Képminőség
Színhiba
Az objektív felépítésénél már láthattuk, hogy a japán gyártó három ED tagot is felhasznált a színi hibák minimalizálására. Ez azonban még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne fordulhatna elő színi hiba. Pláne ilyen nagy fényerőnél. Így hát mi nem is számítottunk arra, hogy színhiba mentes objektívvel lesz dolgunk.
A gyakorlat azonban szinte teljesen megcáfolta bizalmatlanságunkat. Már teljesen nyitott blendével fotózva is alig tapasztalható a képsarkokban általában megjelenő laterális kromatikus aberráció. Akad ugyan, de mértéke igen csekély.
Legrosszabb esetben (képsarok, nyitott blende) 10 Mpixelre vonatkoztatva csupán 2 pixel szélességű lila elszíneződést tapasztalunk, amely 10×15 cm-es papírképnél 0,08 mm, 60×40 cm-es nyomatnál 0,3 mm méretűnek adódik. Ugye hogy nem is vészes?
Rekeszeléssel egyébként természetesen csökkenthető ez a hiba, így F4-nél már gyakorlatilag egyáltalán nem jelentkezik.
Megvizsgáltuk a fókuszon kívül eső területek elszíneződését okozó axiális, vagy más néven longitudinális kromatikus aberrációt is, amely kék-zöld elszíneződést eredményez a fókuszon túli, illetve fókusz előtti témáknál. Tesztünkben érdekes hatást is tapasztaltunk, ugyanis rekeszelés hatására nem csak a színi hiba csökken, de a beállított tárgytávolság is növekszik, azaz szűkebb blendét választva távolabb kerül a fókuszpont.
Ez azonban csak a minimális tárgytávolság közelében jelentős, távolabbi (akár már 2 méteres távolságban lévő) témáknál már nem tapasztaltunk hasonló anomáliát, így a gyakorlatban ritkán okoz majd problémát. Kis tárgytávolságnál viszont érdemes figyelni rá, mert az automatikus élességállítás nyitott blendével történik és az így beállított fókusz már nem biztos, hogy rekeszelésnél is pont oda fog esni, ahová szeretnénk. A mélységélesség növekedése miatt viszont a nyitott blendén élesre állított rész szűkebb blendén is viszonylag éles marad.
Bokeh
Az objektívbe 9 lekerekített lamellából felépített rekeszt építettek, így fényerőnél szűkebb blende esetén is a körhöz közeli bokeh forma érhető el. Legalábbis képközépen. A kép sarkában ugyanis a fókuszon kívül eső fényfoltok formáját az optikai hibák, illetve a tubushossz és a frontlencse méretének aránya is befolyásolják, amely miatt a bokeh is kör forma helyett lencse formában jelenhet meg.
Ez sokszor a kómára vezethető vissza, amely miatt a képsarkokban nyitott blendénél képtelenség tökéletes élességet beállítani. A hatás ennél az objektívnél is jelentkezik, nyitott blendénél itt is lencse formájú a bokeh a kép sarkaiban, ennek ellenére azonban lehet tökéletes fókusz képsarokban is, ahogy az már az előző, axiális kromatikus aberrációt bemutató ábránk teljes felbontású változatában (képre Shift-kattintás) a bal felső sarkában látható.
A háttérben lévő fényfoltok tehát szép formát mutatnak és a peremük sem túl éles.
A rekeszt csökkentve még F4-nél ráfogható a fényfoltokra a körhöz hasonló forma, de F5,6-nál már határozottan sokszögnek látszik, a lekerekítés és a 9 lamella ellenére.
Geometriai torzítás
Mivel fix gyújtótávolságú és 50 mm-től nem túl távoli kisfilmes objektívről van szó, komoly torzításra ezúttal nem számítottunk, amelyet most a gyakorlat is igazolt.
A tesztképünk egyenes vonalai most 0,35% mértékű párnatorzítással jelentek meg a képen, amely nem nevezhető túl komolynak és nagyon látványosnak. Egy átlagos képen ember legyen a talpán, aki meglátja ezt a mértékű torzítás, amelyet egyébként szoftveresen igen hatékonyan lehet korrigálni RAW feldolgozás során.
Peremsötétedés
Az igen nagy fényerejű objektíveknél nem meglepő, ha erős a peremsötétedés. Valamilyen szinten ez is a frontlencse átmérő és a tubushossz (na és persze a vetített kép méretének) arányain múlik, de digitális fényképezőgépnél a szenzor felépítésén is (mikrolencse méret, illetve a fényérzékeny felület mikrolencsétől mért távolsága is befolyásolja a sarkok sötétedését). Mármint nyitott blendénél. Rekeszeléssel a hatás kivétel nélkül minden esetben csökkenthető (de a sugármenetből eredő, szenzor mikrolencse és fotodióda távolságából adódó vignettálás ezzel nem csökkenthető).
A Nikkor 105mm f/1,4E ES AF-S is ennek megfelelően viselkedik. Teljesen nyitott fényrekesznél elég komoly, 37%-os értéket mértünk, amely viszont szerencsére szépen fokozatosan éri el a képsarkot, nem hirtelen az átmenet, így a hatás kevésbé problémás.
Rekeszelve gyorsan csökken a vignettálás, így F4-nél az alig több, mint 5%-os érték már nehezen észrevehető.
Fontos megemlíteni, hogy a peremsötétedés is jól korrigálható RAW feldolgozás során, akár automatizálva is, ha a szükséges profil elérhető (a Lightroomhoz minden bizonnyal készülni fog ilyen profil).
Makró, közelfényképezés
Mivel az AF-S Nikkor 105mm f/1,4E ED közelpontja 1 méter környékén van, így közelfényképezésre nem igazán alkalmas. Gyári adat szerint 0,13×-es leképezési arány érhető el, amely minimum kb. 275 mm széles terület fotózását teszi lehetővé. Ez nem tartozik a jó leképezési arányok közé, így tesztfotót ezúttal nem készítettünk.
Képminőség
A Nikkor 105mm f/1,4E ED-ről szinte lehetetlen rosszat mondani. Persze ez nem jelenti azt, hogy teljesen kompromisszum mentes, tökéletes optikáról lenne szó, hiszen mint láttuk, a vignettálás erőteljes nyitott blendénél, s ha valakit ez zavar, akkor vagy rekeszelnie kell, vagy utómunkázni. De sokszor a peremsötétedés ráadásul hangulati elem, ami még jól is fest a képen.
Van azonban itt még valami. Ez pedig az az általános jelenség, amit a gömbi hiba ad, nevezetesen a nyitott blendén tapasztalható képlágyulás. Nem merném itt most lágyságnak nevezni, mert F1,4-en is szép éles képeket kapunk, még 36 Mpixeles full-frame szenzoron is, de tény, hogy nyitott blendén lágyabb az objektív képe és igazán F2,8-on indul be az objektív, a felbontása csúcsát pedig F4-nél éri el.
Mindez azt jelenti, hogy a legrészletgazdagabb, szinte lágyság nélküli képet F4-nél kapunk, de nyitott blendén is csak kicsivel lágyabb a kép (azért 1:1-en pixel nézetben, akinek jó szeme van, az felismerheti, hogy melyik az F4 és melyik az F1,4).
Amiről még nem beszéltünk, az a képsarkok. E téren viszont kiemelkedő a Nikkor 105mm f/1,4E ED, ugyanis képsarkokban is precíz, éles, szép rajzolatot ad, még teljesen nyitott blendén is. Mivel portré objektívről van szó, ez fontos is lesz, hiszen a fókusz helye többnyire nem a kép közepére fog esni.
A végső konklúzióm az, hogy ennyire jó minőségű objektív nagyon-nagyon régen járt nálam és a portréobjektívek közül az egyik legkiválóbb (ha nem a legkiválóbb). Talán túlzónak tűnhet mindez, de valóban letaglózott az objektív képessége.
Értékelés
A Nikkor 105mm f/1,4E ED fejlesztésekor úgy tűnik a japán gyártó mindent beleadott, amit csak lehetett. Bár aszférikus tag nélküli lencserendszert alkalmaz, optikai hiba alig fordul elő benne, rajzolata és homogenitása példás.
A használhatóságot jelentősen befolyásolhatja, ha lassú az élességállítás. A méretes lencsetagok ellenére az ultrahangos motor nagy nyomatékával gyorsan mozgatja a fókuszcsoportot, így villámgyors AF használható.
Arra azonban figyelnünk kell, hogy lehetőleg ne kerüljünk természetes fények mellett 1/200 mp zársebesség alá, mert előfordulhat, hogy berázzuk a fényképezőgépet. E szempontból jobb lenne egy stabilizátoros változat, de elképzelhető, hogy a Nikon azért hagyta ki a VR-t az objektívből, mert így tökéletesebb rajzolatot, jobb képi felbontást tudott elérni.
A remek objektívért persze le kell tenni egy elég komoly summát. A tesztek előtt soha nem nézem meg a termékek árát, mindig igyekszem belőni, hogy a képességei alapján milyen árat kérhetnek érte. Általában alá mondok a valós értéknek, de most eltaláltam (én 800 ezret tippeltem, de ez csak azt jelenti, hogy az én elképzelésemnek megfelelő az ára, vagyis saját privát véleményem szerint bőven megéri az árát).
A Nikkor 105mm f/1,4E ED ára cikkünk megjelenésekor bruttó 730.000 Ft.
