S Nikkor 105mm f/1,4E ED igazán méretes darab. Amikor kibontottam a kis szütyőjét és kivettem belőle az objektívet, elállt a lélegzetem. Ekkora frontlencsét ritkán látni, pedig a 82 mm önmagában nem számít nagyon különlegesnek. Az ördög azonban a részletekben lakozik, amely ez esetben az arányokat jelenti. Egy Nikkor 24-70mm f/2,8E ED VR is 82 mm menetátmérőjű , de hossza 15 cm. A Nikon 105mm f/1,4E ED AF-S azonban csak 10 cm hosszú, maximális átmérője viszont 9,5 cm, szóval tömzsi egy darab. Ez azonban nem jelenti azt, hogy használhatatlanul nagy lenne, egy 85mm f/1,4 kis túlzással belefér egy kb. 85×85 mm-es kockába, míg a 105mm f/1,4 hasonlóképpen egy 105 mm-es kockába gyömöszölhető bele. Nem óriási hát a különbség, azt a 2-2 cm-t még bőven el lehet fogadni.


A nagy frontlencsét leszámítva első ránézésre más különlegesebb dolog nincs, ami szembeötlő lenne. A lényeg természetesen belül található. A tömeg nem látszik kívülről, pedig ez is egy fontos tényező lehet egy egész napos fotózás során. Míg a Nikkor 85mm f/1,4G AF-S alig 600 gramm, a 105 mm f/1,4E közel 1 kg-ot nyom.
nikon_105mm_f1-4e_ed_lensconstruction
Az optika összesen 14 lencsetagból épül fel, ezek között három extra alacsony szórású (ED – Extra Low Dispersion) tag hivatott a színi hibákat csökkenteni. A geometriai, illetve a szférikus hibák korrekciójára nem alkalmaztak aszférikus tagot. A szellemképek és a becsillanás csökkentéséért nano kristály bevonatot alkalmaztak a lencsetagokon, ezen kívül a frontlencse és a hátsó tag külső felületére fluroin bevonatot vittek fel, amely vízlepergető hatású és megkönnyíti a tisztítást is.

A rekesz 9 lekerekített lamellából épül fel, az E jelölés pedig az elektronikus rekesz vezérlést jelenti. Az automatikus élességállítást elviekben ultrahang frekvencián dolgozó SWM motor végzi, gyakorlatilag azonban egy csendes és gyors mikromotor, műanyag fogaskerekekkel.
nikon_105mm_f1-4e_ed_sealing_pixinfo
Az objektív időjárásálló kivitelű, erről árulkodó a bajonett csatlakozó körüli gumicsík, igaz, a gyártó nem emeli ki külön a termék weboldalán ezt a képességet.


Az objektívhez egy puha szütyőt és egy cső formájú napellenzőt kapunk. A frontlencse elé 82 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.

Használati tapasztalatok

Külsőben a szokásos profi minőséget kapjuk, a fémből készült tubus igazán masszív és minden bizonnyal jól óvja a bent megbúvó érzékeny optikát.


A fókuszgyűrű igazán kényelmesen széles lett, mintegy 3 cm-en bordázott. A teljes tárgytávolság tartomány – a várhatóan kis mélységélesség miatt – a fókuszgyűrű 120 fokos szögű elfordítással járható be, amely kellően nagy tartomány a pontos kézi élességállításhoz.

Mivel az objektív ultrahang frekvenciás SWM fókuszrendszerrel dolgozik, ennek sajátságát is örökölte, azaz a fókuszgyűrű az automatikus élességállítás során nem fordul el, viszont bármikor után állíthatunk a gyűrű elfordításával (Full Time Manual Focus). Mindez folyamatos fókuszmódban is használható, a nálunk járt Nikon D810 ügyesen átváltott MF módra, amint a folyamatos fókusz közben a fókuszgyűrűt elfordítottuk.

A látószög a tárgytávolság függvényében elég jelentősen változik (focus breathing), így videózásra kevésbé ideális ez a megoldás (bár a jelenség önmagában nem teszi arra alkalmatlanná, talán csak kissé zavaró lenne a téma változó mérete az átfókuszálás során).

A fókuszgyűrű mögött távolságskálát is találunk, amelyen lábban és méterben is feltüntették a legfontosabb tárgytávolságokat, úgy mint 1; 1,2; 1,5; 2; 3 és 5 méter, valamint végtelen.
nikon_105mm_f1-4e_ed_switch_pixinfo
Az objektív tubusán egyetlen kapcsoló található, amely az automatikus és kézi élességállítás közötti váltásra szolgál.

Amit hiányolhatunk, az az optikai stabilizátor. 105 mm-nél ugyanis igencsak jó hasznát vehetnénk, így azonban a nagy felbontású fényképezőgépeknél a reciprok szabály által adott zársebesség kétszeresét érdemes minimumnak választani, azaz kb. 1/200 mp-nél érezhetjük magunkat biztonságban. Stabilizátorral ez minden gond nélkül levihető lenne 1/100 mp-ig, ahol még a modellünk biztosan nem mozdulna be az expozíció alatt.

Hozzászólások

hozzászólás

Hozzászólás

Ezzel az e-maillel már van regisztráció ezen a site-on. Használd a Belépés funkciót vagy adj meg másikat.

Hibás felhasználónevet vagy jelszót adtál meg

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.